Karády
Anna
2024-ben sem hagyta olvasnivaló nélkül népes olvasótáborát, ugyanis legújabb
könyve – a Kegyúr- szeptember utolsó
napján jelent meg. Ez a regény önálló az eddig megjelent művei között, nem
tartozik vagy kötődik egyik korábbihoz sem.
A kegyúr Bakócz Tamás esztergomi
érsek életét dolgozza fel történelmi tényekre alapozva némi fikcióval, hiszen a
jobbágyból lett nemesúr életének minden részlete sajnos a múlt homályába vész,
így az írónő a képzeletére támaszkodott. Ugyanakkor azt ki kell emelni, hogy a
valós, bizonyítékokkal alátámasztható tények mind-mind a regény részeit
képezik. Anna egy új megoldást választott új könyve kapcsán, mégpedig, hogy
férfiszemszögből írja meg e nagyhatalmú férfi életét. Korábban női szemszögből
ismerhettük meg történeteit, hiszen Almássy Anna és Blanka is saját szemüvegén
mutatta meg az eseményeket…most viszont fordult a kocka.
Ez a könyv merőben
más, mint az előzőek…sokkal sötétebb, sokkal mélyebb, sokkal árnyaltabb. Végig
éreztem, hogy itt nem lesz boldog befejezés, és nem a szerelem fog minden
esetben dominálni.
Nekem igazából olyan
érzésem volt, mintha egy naplót olvasnék, egy visszaemlékezést. Tetszett ez a
megközelítés, teljesen más hatása volt így a regénynek. Érezhető volt, hogy egy
férfi gondolatait, érzéseit olvasom. Egy férfiét, aki a semmiből jött és a
legmagasabb szintig jutott. Bejárhattuk az utat, amin feltehetően Tamás is járt.
A regény a XV-XVI. században játszódik. Hunyadi János, Hunyadi Mátyás és II.
Ulászló uralkodása idején. A törökverő Hunyaditól eljutunk szinte
„dobzse-dobzse” Lászlóig, és láthatjuk, hogyan is rohan a végzetébe a Magyar
Királyság. A történelmünk soha nem volt ármányoktól, széthúzásoktól mentes, és
ez most is bebizonyosodott. Ahogyan az is, hogy aki egyszer belekóstol a
hatalomba, az még többet és többet akar belőle. A korabeli leírások nagyon
pontosak voltak, nem tankönyvszerűek, hanem olyan „karádyannásak”. Belesimultak
a történetbe. Egy egész életet megírni egy könyvben, azonban szerintem
lehetetlen, főleg egy ilyen férfi esetében. Kicsit bajban is vagyok a
történetvezetéssel, mert nekem az eleje nagyon nehezen indult. Persze a
gyerekkor meghatározó, de úgy érzem túl részletesre sikeredett. Túlontúl
elidőztünk a Bakócz családnál és Tamás fiatal éveinél. Lassan haladtak előre az események, ráadásul egész végig olyan érzésem volt, mintha egyre jobban kilátástalan lenne a főszereplő helyzete. Borongós fejezetek váltogatták egymást. Ugyanakkor azt ki kell
emelnem, hogy a jobbágyi világ bemutatása nagyon tetszett, és alapos is volt. A történelem csak a nemesekre, a királyokra és hadvezérekre emlékszik…a
pór nem számít. Az elhull oda, ahonnan kisarjadt…a porba. De nélkülük a nemes
és a király sem létezne. Hunyadi János idejében sem voltak kiváltságosok a
jobbágyok, az ura bármit megtehetett vele, és ez a történetből is kiderült.
2024-ben ezt elfogadni nekem borzasztóan nehéz volt. Az igazságtalanság, a
felsőbbrendűség, a megkülönböztetés a mindennapok része....és ez engem, modern
nőt roppant mód felháborított. Néha nehéz volt túljutni egy-egy fejezeten
emiatt. Szinte belém mart és mivel és már a XX. század gyermeke vagyok, egyszerűen felháborított. Holott, attól mert valaki kutyabőrrel bírt nem biztos, hogy több, mint
aki szolga gyermekeként látta meg a napvilágot. Ebben a világban visszaköszön a
brutalitás, a kegyetlenség és a megkülönböztetés.
