Anna Todd: Semmi több

 Nagyon, de nagyon vártam ezt a kötetet Anna Todd írónőtől, és be kell vallanom vegyesek az érzéseim. Az egyértelmű, hogy tetszett, és benne volt minden, amiért imádom Annát...de nem kaptam meg azt az élményt, amelyet az After könyvek adtak. Közel sem, igaz ez Landon Gibson sztorija volt. Pontosabban az első rész. Landon az egyik legmeghatározóbb mellékszereplője volt a Miután könyveknek, ezért nem is lepett meg, hogy az írónő betekintést adott az ő életébe. Landont a korábbi sorozatban egy csendes, visszafogott, tipikus "jófiúnak" ismerhettük meg. Szöges ellentéte volt Hardinnak, így nagyon kíváncsi voltam mit hoz ki ebből az írónő. 

 

Kicsit sokáig tartott az olvasás, pedig cirka 300 oldallal nem szoktam ennyi időt tölteni, de ez nem a regény témája miatt volt. Nem mindig volt sajnos kellő időm olvasni, sokszor győzött a fáradság, így szegény Landon nem egyszer szorult a háttérbe.  És azért valljuk be, nem egy Hardin Scott...ő azért figyelmet követel magának, míg Landon inkább háttérbe húzódik. 

A történet a Miután Boldogok leszünk könyv egy részével párhuzamosan játszódik. Amikor is Tessa New Yorkba költözik, és ott folytatja az életét. Akkor Tessa volt a középpontban, most pedig Landon életébe nyerhetünk bepillantást. A fiú barátnője, Dakota után költözik a Nagy Almába, hogy többet legyenek együtt. Miatta vált egyetemet, hagyja el a családját és költözik el Washington államból...de csalódnia kell, ugyanis barátnője még a költözés előtt szakít vele és így kerül hősünk NYC-be. 

Landon azonban nem törik össze, hanem próbálja élni az életét továbbra is. Nem hátrál ki a  döntése elől, és belevág a kalandba. Ebben a regényben az ő élete és szemszöge van a középpontban. Az írónőre jellemző, hogy váltott szemszögben ír, most viszont csak Gibson gondolatait ismerhetjük meg, és az ő szemüvegén láthatjuk az eseményeket. Az egyetem mellett egy kávézóban dolgozik, hogy fenn tudja tartani magát, és ne függjön annyira a családjától, kiváltképpen a mostohaapjától...aki igazi édesapja lett. Landon csonka családban nőtt fel, édesapját még gyermekként elveszítette így anyukája egyedül nevelte. Azonban szinte nem szenvedett hiányt semmiben, és édesanyja is tökéletes munkát végzett. Igazi úriembert nevelt a fiából, aki mindenkinek segíteni akar. Talán ez Landon egyik hibája is, mindenkit meg akar javítani és segíteni. Pedig néha jobb, ha hagyjuk, hogy a másik egyedül küzdjön meg a problémáival. Persze nem azt mondom, hogy nem lehet segíteni csak nem minden esetben célszerű. Mivel a másiknak ez sok esetben teher, és nem biztos hogy úgy értékeli, ahogy arra a segítséget nyújtó számít. És ebből erednek is konfliktusok Landon kapcsolatai tekintetében. A túl kedves, segítőkész fiú sok esetben unalmas lesz, és nem nyújt elég izgalmat. Többek között ezért is vet véget a szerelmüknek Dakota. Landon nehezen viseli a szakítást, ugyanakkor ezt kifelé nem mutatja. Megpróbál barátokat szerezni, nem túl sok sikerrel. Tessán kívül, kolléganője Posey-val barátkozik össze, akivel egyre-jobban megismerik a másikat. És a kötet végére barátokká is válnak. Érdekes, hogy inkább a lányokkal találja meg a közös hangot, akik nema  potenciális "pasit" látnak benne, hanem egy barátot. Landon nem keveset töpreng ezen, és gondolatai sok esetben túlgondoláshoz vezetnek. Túlagyal mindent, továbbgondolja azt is, amit nem kéne. Nehezen tud spontán lenni. Nekem kicsit sok volt ez a túlgondolása a dolgoknak, és néha kicsit idegesítő volt a sok belső monológ. Nem volt a szememben Landon igazi férfi, nem cselekedett úgy ahogy egy férfitől elvárná az ember. Jó Hardin a ló másik oldala, de azért ez a "túl jófiú szerep" nekem annyira nem jött be.

