Régebbi értékelélsem - A holnap érintése

 1956. október 23-a alkalmából alkalmából egy korábbi értékelésem Kékesi Dóra A holnap érintése című regényéről. 

Ezt a könyvet kötelező olvasmánnyá tenném. Imádtam minden betűjét, sorát, mondatát. Ez a könyv, vagyis inkább egy ilyen témájú regény úgy hiányzott a magyar könyvpiacról, mint sivatagban menetelőnek az oázis. A témája, a történelmi kor, amit feldolgoz rengeteg magyar embert érint, mert szinte nincs olyan, akinek a családját ne érintette volna az 1956-os forradalom és szabadságharc.

Az írónő hibátlant alkotott. Mesterien helyezte történetét a történelem lapjaira. A cselekmény alaposan felépített hibátlan voltának köszönhetően szinte ott érezhetjük magunkat 1956-ban. Nem rögtön a forradalom kellős közepén találjuk magunkat, hanem évtizedekkel később egy teljesen másik országban. Majd visszaemlékezés keretében ismerhetjük meg az igazságot.

Egy csodálatos szerelem története bontakozik ki az olvasó szeme láttára. Horváth Anna annak ellenére, hogy férjes asszony titkos viszonyt fojtat férje egyik kollégájával. Minden erejével próbál ellenállni a szerelemnek, de végül megadja magát ennek a csodás érzésnek. Dacolva a kor erkölcseivel a boldogságot választja. Teljesen azonosulni tudtam Anna karakterével, mert egy bátor, kedves, önzetlen és végtelenül szerethető szereplő. Amiért ő lett a kedvenc szereplőm az nem más, mint, ahogy ábrázolta az írónő azt, ahogy Anna magában mérlegel és gondolkodik. Ettől beleláttam a lelkébe, és a szívébe. Próbál megfelelni a kor és férje elvárásainak, és élni egy boldogtalan, szürke diktatúra által meghatározott életet, azonban az a bizonyos reménysugár kiragadja és megtapasztalja a szerelmet. Végig aggódtam, izgultam, drukkoltam neki. Együtt sírtam, örültem vele.

És hát a „Nagy Szerelem”. Nagy Krisztián a tökéletes férfi karaktere. Nincs nő, aki ne szeretne bele. A gesztusai, a cselekedetei mind azt tükrözték, hogy igaz és tiszta szerelemmel szereti szíve választottját. Egy megfontolt, zárkózottabb szereplő, akinek minden oka megvan, hogy ne engedjen magához közel senkit ha nem muszáj. Az ő háttértörténetével is kiválóan érzékeltette az írónő az akkori politikai viszonyokat.

Kékesi Dóra nem rántotta le mindenről egyből a leplet, ami fokozta a feszültséget, és készítette elő a tetőpontot. Utóbbit végigsírtam. Borzalmas volt számomra átélni az olvasás által a „Véres csütörtököt” és a történet leginkább idegfeszítő epizódjait.

Nem szoktam a külső alapján ítélni- ezt már számos értékelésemben megjegyeztem-, de a borítója annyira gyönyörű, megragadja az ember figyelmét. És ahogy nézi, arra vágyik, hogy minél hamarabb megismerje és elmerüljön a magyar történelem eme fájdalmasan tragikus időszakában.

Mindent összevetve egy lebilincselően izgalmas, szívszorítóan fájdalmas, de annál gyönyörűbb szerelmi történetet kap az, aki elolvassa. Egy érzelmi taposóakna. Remélem még sok ilyen remek regényt kapunk az írónőtől.