Bakócz
Tamás, a regény főszereplője, akiről szól az egész
történet. Nem is tudom, mit gondoljak róla. Még így órákkal azután sem, hogy
befejeztem a regényt. Nem estem iránta azonnal szerelembe, mint Mihály vagy
Ármin esetében. Tamás egy nagyon összetett karakter, és azt kell mondjam
megértem minden ambícióját, haragját, gyűlöletét. Gyerekként már elveti
szívében magjait a gyűlölet. Gyerekkorától kezdve ambíciókkal van tele. Ki akar törni a porból, és a
megalázottság csak növeli ezt a vágyát. A földesúri hatalom szinte minden nap
sebet tép rajta, főleg amikor családja uraival kerül többször is szembe…ugyanis
nem egyszer az életét kell mentenie. Hiszen egy jobbágy egy nemesnek semmi, van
helyette másik…mit számít egy halála a többi mellett. A mérhetetlen gőg és
felsőbbrendűség uralja ekkor a nemesek világát. Tamás, pedig nem is a
legszegényebbek közé tartozik, hiszen édesapja kerekes….így egész jó életük
van. De a fiú ennél jóval többre vágyik. Hunyadi János a korszak példaképe, nem
is ok nélkül. A nem nemesi származású katona, aki végül a kormányzóságig vitte
egy ország és fiúgyermekek millióinak a példaképéve vált. Tamás ehhez a
nagysághoz szeretne felnőni, bár fiatalkorában is jó pár próba elé állítja az
élet. Sok esetben igazságtalan végkimenettel. Egyre csak nő benne a
gyűlölet, és ezek a sebek mélyebb gyökeret eresztenek benne, amelyek kihatnak
későbbi életére is.
A XV. században egy
jobbágynak két választási lehetősége volt, ha nem akart élete végéig senki
lenni: vagy az egyházi pálya vagy a katonai. Bakócz inkább utóbbi fele húz, de
az első ad neki lehetőséget. Inkább való katonának, mint papnak…és ezt külső,
testi adottságai is alátámasztják. Ám végül, hogy elérje az álmait, mégis a
papi hivatás irányába fordul. Ugyanakkor ő aztán egyáltalában nem való volt
Isten szolgájának, ámbár a török ellenes megnyilvánulásai, a haza védelme és a
keresztes sereg felállításának terve azért mégis innen eredeztethető.
Ugyanakkor soha nem imádkozik, soha nem olvasunk az Istenbe vetett hitéről. A
katolikus hit vagy Isten egy eszköz volt számára, hogy elérje a céljait. Abban
is kételkedek, hogy hitt -e egyáltalán. A regény második felétől gyorsulnak fel
az események, és ismerhetjük meg hova járt iskolába, milyen élete volt, miután
elhagyta Erdődöt, ahol addig nevelkedett. Ezek már sokkal eseménydúsabb
fejezetek voltak. Érdekes volt olvasni, hány helyen is fordult meg, hány
nyelvet tanult meg és milyen oktatást kapott. Testvérének köszönhetően
válhatott Tamás egy művelt férfivá, aki előtt ekkor már a katonai pálya ajtaja is megmutatta magát, amire annyira vágyott. Haladt előre, lépcsőfokról
lépcsőfokra. Ámbár továbbra sem hittem el neki, hogy Isten ájtatos szolgája
lenne. Ő a hatalmat szolgálta nem Istent, utóbbit csak mellékesen. Ahogy egyre
kapaszkodott azon a bizonyos ranglétrán egyre nagyobb hatalomra is szert tett.
