Karády Anna: A füredi gyermek

2021. év egyik nagy újdonsága és robbanása volt Karády Anna Füredi lány című könyve. Elsőkönyves íróként és maga a regény egyedi megoldásával beírta magát a történelmi romantikusok közé. Olyat tett le az asztalra, ami elsőre szinte lehetetlen dolognak tűnik...neki mégis sikerült. A Füredi lány nem egy utánnyomáson van már túl, és nem hallottam vagy olvastam olyan olvasói véleményt, aki ne imádta volna. Anna olvasmányos története a régmúlt időket idézi, megbolondítva egy kis fantasy szállal...összekötve ezáltal a jelent és a múltat. A fogalmazás-és írásmódja, pedig egyszerűen kiszakítja a valóságból az olvasót, és tényleg visszarepül az időben. Az archaikus kifejezések, a történetvezetés, és a kutatómunka mind-mind együtt teszik letehetetlenné a Füredi lányt, amely nálam abszolút 2021 könyve lett. Minden tekintetben...kívül és belül is egy kincs, egy olyan kötet, amelyet nagyon, de nagyon sokszor fogok még levenni a polcról. Belopta magát a szívembe. 

A Füredi lány bombasztikus sikere után nem volt kérdés, hogy érkezik a folytatás a Füredi földesúr tekintetében. Megspékelve a sorozatot egy novellával, tavaly nyáron megjelent a Cigányélet grófi módra, amely az első részben megismert két mellékszereplő életébe enged bepillantást.  Az írónő köteteire jellemzőek a mély érzelmek, amelyek leginkább a második részben csúcsosodtak ki. A földesúr kötete nagyon erős lelket kíván, hiszen rengeteg megpróbáltatás elé állítja saját szereplőit és az olvasóit is, valamint olyan események mennek végbe az utolsó lapokon, hogy lehetett tudni...jön a mindent lezáró harmadik rész. Ezer és ezer kérdésem volt a történettel kapcsolatban, miután a végére értem, és mielőtt a kezembe vettem a befejező részt. Abban a megtiszteltetésben volt ismét részem, hogy ismét előolvasó lehettem. Bevallom őszintén ez a rész is megtépázott lelkileg, egyszerűen nem akartam elhinni, hogyan lehetséges ekkora szerelem két ember között....mert ez a rész leginkább arról szól, hogy megmutatja mennyire is tudja egymást szeretni két ember...hogy attól, mert különböző korokba születtek...az érzelmek áthágnak mindenféle örvényt, szabályt, törvényt és időt. És itt az időn van a legnagyobb hangsúly, hiszen egy időutazásos regény esetében az is fontos hogyan lehetséges ez. Milyen magyarázat szolgál erre. Nos, Karády Anna írónő mindenre magyarázatot adott....mondhatnám, hogy lezártam magamban Almássy Anna és Oroszy Mihály történetét...elengedem, de nem tudom. Az utolsó fejezet, az utószó miatt nem tudom megtenni....mert azok a lapok egyszerűen nem eresztenek, és csak azt reméli az olvasó, hogy az írónő még visszatér az Oroszy családhoz és bepillantást enged az életükbe.

A Füredi gyermek ott folytatódik, ahol a második véget ért. Anna sikeresen visszajutott a téli napfordulókor Mihályhoz a XVIII. századba napjainkból, és a férje ott várt rá. Egészségesen húzta ki Oroszy a Posványosból, és nem tudott elég hálás lenni ezért a Teremtőnek, valamint a bencéseknek. Anna öröme is felhőtlen, hiszen visszatért szerelméhez, ugyanakkor Mihály megváltozott. Megváltoztatta a külön töltött fél év, és foggal-körömmel kutatta a lehetőségeket, hogy felesége visszatérjen hozzá. Szóbeszéd kelt szárnya, férjet és felséget egyaránt szájára vette egész Füred és Arács. Anna, pedig próbál visszailleszkedni korábbi pozíciójába, és kinyomozni mi is történt, amíg ő a XXI. században volt. Sok mindenre fény derül, és Mihály is felfedi a nagy tervet, mégpedig, hogy a nyári napfordulóval átjönnek a "nő" idejébe. Mihály mindent is megtesz, hogy elérje célját. Ez a rész olyan volt, mint egy kifeszített íj, rajta a nyílvesszővel....egész végig vártam, mikor röppen el a vessző és ér végre célba. Körbelengte a regényt az izgalom, a kutakodás, a tervezgetés és persze maga a korszak rendhagyó jellemzői. Karády Anna most is szinte észrevétlenül csempészte be a történelmi tudnivalókat. Egy sokkal ijesztőbb világba tért vissza december havában, ahol a történelem alakítja saját kerekét, és néhol egész nagy elégedetlenségeket szül. A földesúri vagy éppen a császárnői önkény is megmutatkozik már egyre jobban. Mintha az egész ország izzana, egy szunnyadó vulkánon ült úr és pór és mindenki az igazát akarta. Az elégedetlenségeken túlmenően bepillantást nyerhet az olvasó ebben a részben a tihanyi bencések életébe. Bevallom furdalt már a kíváncsiság, de fenntartásokkal kezeltem őket a regény elején...és én is ferde szemmel néztem Mihályra miattuk. Ám, ahogy haladtam előre sok mindent megértettem, ahogy Anna is. Az írónő részletesen bemutatta a bencés apátság szervezeti felépítését, működését, és mindennapjait...valamit a kor pletykáit is velük kapcsolatban. A történelem mellett az emberre is koncentrált. Sok mindenre számítottam a szerzetesektől, de amit kaptam arra aztán végképp nem. Sok rejtély és misztikumot szőtt bele Anna velük kapcsolatban, és rengeteg titokra is fény derült, illetve újabb talányok láttak napvilágot. Az ember azt gondolná, mivel katolikusok nem vetik meg az aranyat az egyház számára...de katolikus és katolikus között is hatalmas különbség van, ahogy a protestánsok között is. A vallási ellentétek még villonganak ebben a korban, de már sokkal csendesebben és szelídebben, mint a korábbi évszázadban. A bencések tényleg a tudás őrzői és megtartják, amit ígérnek....ugyanakkor nem úgy gondolkodnak, mint a kortársaik. Felvilágosultak, és ez a tanításaikban, valamint a tudomány iránti szeretetükben is megjelenik. 

