Borsa Brown: Az Arab öröksége

 

Bevallom, amikor kiderült, hogy érkezik ez a kötet majdnem kiugrottam a bőrömből. Borsa Browntól az Arab című regénye volt az első, amit olvastam. Emlékszem, egyik barátnőmtől kaptam, ráadásul dedikálva utókarácsonyi ajándékként. Amikor megérkezett hozzám, nagyon beteg voltam. Éppen az influenzával küzdöttem, és semmihez nem volt kedvem...semmi nem kötött le, semmi nem érdekelt. De szerencsére a postás pont jókor hozta, és kíváncsiságból bele is lapoztam....utána pedig ott ragadtam. Benne a történetben. Szinte beszippantott, mintha új életet lehelt volna belém, és esküszöm hatásosabbnak bizonyult, mint a gyógyszerek. Hát így kezdődött a kapcsolatom Gamal al-Szudairival, és miután befejeztem az ő történetét rohantam is - immár felgyógyulva - a második részért. Imádom az arab világot, a keleti kultúrát. Mindig érdekeltek a szokásaik, és nem egy könyvet olvastam a témában. Ezért is fogott meg egyből Borsa kötete, és ragadott magával, mivel addig nem olvastam ilyen stílusú könyvet...és imádtam. Azóta nagy rajongójává váltam az írónőnek, szinte majdnem minden könyvét elolvastam. Ha pedig könyvbemutatója vagy író-olvasó találkozója van azon megpróbálok általában részt venni. A könyveinél csak a személye inspirálóbb. Erre az is bizonyíték, hogy legújabb kötetét, az Arab örökségét órákon keresztül mosollyal és hatalmas lelkesedéssel dedikálta olvasók százainak több órán keresztül. Én is a budapesti bemutatón jutottam hozzá a saját példányomhoz, és ez nekem mindig egy pluszt jelent. Ezáltal még különlegesebbé válik az adott kötet. 

Az Arab sorozatot ezáltal már öt regény, és két novella alkotja. Nehéz lenne választani melyik  a kedvenc, nem tudom tudnék-e egyáltalán...de azt tudom, hogy Billal karaktere a feltűnésétől kezdve nagyon, de nagyon érdekelt. Tudom, kiről mintázta Borsa, és akkor amikor az Arab lánya 2. részében megjelent én utána is néztem ki is a szaúdi koronaherceg a valóságban. Nem mondom, hogy minden esetben naprakész voltam a sajtót és a híreket tekintve, de azóta felzárkóztam. Igaz, hogy Billal karakterének az ihletője megtalálható a valóságban, de nem egy és ugyanaz a kettő. Azt hiszem, ezt fontos megjegyezni. Borsa a valóságot alapul véve írta meg ezt a részt, és magát az egész sorozatot...de bőven vitt bele fikciót. Az Arab öröksége nem más, mint Billal al-Szudairi története, aki a szaúdi királyság következő uralkodója. Az az ember akinek a legnagyobb hatalom összpontosul a kezében, és akit az egész világ retteg. 
Az iszlám és maga a keleti kultúra ismét fajsúlyos a kötetben, amely csodálatos keretet ad a cselekménynek. De ami a történet központi eleme, az egy aktuálpolitikai esemény. Borsa nem kevés kutatómunkát fektetett a regénybe most sem, ez tisztán látszik. Több oldalról járja körül az nevezett eseményt, és mutatja be az oldalakat. Nem emeli piedesztára a koronaherceget, de nem is áll a nyugati világ oldalára. Mondjuk úgy objektív a megközelítés, de megismerheti az olvasó a szaúdi rendszer igazságszolgáltatását is. Engem ez nagyon érdekelt, és ezáltal egy kis jogi csemegét is kaptam, hogy megismerhettem milyen is a Királyságban egy bírósági eljárás. A nemzetközileg nagy port kavart esemény ezáltal a kötet cselekményeinek a mozgatórugójává válik...de ehhez azonban más aktuális helyzetek is társultak. Az írónő a szaúdi mindennapokba is invitálta az olvasóit, ezáltal megmutatva a legújabb intézkedéseket, amelyek az országban történetek. A kritikus politikai eseményhez erősen kapcsolta a nők helyzetét. És ez nélkülözhetetlen az Arab sorozat kapcsán. Ezt pedig leginkább Anna szemszögén ismeri meg az olvasó, de az írónő nagy hangsúly fektetett a női karaktereire. Egytől-egyik mind különleges hölgyek, és képesek harcolni  a jogaikért...de a hazájukat, az értékeiket, és a hagyományaikat is védik ha arra kerül a sor.