 

Landonon kívül meg kell említenem Dakotát, akitől egyenesen a hideg rázott. Egy ilyen felszínes, butuska, akaratos, és önző nőt én még nem láttam. Már a neve is irritált, és az After sorozatban sem volt a kedvencem valamiért...holott akkor még nem is tudtam miért nem szimpatikus. Igaz az ő élete sem volt könnyű sőt. Gyermekkora tele volt borzalmakkal, és csak Landon volt számára a reménysugár. És persze a tánc, a balett. Ezért is megy NY-be, hogy megvalósítsa az álmait. Ugyanakkor Dakota önzőségét nagyon jól mutatja, hogy a biztonsági hálóját jelentő Landont hogyan rúgja ki, amikor bekerül egy új közösségbe. Az ő múltjukat tekintve ez nagyon aljas húzás. Hiszen eddig a fiú bármit megtett érte, szerelemmel szerette, és feladja érte a saját életét erre ő kirúgja. Hát nálam ezzel le is írta magát, bár a cseresznyét a habra azzal tette fel, ahogy ebben a részben szinte pórázon rángatta a fiút. Kihasználta az iránta érzett gyengéd érzéseit. Nem engedte továbblépni, holott ő belevetette magát a dolgok sűrűjébe. Felelősségre vonja olyan dolgokért, amelyhez aztán abszolút semmi köze. És Landon majdnem beleesik a csapdába, de szerencsére a teste nem engedi, még ha az elméje vágyna is rá. És persze Dakota ezen is felhúzza az orrát, mint egy elkényeztetett hercegnő...holott nagyon nem az. Ha valami nem úgy alakul, ahogy azt ő szeretné vagy elvárná akkor az persze mindenki más hibája, kivéve az övé. Anna Todd az ő esetében előhúzta a rasszista kártyát is, mivel a lány színes bőrű és a tánc világában lévő sztereotípiákra és beidegeződésekre kívánt ezzel is felhívni a figyelmet. Amely sajnos valós jelenség, és komoly társadalmi probléma. 

 

A kötet másik karakán, és roppant szimpatikus hősnője Nora. Ő már a korábbi After kötetekben is feltűnt, és nagyon vártam már hogy többet megtudjak róla. Igazából ő Sophia, akinek a szülei Karenék mellé költöztek és innen az ismertség. Nora egy étteremben dolgozik, ahova Tessát is beajánlja miután a lány elhagyja Seattle-t és új életet kezd a metropoliszban. Nora egy nagyon egyedi, vagány csaj aki nem rejti véka alá a véleményét. Maga a külseje is egzotikus, és felkelti Landon érdeklődését. Bár a fiú eleinte nem nagyon mer lépni, igaz izzik közöttük a levegő. Aztán ennek az izzásnak Dakota vet véget, és szereplőink egy szerelmi háromszög kellős közepén találják magukat. Landon először Tessa miatt, később Dakota miatt húzza be a féket...végül azonban nem tud ellenállni a magabiztos nőnek, és több is történik közöttük, mint barátok között szokott. Nora pedig saját magától félti Landot, mivel nem egy egyszerű eset. Ennél többet még sajnos nem tudtunk meg róla, gyanítom a második részben jobban megismerjük ezt a roppant határozott csajt. 

 

És ami az én szívemet megdobogtatta, az nem más, mint hogy mellékszereplőként feltűnt Tessa és Hardin. Egyszerűen imádom az ő sorozatukat, és akárhányszor csak olvastam róluk felszaladt a pulzusom. Leginkább Tessa élete tárult a szemünk elé, a szenvedése és fájdalma. Hardin is felbukkant, és a szívem összefacsarodott értük ismét. Az a mérhetetlen fájdalom amit átélnek...olvasni is borzalmas volt. Szenvednek egymás hiányától, csak vegetálnak, próbálják élni az életüket de nem olyan egyszerű az, mint amilyennek tűnik. 

A borító most is egyszerű és mégis nagyszerű. A színvilága figyelemfelkeltő, imádtam a rózsaszín ennyi árnyalatát. A minőségre sem lehet panasz, könnyen forgatható, nem vékonyak a lapok, és ami nekem a legfontosabb nem törik a gerince.

Anna Todd a szerelem és az érzelmek mellett ismét több fontos témára is felhívja a figyelmet. A faji megkülönböztetés: a színes bőrűek helyzete a művészvilágban. Fontos téma, amellyel foglalkozni kell és középpontba kell helyezni. A XXI. században ez nem fordulhat elő, kiváltképp a demokrácia hazájában. A másik az autizmus. Kiemelte az írónő, elsősorban megakadályozva az elhamarkodott ítélkezést és lekezelést.

Egyszóval egy igazi Anna Todd regényt olvastam, tele érzelemmel, sérült nem hétköznapi emberekkel...de mégsem kaptam meg az After élményt. Ennek ellenére nagyon szerettem ez a regényét is az írónőnek, és nagyon várom a folytatást...már csak Nora miatt is.