Közvetve Mária Terézia is felbukkan, és annak ellenére, hogy az egyik legnagyobbra tartott uralkodó a szememben...most nem lopta be magát a szívembe. Magyarként gondolkodtam és éreztem, és csak másodsorban nőként. 

A Füredi gyermekben megismerheti az olvasó, hogy bővül, szépül a tihanyi apátság, miért ide építkeztek a szerzetesek, illetve az Oroszy birtok hétköznapjai is megelevenednek a lapokon. 

De Karády Anna egy olyan megoldást is villantott, amitől nekem is egyből mosolyra görbül a szám. Fény derül arra, honnan is ered az Anna Grand Hotel neve. Kiről vagy miért ezt a nevet kapta napjaink Balatonfüredének legimpozánsabb épülete és szállodája. Zseniális volt ez az eredettörténet, és ahogy mítoszkánt élt tovább az pedig szívet melengető. 

Almássy Anna napjainak a nagy részét újra a dolgos XVIII. századi hétköznapok töltik ki, és persze Mihály tervének végrehajtásában való segédkezés. Anna aggódik, félti a férfit, és nem biztos abban, hogy ezt végre tudják hajtani. Nem beszéli le, támogatja és örül, hogy újra ölelheti....ugyanakkor én úgy éreztem, a nő egyre csak szorong. Aggódik a jövő miatt, és a szerelme miatt is. Mintha nem akarna menni, mintha a XVIII. században akarna maradni....és fájdalmas neki a tudat, hogy mindazt, amit, annyira megszeretett hátra kell hagynia. Ebben a részben már egy szerető felség, aki megtapasztalta milyen a házasélet egy korabeli földesúrral és milyen a különlét tőle. Anna visszatérése után részenként illeszti össze a kirakós darabajait, ami nagy nyugtalansággal tölti el. A bencésekkel a kezdeti kényelmetlenségek után egyre szorosabb viszonyt alakít ki, ő is egyre jobban meg akarja fejteni a Posványos titkát. Utazásának körülményeit egyre több emberrel osztja meg, kizárólag csak azokkal, azonban akikben megbízik. De ugyanakkor aggódik azokért, akiket itt hagy. Nehezen válik meg második családjától, és számos jelenetet közöttük homályos szemmel olvastam. Anna egyre több részlettel lesz tisztában az időutazás tekintetében. Tudja neki sikerülni fog, férjének már kétséges. Anna és Mihály annyira szeretik egymást, hogy a másikért saját magukat gondolkodás nélkül feláldoznák....és hősnőnk itt is kimutatja féltékeny természetét és jó párszor eligazítja a nagyságos urat. Most is határozott, csípős nyelve számos esetben válik  a hasznára. A romantikus pillanatokban nincs hiány és Anna egyik nagy vágya is beteljesül a regény utolsó harmadára...ám nem is sejti évek múltán mivel kell majd emiatt szembenéznie. 