Az Arab öröksége három szemszögből íródott: Gamal, Anna és Billal gondolatain keresztül láthatjuk a történéseket. Nekem ez, azonban mégis Billal regénye, mivel leginkább ő van  a középpontban. Az ő döntései befolyásolnak szinte mindent. Az isztambuli merénylet az alfája és omegája ennek a kötetnek, ahol egy szaúdi halálosztag kivégezte a Királyságot kritizáló újságírót. Ebben az emberölésben érintett Gamal egyik fia, Wallid is. Wallid katona, aki parancsra érkezett Törökországba és hithű muszlimként látta el a feladatát...legalábbis ő így gondolja. Ez indítja el a cselekményt, és keletkezik ezáltal számos újabb probléma, amely kibontakozik az Arab öröksége lapjain. 


Gamal
fejezetei melegséggel töltötték el a szívemet, és most sem hazudtolta meg magát. Évekkel vagy inkább évtizedekkel az első rész után még mindig egy tekintélyt parancsoló férfi, markáns mégis jóképű vonásokkal. Nem egy visszaemlékezést olvashatunk az ő részei alatt. Visszarepülhetünk az időben, Csillával vagy éppen Emesével töltött időkbe. Csilla továbbra is a lelke egy része, és ugyanolyan szerelemmel szereti, mint a múltban. Emese továbbra is hű társa, és Gamal ugyanolyan gyönyörűen forgatja a szavakat ha szerelemről van szó, mint annak előtte. Ebben a részben igazi apa, aki mindenre képes a gyermekeiért, akár dacol a halállal is. Nem fogadja el a nemet, küzd és mindenre képes ha valamelyik gyermekét veszély fenyegeti. Imádja a családját, szereti a feleségét és megtesz értük mindent. Igaz mindegyik gyermeke kedves a szívének, de Anna mindig is különleges helyet foglalt el közöttük. És most szembesül azzal, hogy ezt a többi is észrevette. Ostorozza magát, hogy nem volt jó apa. Hibáztatja magát számos múltbéli döntésért, hogy nem figyelt kellően némelyik fiára vagy lányára...de az idő mégis őt igazolta, hogy nagyon is jól cselekedett. Bár Gamal, azért ebben a részben sokszor előbb beszélt, mint gondolkodott. Néha neki köszönhetően indultak el rossz úton a történések. És nem vette sok esetben figyelembe, ki is a veje. Ahogy azt sem, hogy Billal nem szokott a levegőbe ígérgetni és bizonyított már Gamalnak és családjának. Ugyanakkor itt már egy teljesen más Gamal köszönt vissza a lapokról. Ég még benne a korábbi láng, de már más. Hadi is felbukkan mellette és a közös jelenetük esetén szem nem marad szárazon, ott mutatkozik meg milyen is valójában az idősebb Gamal.  A szívem egy része még mindig az övé. 


Anna itt már férjes asszonyként jelenik meg a szemünk előtt, és mint anyuka. Igaz, az Arab lánya 3. és a Koronaherceg novellából már tudtuk ezen információkat, mégis itt teljes betekintést kapunk a házasságába és a mindennapjaiba. Anna most leginkább egy szaúdi női aktivista alakjába bújik, ugyanis felveszi a küzdelmet a nők jogaiért. Bevet mindent, de leginkább az eszét és az akaratát. Bár női kelléktárát sem rest használni. Egyszerűen lehengerlő volt, ahogy érvelt, hadakozott, és elkövetett mindent, hogy országában is változzon a nők helyzete. Bátorsága példaértékű, és hercegnőként tudja, hogy neki kell felemelnie a szavát...mégpedig a férjével szemben. Tudja, nőként csak ő képes megfelelő irányba terelni az intézkedéseket, amiket Billal bevezetni tervez. Mindketten tudják reformok nélkül nem megy. Mert Szaúd-Arábiának nyitnia kell és el kell magukat fogadtatni a Nyugattal. Ugyanakkor mindkettő roppant büszke a származására, és a hagyományaik tiszteletben tartását minden helyzetben megkövetelik. Ezért is egészítik ki tökéletesen egymást. Az a szerelem, pedig ami kettejük között lobog, bármivel képes szembeszállni...még a másikkal is. Csodálatos metaforákkal fejezik ki egymásnak az érzelmeiket. Anna tudja, hogy mekkora is ez a szerelem kettejük között, de azért nőből van és nem egyszer inog meg a bizalma és indul el az a bizonyos bogárka a fejében. Néha úgy érzetem túlfeszíti azt a bizonyos húrt, és ha el fog pattanni akkor itt kő kövön nem marad. A dacossága és a makacssága néha már az én tűrésküszöbömet is súrolta, de rájöttem, hogy Anna erre kénytelen volt mert csak így nyerhetett. Bár időközben rájött, hogy ha nyer is, egy sokkal fontosabb dolgot fog elveszíteni. Ugyanakkor letette a fegyvert, de mondjuk úgy közös fegyverszünet volt ez...és abszolút nem vesztesként került ki a csatából, hanem győztesként. Anna karaktere egy igazi női hősnő. Keveredik benne az arab és az európai vér, ezáltal válik minden szempontból egy különleges nővé. És talán ő volt a legjobb harcos, mivel neki aztán volt bepillantása a nyugati és keleti világba egyaránt. 


És akié leginkább az Arab öröksége, az nem más mint Billal al-Szudairi. Istenem, ha Gamalt imádni lehet akkor nem tudom Billal iránt mit lehet érezni. Nem más ő mint a nyers férfierő, akié a hatalom, de térdre tudja kényszeríteni a saját felesége....mégpedig azért, mert annyira szereti. Egyszerre erős és gyenge. És ez a kettősség számomra egyszerűen mindent vitt. Nincs nő, aki ne szeretne bele azonnal. Sajnos azt kell mondanom nálam Gamalt és Umbertot is letaszította a dobogó legfelső fokáról. A kemény külső, igazi, érző szívet takar...de ezt a külvilágnak persze nem kell tudnia. Mindenre képes a szerelméért, a feleségéért. Magát is meglepte mekkora szenvedélyt és szerelmet érez Anna iránt. Csak azt nézi Annának mi a jó, még ha közben a szíve is hasad ketté. Egyszerre hűséges férj és apa, illetve koronaherceg. Meg kell felelnie a családjának és a királynak, valamint az országának. Hazája érdekében súlyos döntéseket kell hoznia, de megfontolt és ravasz. Tudja, hogyan keverje a lapokat, és hogyan jöjjön ki egy játszmából akkor is ha vesztésre áll. Reformokat akar, és szépen lassan végre is hajtja azokat. Felesége véleményét is kikéri, és nem is sejti mekkora lavinát indít el ezzel...az ő szemüvegén keresztül számos intézkedést megismerhetünk. Billal előrelátó, roppant okos, és kegyetlen is ha kell. A becsületessége és a szavahihetősége mindenek felett áll...és bevallom sok esetben nem értettem a vele szembeni bizalmatlanságot a Szudairi család részéről. Billal bizonyított már Khalid esetével kapcsolatban és most egy másik Szudairi fiút sem hagy cserben. Az a bizonyos isztambuli merénylet, ahol kivégezték a szaúdi újságírót a valóságban is megtörtént és a koronaherceget kötötték össze vele. Nincs ez másként a könyvben sem, de itt Borsa már több oldalról járta körbe ezt  a kérdést. Egyrészt maga Billal helyzetét, a szaúdi hagyományokat és hogy miért is volt erre szükség. Sokáig nem derül ki egyértelműen mi köze is volt a védelmi miniszternek ehhez a egészhez, de egyszer csak Billal megvallja mi is történt. Tudja, hogy ennek utóhatásait helyre kell hoznia, és ráadásul egyéb más probléma is felbukkan, nem beszélve Annával való konfliktusáról. Ezekben a nem éppen hétköznapi helyzetekben ismerhetjük meg az igazi Billalt, aki megteszi, amit elvár tőle a király. Gond nélkül tünteti el azt az útból, aki kritizálja a hazáját, és védi meg az uralkodóval szemben is a feleségét. A magánéletébe senkit nem enged beleszólni. A múltjából is derülnek ki részletek, olyanok, amitől nagyon is sokkot kaptam...de senkit nem lehet megítélni a múltja alapján a jelenben. Egy ország vezetője, szerető és odaadó férj, és édesapa. Lánya mindennél fontosabb számára, és ezt nem egyszer mutatja ki. Borsa tökéletesre "gyúrta" Billalt, még Gamalnál is tökéletesebbre. 


