DoktORINA Blogja

  K.M. Holmes írónő a nagysikerű Dario című könyve után ismét a könnyedebb romantikus felé vette az irányt új regényével.   Az a megtiszteltetés ért, hogy a  Megtévesztő szerelem előolvasója lehetettem, amelyet ezúton is köszönök az írónőnek és az Álomgyár Kiadónak.    Elsőre én is azt gondoltam, hogy a korábbi köteteinél sokkal lazább történetet kapok...de tévedtem. Igaz, a kubai drogbáróhoz képest fesztelenebb a cselekmény, de olyan érzelmi mélységeket jár be több száz oldalon az olvasó, hogy azok a lelkéig hatolnak. Az írónő ismét adott magából egy szeletet, megmutatta egy nem mindennapi szerelem és párkapcsolat történetét. Ismét egy olyan világba csöppentem, amelyről rengeteg előítélet kering, ugyanis K.M. Holmes ezúttal  a modellvilágba engedett betekintést...annak minden velejárójával.  Bevallom, imádom az írónő keményebb hangvételű műveit, de ezek a kötetlenek is nagy favoritjaim. Először Colton, majd Dario regénye után úgy gondoltam nincs feljebb, ott ugyanis olyan magasra ke

  Bevallom őszintén először csak a magyar hang miatt, vagyis a szinkronért akartam annyira látni az Elvis című filmet. Ember Márk az egyik kedvencem, és imádom szinkronszínészként is...így nem is volt kérdés, hogy az Elvist moziban szándékozom majd nézni. Akkor még nem sejtettem semmit, gyanútlanul ültem be a terembe és vártam, hogy kialudjanak a fények, lemenjenek az előzetesek és kezdődjön az egyik legnagyszerűbb énekesről, zenészről szóló film. Akkor még nem tudtam mekkora hatással lesz rám ez a film, ez a történet, ez az EMBER. Igen direkt írtam nagybetűvel, és nem véletlenül emeltem így ki....az eredetire és a magyar hangra is célozva. Mert persze a szinkron minden percét imádtam, de maga a film és Austin Butler annyira a bűvkörébe vont, hogy azóta többször is tiszteletemet tettem a moziban, hogy adózzam Baz Luhrmann remeke előtt. Eddig velem még soha nem fordult elő, hogy egy filmet többször nézzek meg moziban. Duplázás már előfordult, de kettőnél több még nem, és azt hiszem

  A nyár egyik legjobban várt könyve volt nálam R. Kelényi Angelika legújabb CW regénye, a Veszélyes vadvirág , amelyben kedvenc hősnőnkkel ismét a magyar tenger partján, Balatonrakoncán találkozhattam. Ezúton is k öszönöm szépen a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak.  Ismerve Carot, ebben a történetben sem fog unatkozni, aki a kezébe veszi a széria ezen részét. Lehetetlen letenni, és kiváló időtöltés akár strandon, vízparton vagy éppen a Balaton partján. Bár vigyázat, némely jelenet intenzív nevetőrohamokat okozhat, így nyilvános helyen csak fokozott óvatossággal ajánlott olvasni. Legalábbis velem sajnos előfordult, hogy alig tudtam abbahagyni a nevetést egy két jelenet után. Angelika most sem okozott csalódást, imádtam minden sorát, mind a 313 oldalt...és egyszerűen kerestem hol van a folytatás.  Miss Wood számomra maga a kikapcsolódás, amikor túl sok a valóság csak leemelem az egyik kalandos utazásának történetét és máris jókedvre derülök.  Caro olyan, mint eső után a napsugár..

 Számomra lelkileg ez a legnehezebb az összes közül. Ebben aztán benne van minden gonoszság, kegyetlenség és hazugság. Ebben a regényben számos dolog szimbolikus jelentőséggel bír, amellyel egymásnak üzennek a részvevők vagy kifejezik a véleményüket. Az éhezők viadala nem egy romantikus lányregény, éppen ezért vált már első olvasatra is a kedvencemmé. És persze segített kilábalni az olvasási válságomból is, amiért kedvenc. Annak ellenére hogy a jelenlegi, amúgy is nyomasztó helyzet miatt próbálok kerülni minden depresszív hangulatú dolgot, könyvet és filmet…ezt egyszerűen akartam olvasni, mert hiányzott. Valahol belül szükségem volt már rá, nem tudom megmagyarázni miért. De az igaz, hogy a nagy kedvenceket újraolvasva mindig valami megváltozik, és bennem úgy áradt szét ez a jóleső érzés mint a morfling. Most, hogy újraolvastam a trilógiát, olyanokra is felfigyeltem, amire először talán nem fektettem akkora hangsúlyt. Maga Pánem, a Kapitólium egy borzalmas diktatúra, ame