Oroszy Mihály....hát mit is mondhatnék róla, amit eddig nem írtam még le.....a nagyságos földesúr, aki született nemes. A vére és származása jogán neki minden jár, és ezt az anyatejjel szívta magába. Olyan kiállása, és határozott jellemmel bír, hogy még a levegő is megváltozik, ha valahol megjelenik. Az első pillanattól rabul ejtette a szívemet, de azt hiszem itt, ebben a harmadik részben szerettem bele reménytelenül. Egy olyan oldalát mutatta meg, amely csak nagyon kevés férfinak van. Bebizonyította mennyire is tud ő szeretni, mire képes, azért akit szeret. Mihály egyedül töltött fél esztendejéről csak a többi szereplő által elbeszéltekből szerzünk tudomást Annával együtt, és majd a szívem szakadt meg érte. Az életénél is jobban szereti ezt a nőt, és mindent...de mindent megtett, hogy visszakapja. Nem érdekelte a vagyon, a földek, a rangja..csak Anna. Lelkileg és testileg is megviselte, hogy elengedte...de tudta ha nem teszi meghal...és ez eltört Mihályban valamit....azt a valamit, ami születésétől kezdve a sajátja. Feláldoz mindent egy eszementnek tűnő terv érdekében, és nem átall vagyonokat adakozni a katolikus bencések részére. Tudja, tartották a szavukat, és akkor ez ért is valamit. Mihály pedig meghálálta, megfizette az árat kamatostul. Ugyanakkor nem tudok elmenni szó nélkül a felvilágosult gondolkodása mellett sem, és amellett mekkora tudásvággyal rendelkezik. Ezt napról, napra bebizonyítja, amikor eléri amit annyira szeretne.  Nehéz elfogadnia a kudarcot, ha valami nem sikerül....és amit imádtam benne, hogy igazi nagybetűs FÉRFI volt. Leleményességéről és gyors észjárásáról most is tanúbizonyságot tett, ámultam a logikáján és ravaszságán. Mihály sajátjai a göndör fürtök, amelyeket szinte mindvégig magam előtt láttam rakoncátlankodni, így még inkább megelevenedett a nagyságos úr.... mély, karcos orgánumáról már nem is beszélve. 

A Füredi gyermekben felbukkannak az olvasóknak már oly kedves mellékszereplők is, mint Katica, István, Ostor, Vica vagy éppen Samu apát....utóbbi új karakter és rendkívüli éleslátásáról és felvilágosult gondolkodásmódjáról tesz tanúbizonyságot. Ostor most is a szívem egy részét elfoglalta, imádtam a tüskés modorát, és hogy bármire képes, hogy testvérének a segítségére legyen. Az írónő elrendezi a sorsát, és az én szívem is nagyot dobbant, amikor kiderült milyen élet is jutott neki a későbbiekben. Ugyanígy éreztem Katica és István tekintetében is, de most valahogy a seborvos fakasztott könnyekre. Az az alázat, elhivatottság és segítőkészség, amely őket jellemzi páratlan és nem csodálom, hogy minden olvasónak a  kedvenceik. Az írónő egy nagyon szép megoldással zárta le Anna és Katica történetét, némán folytak a könnyeim e rész olvasásakor. 

A helyszín ismét Balatonfüred és Tihany... de elsősorban Tihany érdemel külön szót. Az mindhárom részen érződik, hogy az írónő mennyire szereti a Balatont....ez a szeretet átüt a lapokon, és észrevétlenül bekúszik az olvasó bőre alá is. A tihanyi apátság magasztossága és misztériuma központi helyet foglal el a regényben, de azt hiszem Karády Anna szívében is. Érezni a kötődést szűkebb hazája iránt, és nincs ember aki ezen gyönyörű sorokat olvasna ne szeretne bele ebbe a vidékbe. A fogalmazásmód ismét egyedi és páratlan volt. Vegyítette az ómagyart az újmagyarral és ezáltal egy olyan komplex nyelvezetet hozva létre, amely történelmileg is megállja helyét, és a jelenkor számára is érthető. Az érzelmeket újfent utánozhatatlan módon öntötte szavakba és mondatokba, amely az írónő sajátja. Az erotika sem hiányzott, de oly finoman bukkant fel a lapokon, mint egy habselyem alsószoknya...éppen csak megmutatva magát. 

A kötet mögött, csakúgy mint elődjei tekintetében is komoly kutatómunka húzódik meg, hiszen máshogy nem is lehetett volna mindezt ily alapossággal megírni. 

Karády Anna kötetei tekintetében mindig lenyűgözőek a borítók. Igaz én ezt elektronikus formában olvastam, de a korábban napvilágot látott borító meseszép és így elolvasva a regényt, sokatmondó is. Minden részlet jelentéssel bír: a farkas, a fiú és a játékrepülő...és ez számomra egyszerűen elképesztő. Erre hármasra, hogy milyen kapcsolatban állnak is egymással szinte majdhogynem a regény végéig várni kell és ott nyer értelmet a cím is, ahol nekem majd leesett az állam...az utószónál meg még nagyot is koppant. 

A Füredi gyermek méltó lezárása egy gyönyörű trilógiának, és amellyel Karády Anna megmutatta micsoda zseniális mesélő is ő. Ez a regény lenyomata egy letűnt kornak, egy eszménynek, ahol a szerelem a mindenséget jelentette. 

Köszönöm szépen a lehetőséget Karády Anna írónőnek és az Álomgyár Kiadónak, hogy előolvasója lehettem ennek a csodának. Még most is a könnyeimmel küszködök, ha arra gondolok, hogy vége...de remélem azért, valamikor még találkozom még kedvenc időutazóimmal.