Budai Lotti. Rizsporos hétköznapok - Női életutak és mindennapok a történelemben

 

Budai Lotti történelmi romantikus regényei nagy kedvenceim. Mind egytől egyik nagyon erős írások, egy nem mindennapi női főhőssel, aki korántsem találja magát rózsaszín habos-babos felhőn, hanem igenis számtalanszor az élet igazságtalan oldalán süt rá a francia, japán vagy a kubai nap. A regényei mellett a másik kiemelkedő alkotása a Rizsporos hétköznapok sorozat kötetei, ahol leginkább azon témákat és eseményeket mutatja be, amelyek a történelemkönyvek lapjairól hiányoznak. 

A Rizsporos hétköznapok első része igazi divattörténeti csemege, amely gyönyörű külső-belső megjelenésével szinte elénk tárja a divat és az öltözködés történetét. A csodás rokokó és romantika jegyében elkészült ruhaköltemények, ékszerek és frizurák képeit nézegetve az olvasó úgy érzi, hogy ha lenne egy időgépe szinte már állítaná is rajta az évszámokat, hogy visszautazzon az adott korba. Hiszen akkor nő és férfi is milyen elegáns volt. Az etikettnek köszönhetően, pedig csodálatos nemesi és főúri szalonokban találhatnánk magunkat, ahol precízen úgy viselkednénk, mint egy dáma....de azért az első rész mondjuk úgy a "napos oldalt", a szépséget mutatta meg. Hiszen melyik nő ne szeretné a ruhákat, ékszereket, cipellőket és a szemet gyönyörködtető csavarásokkal és fonásokkal tarkított hajkölteményeket. Az előzmény finom színeivel, borítójával és fogalmazásmódjával is erre alapoz, és megmutatja az öltözködési hóbortokat a történelem különböző évszázadaiban. 

A második rész, a Női életutak és mindennapok a történelemben viszont már egy sokkal súlyosabb, a történelemkönyvek lapjairól hiányzó részleteket, ismereteket tár az olvasó elé. Jelen eseteben a nőtörténelem velejét, magát a nő helyzetét a történelemben. És nemcsak királynők, királynék, hercegnők, nemesasszonyok életét...hanem az egyszerű, hétköznapi nő élete elevenedik meg a lapokon az ókortól egészen a XX. század közepéig. Illusztrációban itt sincs hiány. Az egyes fejezetekhez, és részekhez odaillő képi megjelenítések, festmények, és rajzok csak még inkább nyomatékot adnak az írónő szavainak. Ez a rész sokkal sötétebb, mélyebb, borongósabb. Utal erre a borító is a sötét színeket használva. A fehér ruha és a gyertya a reményt, a mindenáron való kiutat szimbolizálja...legalábbis számomra. Hiszen a nők a történelem legvérzivatarosabb évszázadaiban is megpróbálták megkeresni a kiskapukat, érvényesülni, ahogy helyzetük engedte. Remélni, hogy a lányaiknak, unokáiknak, dédunokáiknak már egy jobb világ fog beköszönteni. 

 

Miután becsuktam a könyvet egyszerre voltam dühös, ingerült, felháborodott és mélységesen szomorú. Sokszor hangoztattam már, ha lenne időgépen, biztosan visszautaznék az időben, ahol még a férfiak udvaroltak, és a nők is stílusosabbak voltak. Hát most az a válaszom, hogy biztosan nem tenném, maximum csak szemlélődnék...de nem, és összeteszem a két kezemet, hogy a XXI. század lánya vagyok és európai. Ezek mind fontosak és hangsúlyosak, hiszen napjainkban Lotti könyvéből is kiderült, hogy több millió nő él elnyomásban, és másodrendű, alávetett személyként. És ez szinte az egész albumban, minden egyes fejezetben visszaköszönt. Már az ókortól kezdve, a kereszténység "hatalomátvételével" is csak még inkább erősödött ez a felfogás. Az írónő a női életet, életmódot, mindennapokat a női életszakaszok alapján mutatja be. Sok, és roppant érdekes információk pont kellő mennyiségben. Nem volt száraz, inkább  túl fájdalmasan is lényegre törő. Végigkövethetjük a egy nő életútját a születésétől egészen addig, amíg maga is életet nem ad a gyermekének. 

