Karády Anna: A füredi földesúr

 

Előolvasói vélemény

 

Nehéz szavakba önteni mit is gondolok erről a regényről. Nehéz megtalálni a megfelelő kifejezéseket mit adott ez a könyv, és mit adott nekem Karády Anna. A füredi lány nálam 2021 könyve, de a Földesúr is méltó párja lett. Nem egyszer folytak a könnyeim olvasás közben, facsarodott a szívem-és lelkem egyszerre.

Amikor az első részt a kezembe vettem még nem is sejtettem mit is tartok ott valójában. Sokan azt mondják, nem adnak első könyvesnek esélyt...de ha így gondolkodnék én is nem ismertem volna meg ezt a történetet és vele együtt egy csodálatos írónőt. Több mint egy történelmi romantikus, több mint egy fantasy, és több mint a magyar történelem egy szeglete. Nem az évszámokra, rendeletekre, gazdasági adatokra fókuszál...hanem magára az emberre...az akkori Mária Terézia korában élt úrra, szolgára. Az ő szemüvegükön át látjuk az akkori világot.

 

Amint kiderült, hogy érkezik a Füredi földesúr, majd kiugrottam a bőrömből. Imádtam az előzményt, és annyi lezáratlan kérdés maradt még bennem így körömrágva vártam az őszt, hogy mikor is olvashatom az új kötetet. Akkor még nem gondoltam, micsoda megtiszteltetésben lesz részem. Nyáron ugyanis egy író-olvasó találkozó keretében találkoztam személyesen Karády Anna írónővel, aki felkért, hogy olvassam elő a második részt. Mondhatom majdnem a könnyem buggyant ki, mivel ez nekem nagyon sokat jelentett és jelent most is. Az, hogy megbízott bennem, és azok a szavak, amikkel elhalmozott csak még inkább feltöltötték a lelkemet. Anna egy aranyos, közvetlen és végtelenül kedves írónő, akinek remélem könyvespolcok széles sorait fogják megtölteni a regényei....mivel mesélni senki nem tud, úgy ahogyan Ő. Így repeső, vagy inkább repdeső szívvel vártam mikor is ugorhatok fejest az új könyvbe, és végül elérkezett az idő. Mondanom sem kell alig bírtam magammal, amikor kézhez kaptam az előolvasói változatot. Kizárólag a fáradság akadályozott abban, hogy aznap ne merüljek el a korabeli Füreden. Na de szerencsére jött a hétvége és én is visszamentem az időben, visszacseppentem a XVIII: századba.

Már a prológust olvasva tudtam nem egy egyszerű történetet fogok kapni. Tudtam fájni fog, sebek tömkelege fog borítani, és mégis ez az út kell ahhoz, hogy a végén minden szép és jó legyen. Karády Anna az előszóban beledobja az olvasót a vízbe, felvázolva több lehetséges végkifejletet...és ugye ennek következtében csak kattognak és kattognak azok a bizonyos fogaskerekek.  Az első részhez képest a folytatásban nagy hangsúlyt kaptak az érzelmek, a lelki vívódások, a szerelem árnyalt oldala. Ahol süt a nap, ott sötétség is van, és ezt az írónő tökéletesen mutatta be. Nemcsak a szépet és a tökéletes boldogságot festette le, hanem két ember közötti viszony minden nem túl előnyős megnyilvánulásait. A házasélet a XXI. században és a XVIII. században sem volt egyszerű. Több mint kétszáz év alatt a világ hatalmas fejlődésen ment keresztül, így mai szemmel felfogni és elfogadni a feudális szokásjogot szinte lehetetlen. Feudális, mivel a jobbágyság, az egyenlőtlenség létezett, sőt nem is rajzolódhatott volna ki jobban. A rang, és a vér dominált, ami napjainkban szinte elképzelhetetlen. Az elfogadás az első lépcső ebben a regényben, de az sem megy egyszerűen. És ez még mindig a különbözőségből ered. Igaz a szerelem, az évszázadok óta aligha változott...leginkább talán, hogy nem futkosnak Balatonfüred Tagore sétányán Oroszy Mihályok. Legalábbis sajnos nem sikerült egy karjába se ájulnom a nyár folyamán, amikor felkerestem ezt csodaszép várost. Pedig Isten lássa lelkemet próbálkoztam.