Köszönhette ezt gyors észjárásának, műveltségének és harci kiképzésének. Néha
tudtam vele azonosulni néha nem, de az biztos egy idő után már csak a hatalom
és a vagyon érdekelte. Hogy mindent is irányítson, minden felett ő gyakorolja a
kontrollt. Bekerül Hunyadi Mátyás és Beatrix királyné legbelsőbb köreibe, majd
II. Ulászló király legfőbb bizalmasa lesz. Ezek a részek borzasztóan
tetszettek, hiszen itt már egy felnőtt féri mindennapi életét tárta a szemünk
elé az írónő. Azt, pontosan mennyi ármány és árulás zajlott nap, mint nap a
királyi udvarban Budán. Ezekről a részekről akár részletesebben is olvastam
volna. Néhol úgy éreztem ezek elnagyoltak voltak, és kevésbé voltak kifejtve
mint a gyermekkor. Egy ilyen ambiciózus férfi kapcsolata a nagy Hunyadi
Mátyással e könyv velejét adta, ahogy az is ahogy lavírozott az érdekek
tengerében. Aki egyszer belekóstol ebbe nem tudja abbahagyni. És az, hogy ő ezt
nem akarta, visszavezethető a származására, a jobbágy apjára. Nem éppen a
tisztességes játszmák híve. Ha érdekei úgy kívánják megszegi esküjét, de az,
ahogy a haza érdekeit védte az minden elismerést megérdemel. Nem tudom volt-e
abban a korszakban még ilyen államférfi, aki ennyire a szívén viselte Magyarhon
sorsát. Ugyanakkor ellenségekből sem volt hiány, akik egyfolytában a bukását
várták. Nem egyszer botlott, és akkor azt hittem itt vége van, de ez a férfi
minduntalanszor rám cáfolt. Ennyire akaraterős férfit még nem láttam.
A szerelem sem marad ki
az életéből, ugyanis a szomszéd jobbágy lány Sára csavarja el a fejét, akit
teljes szívével szeret. Bimbózó szerelem szövődik a két fiatal között, amely
gyönyörű virággá fejlődik a szívükben. De jó pár megpróbáltatást kell
kiállniuk, mire egymáséi lesznek. Tamás életében az egyik legfőbb helyet Sára
foglalta el, megtett érte mindent, ami hatalmában állt. Mégsem éreztem ezt a
szerelmet olyan tisztának és mindent elsöprőnek, mint Blanka vagy Mihály
tekintetében. Persze lángoló szenvedély csak úgy izzott közöttük, de nekem úgy
tűnt, mintha a férfi inkább birtokolni akarta volna a nőt. Ez a szerelem inkább
a szenvedélyből és a vágyból táplálkozott. Tamásnak ráadásul döntenie is kellett….a
kijelölt út vagy a szeretett nő. Sajnos nem utóbbit választotta, az ambíciói és
a családja a tanulás felé irányították, és ennek a böjtje is meglett. A szíve
mintha meghalt volna a lelkével együtt, ezek után a nőket csak, mint eszközt használta.
Ebben viszont nagyon tetszett Bakócz ábrázolása, mivel az erotika is megjelent
a lapokon…jóval férfiasabb formában, mint korábban. Hősünk nem veti meg a
kurtizánok adta gyönyöröket, ám azért felmentő okot is adott rá Karády Anna.
Ugyanakkor még ha úgyis érzem hogy Tamás a szerelemben is a hatalom szabályai
szerint játszott, azt nem vitathatom el, hogy végül saját álmait áldozza fel a
szeretett nőért. És ekkor elhittem, hogy szereti. Csak ekkor érzetem úgy, hogy
bizonyosságot kaptam afelől, hogy szerelem ég a lelkében. De ez a szerelem az
élete előrehaladtával nekem leginkább már csak a vágy táplálta érzésekké
változott.
Karády Anna legerősebb
férfi karatere lett erdődi Bakócz Tamás. Hiszen olyan magasságokba jutott,
ahova őelőtte és őutána szinte senki. Majdnem Szent Péter trónjára is felült,
és a XVI. században nem volt ennél magasabb tisztség a földi világban. A kötet
utolsó harmadára igazi kegyúrrá vált, aki nem félt semmitől és senkitől.
Mivel egy történelmi
romantikus regényről van szó, ezért női karakterek sem hiányozhatnak. Közülük
is kiemelkedik Sára, a jobbágylány,
akibe hősünk szerelmes lesz. Egy gyönyörű, visszafogott és kedves teremtés.
Bevallom nemigen tudtam vele azonosulni. Nekem ő kicsit olyan semmilyen volt.
Különösebben nem fogott meg a karaktere. Nagyon érzékeny és emocionális.
Egyértelműen inkább hallgat utóbbira, mint az eszére. De nem butuska, sőt. Az ő
karakterében dominál leginkább a vajákosság, ami végigvonul az egész
történeten. Olyan érzésem van, minta az írónő szembeállította volna a régi
hitet (pogányság) a kereszténységgel, ezáltal Sárát Tamással. Sára esetében a
boszorkányságot is ki kell emelni, hiszen emiatt majdnem nagy bajba kerül.
