Író-olvasó találkozón jártam- Baráth Viktória a tatabányai könyvtárban

Baráth Viki írónő a tatabányai József Attila Megyei Könyvtár vendége volt 2021. október 05. napján. Többen is izgatottan vártuk már ezt a találkozót, hiszen a könyvtár nyár óta szuper rendezvényeknek ad otthont. Vendég volt már többek között Borsa Brown, Pap Éva, Grecsó Krisztián és R. Kelényi Angelika is. Az októberi őszi napsütés hátteret szolgáltatott a kötetlen és családias beszélgetésnek. 

Vikit szinte a pályája kezdete óta követem. Igaz első könyvét,  -az Első táncot- még mindig nem sikerült elolvasnom. Nekem a Főnök volt a beugró, és ugye az nem is akármilyen sztori. Ott már tudtam ez az írónő aztán nagyon tud ütni. És hogy hogyan lehet így lezárni egy regény?- kérdeztem akkor naivan. Onnantól kezdve rendszeresen eljártam a könyvbemutatóira, és író-olvasó találkozóira-ha utóbbi itt volt a közelemben.

Szuper délután volt a mai is, mert itt a beszélgetésen volt  a hangsúly. A közönség megtudhatta, hogyan is találta meg Vikit az írás, miért tekinti terápiának és az önkifejezés egyik fajtájának. És tökéletesen megfogalmazta, miért is szükséges, hogy ha bánt valami vagy lelkileg nem vagyunk a toppon, megtaláljuk azt a tevékenységet, amely kihúz bennünket a gödörből. Neki ez az írás volt. Kezdetben csak a fióknak, majd éveket kellett várni mire megmutatta a hozzá közel állóknak, és később az internet világának. 

Viki roppant tehetséges írónő, ezt jelzi, hogy a megyei könyvtár egyik legtöbbet "kölcsönzött írónője". Nálam a Főnök kötetétével lopta be magát, az Igazság trilógiával pedig végleg be is költözött a kedvencek közé. Imádom a stílusát, az életigazságait, a tanulságokat. Mindig fontos mondanivalóval rendelkeznek a könyvei, és nem mindig a rózsaszín cukorsziruppal bevont "lávsztorit" adja nekünk, olvasóknak. 

Igaz, most is kihangsúlyozta két oldala van: egy romantikusabb, lágyabb, gyengédebb és egy sokkal keményebb vonal. Előbbiek közé tartozik tipikusan az Első tánc, utóbbiak közé a Főnök és az Igazság sorozat. Elegendő neki egy pillanat egy filmből, könyvből vagy egy álomból és hopp meg is született a következő téma, amelyet papírra vet. 

Viki hatalmas utat járt be a könyvei által, hiszen a gyönyörű és rá olyan nagyon jellemző borítók mögött nem akármilyen történetek bújnak meg. A mély lélektani romantikustól egészen a erőszakosabb, ugyanakkor a való világot kegyetlenül az arcunkba toló történetekig minden szerepel a repertoárjában. Fontos számára a fejlődés, hogy fejlődjön, mint író. Mindent megtesz, hogy az olvasók elégedettek legyenek azokkal a könyvekkel, amelynek fedőlapján az ő neve áll. 

Szó esett az író és kiadó kapcsolatáról is, és Viki sok mindent mesélt hogyan válik valaki íróvá. Hogyan indul el ezen a területen, milyen buktatók vannak és mi a könyvkiadás menete. Beszélt az írás folyamatáról, a határidőkről és hogy milyen fontos is egy jó szerkesztő. 

Szereti a romantikát, de a való világot is meg akarja mutatni, hiszen ahogy az életben az ő köteteiben sem minden rózsaszín vagy fekete-fehér. Nem is lenne "baráthvikis" a csöpögő romantika. 

Az írónőnek több terv is van már a fejében a jövőt tekintve. Két hét múlva jelenik meg a legújabb könyve: A Napfény földje, amely Afrikában játszódik és a kakóbabtermesztés áll a középpontjában. A négy részesre tervezett sorozathoz ihletet egy dokumentumfilm adott. Az írói kreativitás, pedig továbbszőtte ezt a gondolatfoszlányt, amelyet hamarosan mi is olvashatunk. 

Tökéletes októberi délután volt: egy kávé mellett hallgatni egyik kedvenc írónőmet, ahogy megosztja velünk a gondolatait, érzéseit és őszintén válaszol minden kérdésünkre. Köszönöm az élményt drága Viki, türelmetlenül várom az új könyvedet és a soron következőket is.