 

A Füredi földesúr két olyan emberről szól, aki szeretik egymást...de meg kell tanulniuk elfogadni a másikat. A másik világnézetét, szokásait és elveit. Anna van a legnehezebb helyzetben ezen a téren, hiszen ő utazott vissza a XVIII. századba és ezt pokolian nehéz ép ésszel felfogni. Hát még idomulni az adott korhoz. Nekem hasonlóan menne, mint hősnőnknek, aki egy igazi önérzetes, akaratos, makacs, erős nő. Nem átall harcolni a jogaiért, az igazságért. Nem tűri az elnyomást, a megaláztatást, és ha tárgyként kezelik. Nem egy lábas jószág, akit adni venni lehet, érzésekkel teli gyönyörű nő...aki tudja hogyan használja a nőiségét. Anna neveltetése és a XXI. századnak, valamint végzettségének köszönhetően nagyon nehezen fogadja be a feudális rendszert. És azt, ami az akkori nők helyzetét jellemezte. Ebből erednek a problémái, ami miatt néha szélmalomharcnak érzi a küzdelmet. Annának még inkább fájdalmas a felismerés, ha nem hajol meg a szokásjog előtt, akkor nagyon nagy roppanással zuhan a porba. A női lélek sajgó rezdülései átütnek a lapokon, ahogy egy szerelmes nő harcol azért a férfiért, akiért mindent feláldozott és eldobott. Ezért az én szememben Anna egy hősnő, egy szuperhős. Dacol, ellenáll, de a tetteit a szerelem irányítja. Egy olyan szerelem, amivel leginkább nagy klasszikusokban találkozik az ember. Annának újra, és újra szembe kell néznie azzal, hogy mit választ. A szerelmet vagy a családját...nem is tudom, hogyan lehet ebben dönteni. Hatalmas erő és acélos lélek kell egy ilyen döntés meghozatalához. És persze egy olyan férfi, illetve egy olyan család, akikért érdemes többször is megvizsgálni az érem mindkét oldalát.

 

Igaz, hogy a Füredi földesúr szintén egy szemszögből íródott, és ismét Almássy Anna gondolatain át láthatjuk a történéseket, de nem lehet elmenni szó nélkül a férfi karakterünk mellett sem. Oroszy Mihály már az első részben is megdobogtatta a női olvasók szívét, és szerintem sokunk utazna hozzá vissza...de nem minden rózsaszín tündérmese. A gazdag földesúr beleszeret a szegény fiatal lányba és persze egymáséi lesznek hetedhét országra szóló lakodalommal, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak....hát itt nincs vége a mesének, sőt csak most kezdődik. Mihály a XVIII. században született, teljesen más világképpel és elvárásokkal, ezáltal elsőre tökéletesnek tűnik a gáláns nemesúr, de másodszorra már azt hiszem nem egy XXI. századi hölgynek lennének problémái vele. Annak ellenére, hogy Oroszy nyitott, okos, szellemes...mégis csak a feudalizmus gyermeke. Az emberi jogok, a női egyenjogúság számára ismeretlen fogalmak. Úgy gondolja, neki a neme miatt minden alanyi jogon jár, míg hitvesének legfőbb feladata a családi tűzhely őrzése. És persze számos konfliktus és súrlódás keletkezik a különböző világok ütközésekor. A makacs páros egyik tagja sem hajlandó térdet hajtani a másik előtt. Saját magukat is büntetik, azáltal hogy olyat próbálnak ráerőltetni a másikra vagy elfogadtatni vele amely egyszerűen vagy inkább majdhogynem lehetetlen. Az érzelmi viharok Mihály lelkében is folyamatosan dúlnak, hiszen szerelmes, de egyszerűen nem engedi hogy ez az érzelem uralja. Irányítani akarja és keretek közé szorítani, úgy ahogy neki a legkényelmesebb. Szeret érzékeny pontra szúrni, ezáltal még nagyobb fájdalmat okozni és érvényre juttatni az akaratát...ugyanakkor számos bonyodalom, és egy hatalmas tragédia árnyéka kell ahhoz, hogy ráébredjen, ha a szerelem elvész akkor azzal ő is elvész. Mihály egy igazi gondolkodó, hatalmas lexikális tudással rendelkezik a világ dolgairól és számomra ez lenyűgöző volt. Mi, az információs társadalom gyermekei akiknek rendelkezésre áll minden sokkal, de sokkal kevesebbet tudunk mindenről.