Édesanyjával együtt dominálnak esetükben a természetfeletti rítusok, mágia,
gyógyítás. Ez nagyon sokat dobott a sztorin, izgalmassá téve azt. A Démonok
erdeje, ahova senki nem mer belépni a falusiak közül csak Eta és Sára már
önmagában spekulációra ad okot. Nekem nagyon tetszett ez a megoldás. Az pedig mindenképpen az egyház valódi arcát mutatja, ahogy
szerencsétlen nők ellen felléptek. Sára az, aki legközelebb kerül Tamáshoz.
Igaz szerelemmel szereti a férfit, de élete értelmét ő nem adja fel érte, az
pedig a gyógyítás. Hiába is figyelmezteti többször a férfi, nem hajlandó erre.
Valószínűleg ez is éket ver közéjük, és nő látja mivé válik a szeretett férfi.
Az a nagy, erős férfi, akit már csak a hatalom, és a dukátok megsokszorozása
érdekel. Sára ezért a hivatásába menekül, annak szenteli minden szabad percét.
A kor szerint elfogadott viszony soha nem lehetett közöttük, csak a szeretője
lett Bakócznak….de ő ezt elfogadta és megelégedett a sorsával. De sokszor úgy
éreztem a férfi nem értette meg azt, hogy ez mit jelenthet Sárának. Azért a
XV-XVI. században egy egyházi ember szeretőjének lenni nem éppen megbecsült
dolog volt. Szóval nem merték ezt illetni a férfi pozíciója miatt, de az
biztos, hogy hősnőnknek nem kevés szúrós, lesajnáló szempárral és a háta
mögötti sutyorgással kellett megküzdenie.
A női karakterek közül
több kurtizán is feltűnt, mivel e kötetben fajsúlyosabb szerepet kapott az
erotika…lévén egy férfi az elbeszélő. Ezáltal bepillantást nyerünk a középkor
bordélyaiba, és azoknak a hatalom és az egyház által megtűrt világába…ahol
csillogó pénzekben mérik a női és férfi sóhajokat. Bakócz sem veti meg e ledér
hölgyek társaságát. E részek leírása ugyanakkor nem közönséges, hanem
tökéletesen illik a kötet hangulatához.
Amit ki kell emelnem
még az az egyház igazi arca. Egyszerűen le a kalappal az írónő előtt, hogy ilyen
pontosan bemutatta a középkori egyházat. Hogy beleláthattunk a folyamatokba, a
tanításba, tanulásba. A tudás az ő kezükben összpontosult. Ugyanakkor sok
esetben a képmutatás és a vagyon, valamint a hatalom hajhászása a cél….nem
beszélve az erkölcsi fertőről. Sok esetben a gyomrom fordult a kenetteljes
szövegektől, amelyek köszönőviszonyban sem voltak a valóságos cselekedetekkel. A
kereszténység mondanivalója nem minden esetben találkozott az egyház
érdekeivel, vagy Isten földi helytartójának akaratával. Álszentek, akik bort
isznak és vizet prédikálnak.
Ha már ennyire
kiveséztem a belsőt, szót kell ejtenem a külsőről is. A könyv most is
keménykötésben jelent meg, ezáltal keretet ad a történetnek. A tagolás,
betűméret megfelelő és több mint 400 oldalon követhetjük a történéseket. Így
ár-értékarányban elfogadható, ami sajnos sok egyéb napjainkban megjelenő
kötetről nem mondható el. A borítóról korábban én teljesen másra asszociáltam.
Nekem már az kezdetekről nagyon tetszett, egyrészt a csuklya ad egy titokzatos
vonulatot az egésznek…de így, hogy befejeztem így már mindent értek a külsővel
kapcsolatban is : Rómát és a sólymot is. Mind-mind utalás a regény egyes
részleteire.
Mindent összevetve egy
nagyon érdekes történelmi romantikus regényt olvastam erdődi Bakócz Tamásról,
aki valóban egy roppant erős államférfi volt. A semmiből jött és a szinte a
legmagasabb pozícióig jutott. A Füredi trilógiához és a Zserbó sorozathoz
képest sokkal sötétebb, komorabb történetet kap az olvasó egy olyan férfiról,
akit a becsvágy éltet. Köszönöm a
recenziós példányt Karády Anna írónőnek.
A kötet innen
megrendelhető:
https://www.libri.hu/konyv/a-kegyur.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése