DoktORINA Blogja

  Budai Lotti legújabb regénysorozatának első része Akik poggyász nélkül utaznak még 2021. nyarán jelent meg. Volt szerencsém részt venni a könyvbemutatón, mivel ha tudok, mindig elmegyek az írónő bemutatóira. Így ez a könyv még különlegesebb számomra, mert tudom, hogyan indult a kapcsolatunk és Lotti egy cukorborsó, imádom. Olyan szeretettel fogadja az olvasóit, hogy az hihetetlen. Az Álomgyár Kiadóhoz kerülése óta nyomon követem a munkásságát, és mondhatni "törzsolvasója" vagyok. Szinte minden kötetével megismerkedtem már. Történelmi romantikus zsánerben alkotott eddig, és a Rizsporos hétköznapok albumokban pedig hatalmas szaktudását, és a történelem egy másik oldalát mutatta meg évről évre. Történelmi-romantikus regényei egzotikus tájakra kalauzolják az olvasót, de mindig nagyon komoly mondanivalót és életigazságokat hordoznak. Lottinál nemigen figyelhető meg a csöpögős vattacukorszerű romantika, hanem igenis a valóság, az életszerűség, a realitás jellemzi a műveit. Az a

Aktuális olvasmányom Budai Lotti regénye, amely egyúttal Anne L. Green ítónő FB csoportjában, az Anne L. Green Könyvklub aktuális havi olvasmánya is egyben.   

  Két évvel ezelőtt újra elővettem Baráth Viktória második regényét a Főnököt, mivel 2020. februárjában érkezett a folytatás és fel akartam frissíteni az élményt, amit adott nekem ez a regény. 2017-ben olvastam először, és azóta is  a kedvencem.   Amikor megláttam ezt a regényt az előrendelhető könyvek között valamelyik webáruházban és elolvastam a fülszöveget azonnal arra gondoltam, hogy amint lehet be kell szereznem, mert ez csak egy ütős sztori lehet. Hát az ütős a leggyengébb kifejezés rá. Eszméletlen, lehengerlő, briliáns és zseniális alkotás ahhoz kétség sem fér. A borítóról nem is beszélve. Már önmagában az is felhívja magára a figyelmet. Ha tehetném húsz csillagot is adnék rá! Nekem ez volt az első könyvem az írónőtől, mivel az „Első táncot” még nem olvastam, de hamarosan sort kerítek rá az biztos. Hiányzott egy ilyen kaliberű könyv a magyar könyvpiacról. Alvilág, drogok, kartellek. Minden adott volt ahhoz, hogy egy fergeteges történet kerekedjen ki ezen összetevők ál

Egy olvasási kihívás miatt vettem előre Marilyn Miller A rabság gyönyöre című könyvét, az már csak a bónusz, hogy roppant kíváncsi is voltam az írónő újabb könyvére. Korábban a Vezér és a Királynő köteteket olvastam tőle, és mondanom sem kell, hogy imádtam, és a stílusa teljesen magával ragadott. Ezért szépen sorban beszereztem a többi könyveit is. A régi kiadású Rabság gyönyöre regénye tavaly nyáron új kiadásban az Álomgyár Kiadó gondozásában jelent meg és természetesen meg is vettem.  Ráadásul dedikálva is van, ami külön öröm. Nagyon, de nagyon kíváncsi voltam már erre a művére, mivel a fülszöveg és a borító, valamint a cím is egyaránt eléggé figyelemfelkeltő...így 2022 egyik első olvasmányai közé került Aisha története. Szinte két nap alatt ki is végeztem a regényt, mert egyszerűen képtelen voltam letenni. Még tömegközlekedésen is olvastam, és figyelnem kellett, hogy jó helyen szálljak le...hogy nehogy túlontúl is belemerüljek az olvasásba és tovább utazzak...mivel ez a veszély ige

Amikor megláttam ezt a regényt az előrendelhető könyvek között egyből felkeltette az érdeklődésemet. Először a címe és a borítója, majd a fülszövege. Fájdalmas, lélékszaggató történetet ígért az a pár mondat, amely röviden összefoglalja miről is fog szólni Stella Albright írónő műve.  A Miután elmentél Stella Albright első regénye, amely az Álomgyár Kiadó gondozásában jelenik meg idén márciusban, és volt lehetőségem előolvasni a kötetet a Kiadó jóvoltából, amelyet ezúton is köszönök. Pár perce fejezetem be az olvasást és nehezen találom rá a szavakat, nehezen tudok megszólalni. Be kell vallanom az utolsó negyven oldalon végig sírtam. De nem volt ez máshogy a korábbi oldalakon sem. Igazi érzelmi mélységeket jár be ez a kötet, a fájdalom legvadabb arcát mutatva be. Olyan rétegeket tár fel az emberi és gyermeki lélekből, amelyeket csak azok ismernek, akik borzalmas események szemtanúi voltak, vagy éltek át testközelből. A fájdalom gyökeréig ásott le az írónő ebben a regényben, megmutatva

Újra egy Marilyn Miller könyv az aktuális olvasmányom.   

  Napra pontosan két évvel ezelőtt vettem elő újra a Nagy Gatsbyt, amely segített kilábalni az akkori olvasási válságomból. Az egyik kedvenc könyvem, mivel úgy érzem a mondanivalója mindenkor aktuális. Azóta számtalanszor volt szerencsém látni a Vígszínházban a musicalt....és a színészek szinte összeforrtak a karakterekkel. A csodálatos zenék, a látvány csak még élőbbé teszi ezt az örök klasszikust.   Mit is tudnék elmondani erről a regényről, amit előttem még nem mondtak el? Talán, hogy az egyik kedvencem, amit nagyon sokszor elolvastam már. Most is ehhez nyúltam, mert egy kisebb olvasási válságba csöppentem és ilyenkor egy nagy kedvencemhez nyúlok, ami kirángat a posványból. Az mindent megmutat, hogy egy a téli vasárnapon el is olvastam ezt a csodát, mert nekem ez a regény az. Időtálló volt 1925-ben, és időtálló 2020-ban. Sok hasonlóságot mutatnak a húszas évek….mindkettőben megláthatjuk az ürességet, a külsőségek fontosságát, a pénz hatalmát, és a társadalmi elismertség irá

  Úgy gondoltam csinálok egy ilyen bejegyzés sorozatot, ahol korábbi olvasmányaim értékelését osztom meg. Olyanokét, amelyeket az adott napon egy vagy több éve olvastam. A mai napi évfordulós könyv nem más, mint Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája című regénye.  Amikor kiderült, hogy jön egy újabb kötet az Éhezők viadala trilógia kapcsán, majd kiugrottam a bőrömből.... viszont akkor kicsit megcsappant a lelkesedésem amikor kiderült, hogy kiről is fog szólni. Coriolanus Snow nem tartozott éppen azok közé, akikről szívesen olvastam volna egy egész könyvet, de aztán valahogy megbarátkoztam a gondolattal és ahogy egyre több kis morzsa látott napvilágot egyre inkább kíváncsi lettem és vártam a megjelenést. A címet és a borító színeit akkor még nem tudtam hova tenni, nem is nagyon értettem miért ez a címe…de gondoltam majd kiderül…hát kijelenthetem, hogy ez a könyv életem egyik meghatározó olvasmánya lett. Tudtam, hogy az Éhezők Viadala sem csöpögős lánysztori, fel vo