 

Karády Anna az érzelmi mélységeket fejezetről-fejezetre roppant mód fokozta és feszítette: mint amikor felhúzza a vadász az íjat, és csak feszíti és feszíti...és érzi, hogy lassan elér egy olyan pontra ahonnan már nem nincs tovább. Vagy megáll és ellövi vagy vége és elpattan az ideg. A romantikus jelző magával hozza az erotikus tartalmat is, ami oly finoman van megírva, mint egy nyáresti fuvallat. Gyönyörű metaforákkal kerül kifejezésre az a szenvedély, amely lángol e két ember között, és amely akár képes lenne felgyújtani az egész világot.

 

Az első részből oly ismert mellékszereplők is visszatérnek: Ostor, Katica, István és Vica is. Ostor nagyobb hangsúlyt kap, és hozzá aztán nem kis bonyodalom lesz köthető. Remélem az írónő még megörvendeztet Bennünket egy róla szóló novellával. Bár ő egy egész könyvet megérdemelne.

Katica ebben a részben is brillírozott. Az ő tanításai és segítsége nélkül Anna nagyon mély gödörbe zuhant volna, de mindig ott volt mellette, hogy visszarántsa a szakadék széléről. Katica tökéletesen átlátja a kor viszonyait, ezáltal tudja navigálni hősnőnket, és megértetni vele, hogy XXI. századi elveket a XVIII. században érvényesíteni nem nagyon lehet, de hozza ki minden helyzetből a legtöbbet, amit tud.

Megismerhetjük Mihály családját is, a nemesi família minden szokás jellemzőjével együtt.

 

Az írónő most is tökéletes hátteret rajzolt a cselekménynek. Az a sok kutatómunka átüt a lapokon. Olyan érzékletesen simul bele a cselekménybe az a sok információ Mária Terézia koráról, hogy szinte észre sem lehet venni...csak úgy, miután az olvasó becsukja a könyvet és rájön mennyi mindent tudott meg miközben olvasott. A kis jégkorszaktól kezdve, a füredi apáton át, a korszak divatjáig.

 

Ami viszont felteszi a pontot arra a bizonyos "i" betűre az az, ahogy Anna fűzte, szőtte a szálakat. A füredi apát, a katolikusok és az Oroszy család helye a történelemben, Füred történelmében valami zseniálisan lett kitalálva és megírva. Csak akkor állt össze az egész kép miután becsuktam a könyvet és rájöttem az ok-okozati viszonyokra. Fantasy elem nélkül sem maradunk most sem, és persze az időutazás is terítékre kerül. Lehet vagy nem lehet én nem tudom...nem tudom kipróbálnám-e, hogyan élném túl és mit tennék ha nem tudnék azonnal visszajönni. Sok-sok kérdés, amelyet érint az írónő ebben a könyvben is.

 

Ugyanakkor a regénynek van egy hatalmas tetőpontja, amely nagyon sok mindent meghatároz a későbbiekben. Egyrészt elmossa a makacsságot, a dacot és az akaratot, csak a tiszta szerelem marad helyette.

 

Nagyon, de nagyon szépen köszönöm drága írónő, hogy megtiszteltél és bizalmat szavaztál nekem. Örülök, hogy ismerhetlek és remélem, még nagyon sok regénnyel örvendezteted meg az Olvasókat, mert ilyen művekre és írókra, mint Te hatalmas szükség van.

A kép forrása: https://www.facebook.com/karadyannairo/photos/a.105434298069167/279599903985938/