Fontos mellékszereplők is felbukkantak a regényben, akik a főhősök cselekményszálát kiegészítve tették még izgalmasabbá a történetet. Számos problémás viszony is lezárásra került. Khalidot sem kellett nélkülöznünk, és persze Leilát sem. Bevallom nekem az ő párosuk az előző rész kezdetén kicsit furcsa volt, de most szinte keresztbe tett ujjal drukkoltam értük. Valamiért úgy érzem nekik együtt kell lenniük, és az írónő csodálatosan rendezte el az ő egyedi kapcsolatukat. Ilyesmiben reménykedtem, már az első oldalaktól kezdve. Egy teljesen másik Lejla jelenik meg a lapokon, mint korábban. Egy erős amazon, aki nem fél szembemenni a legvahabitább férfiakkal sem, azért, hogy kiharcolja a jogait. Egy harcos hercegnő, aki  tudja hogyan váljon egyenlő tárgyalóféllé. Nem ijed meg egy szúrós szempártól, és küzd a végsőkig a jogaiért. Hatalmas jellemfejlődésen ment keresztül ez a női karakter, aki Anna mellett az egyik legerősebbé vált. 
És ez a kötet tele van több erős női karakterrel, akik nem félnek hallatni  a hangjukat, megmutatni az éles elméjüket vagy csípős nyelvüket. Szintén mellékszereplő és hölgy volt Rajah, aki egy nemzetközi jogásznő. A Királyságban egyedüli, és a hazája is a segítségét kéri a kényes ügy megoldásában. Annak ellenére, hogy nőként ő volt az első, aki tanulhatott külföldön is, és ismeri saját neme helyzetét és persze küzd is a teljes elnyomás ellen, hatalmas hazaszeretetéről is tanúbizonyságot tesz. Neki köszönhetően emberéletek menekülnek meg, és Szaúd-Arábia sem veszít a pozíciójából a világpolitika színpadán. Bónuszként, pedig a szerelem is rátalál. Imádtam az ő karakterét is, a tárgyilagosságát, a jogi gondolkodásmódját és a hűségét. 


Wallid al- Szudairi - 
Gamal fia- pedig, aki a sziklaszilárd katona karakterét keltette életre szintén a kötet meghatározó szereplője. Mellékszereplő ugyan...de az események fókuszában áll. Néha Robert jutott róla eszembe, és Borsa itt is nagyszerűen jelenítette meg mi is egy katona feladata és milyen is egy igazi katona. Wallid higgadtságával, nyugodtságával apja szöges ellentéte, mégis ő hasonlít legjobban Gamalra. Néha úgy éreztem nem veszi komolyan a dolgokat, legalábbis egy kívülállónak így tűnne...pedig csak úgy viselkedett, ahogy kellett...amit a beosztása megkövetelt tőle. Tudta mit tett, azt is miért, és azt is ha ezért büntetést kap azt ő elfogadja, és egyet is ért vele. Borsa az ő életét is megcsavarta, és persze szerelem tekintetében sem fog unatkozni a hercegünk. 
Wallid mellet olvashatunk még Yasminról, Azizáról, Emirről és Bálintékról is. A nosztalgikus érzések garantáltak. 


A borító tökéletesen illeszkedik a sorozat korábbi részeihez, itt még markánsabb a férfi főhős, ezáltal válik igazi Billallá. Anna is feltűnik a borítón, bár a háttérben...de figyelmet és teret követelve magának. Ez is egyfajta utalás a központi problémára és cselekményre. A szürke szín dominál még a külcsínyben, amely szintén illik hősünkhöz. 

Nehéz megválaszolnom mit is érzek pontosan, vagy mit is éreztem mikor becsuktam a könyvet. Az biztos, hogy nem egyszer potyogtak a könnyeim az érzelmes jeleneteknek és a káprázatos fogalmazásmódnak köszönhetően. Borsa szavai szívekig és a lélekig hatol, feltárva olyan részeket, amelyek addig megbújtak...vagy éppen felszínre hozva mélyen eltemetett érzelmeket. Az utolsó oldalakon végig folytak a könnyeim, és nehéz volt rendezni a gondolataimat. Még napokkal később is. Leírhatatlan élmény volt ez az utazás, köszönöm...nagyon köszönöm, és remélem még bepillantást nyújtasz kedves írónő a Szudairi család életébe és mindennapjaiba. 





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Karády Anna: Zserbó 2.

Karády Anna: Zserbó

Mosonyi Mara: A szirt