 

Bepillantást nyerhetünk a születéstől kezdődő különbségtételbe: már a tápláló anyatej tekintetében hátránnyal indult egy kislány, azért mert kislány. És ez a későbbiekben sem sokat változott. Egyszerűen megrendítő volt olvasni, hogy a férfi mennyire lenézte a nőket, a lányokat, asszonyokat, anyákat. Hogy korlátozták őket az élet minden területén beszűkült tudatállapotra, gyengébb fizikai állapotra, érzelmességre hivatkozva. A vallások erre csak még inkább ráerősítettek...vagyis inkább az egyházak. Hiszen Jézus Krisztus egyszer sem tett különbséget férfi és nő között, gondoljunk csak Mária Magdolnára. Gondolom a katolikus egyház nem nézte jó szemmel, hogy nőként szerepet kapjon a Bibliában. Egyszóval gyomorforgató volt számomra sok minden, amit megtudtam. Mert sok mindent tudtam meg. Persze nem voltam felkészületlen, de Lotti olyan mélyen merült el a témában, hogy az alapos kutatómunka átüt a lapokon, és átütött a szívemen és lelkemen is. A kutatást a rengeteg jegyzet is alátámasztja. Erről a témáról nem lehet hasraütésszerűen írni...és az írónő nem is tette ezt. Utánajárt a témáknak, és lubickolt benne. Imádtam a szarkasztikus írásmódját, mert ezt máshogyan nem lehetett volna megírni. A téves elképzeléseket a női szexualitásról, a hibás leírásokat a női szaporítószervekről...ez nem kicsit hökkentett meg. Azaz, hogy a nő nem más, mint egy hibás férfi...vándorló a méhe, és petefészkeit herékhez hasonlítják...mindenféle alapos tanulmány nélkül. Rousseau, Luther vagy Arisztotelész bátran hangoztatta nézeteit, holott sok esetben bort ittak és vizet prédikáltak.

A kötet megmutatta a női mindennapokat a különböző korokban a hétköznapi nők bőrébe bújva. Hogy hogyan alakítgatták a férfiak az ideológiákat a női nemmel kapcsolatban: az erényes, a szűzies, az engedelmes. A nő létezésének egyetlen célja, pedig a gyermek születése...hangoztatták a kor vezetői. Hiszen a történelmet nagyrészt férfiak írták. Melyik király, hol kivel csatázott, vagy éppen hozott rendeletet vagy egyéb intézkedést. Egy kislányt gyermekkorától engedelmes felségnek szánták, és később férje is csak ezt sulykolta belé. A politikai és gazdasági változások hatására, azonban változtak ezen ideológiák és megjelentek az egyedülálló, dolgozó nők...akiket a korabeli gondolkodás -vagyis a férfi filozófusok, gondolkodok, sok esetben még nők is- nem tudtak hova tenni, ezért a társadalom peremrétegére űzték, és billogot vetettek rájuk. És persze az első, majd a második nagy világégés gyökeresen alakította át a nemi szerepeket, teret engedve végre arra, hogy a nők kezükbe vegyék a sorsukat több évezred után.

Az utolsó fejezetben kitekintést mutat az írónő korunk női problémáira is, hiszen nem szűntek meg a különbségek, a különbségtétel... csak csökkent és nagy mértékben átalakult. 

 Az utószóban, pedig egy olyan borzalmas téma kerül a felszínre, amely az én vesszőparipám: a nemi erőszak. Évszázados, vagy inkább évezredes hagyományokra visszatekintő tevékenység a férfiak részéről. Hagyományként említem, mert az emberi civilizáció hajnalától jelen van, és intézményesült formában. Történelme van, és nem egyszer dicsőséges tettként tekintettek rá. A kriminalizációjáig hosszú és rögös út vezetett, és most is úgy érzem nem sújt le kellő szigorral a jog ezen elkövetőkre. A testi fájdalmak idővel eltűnnek, de a lelki traumák örökre ott maradnak. Az áldozathibáztatás is ezen történelmi hajnalokra vezethető vissza, amely a mai kultúrában is sajnos jelen van és létezik. Hogy mer egy férfi erre vetemedni? Hogy meri egy nő testi integritását az ő akarata ellenére megsérteni? Mi alapján gondolja, hogy erre neki joga van, hogy egy életre elég lelki fájdalmat okozzon egy vele minden tekintetben egyenlő embernek. Ezt soha nem fogom megérteni, és ezért is fontos, hogy ezen cselekmények napjainkban napvilágot lássanak. A társadalom tagjainak nem elítélő magatartással, hanem támogatva kell a sértett mellé állni. Hiszen, amíg elítélő visszhangot kelt egy ilyen eset a későbbiek nem fognak kijutni a mocskos sötétből, ahogy a családon belüli erőszak sem. Lotti persze számos elvet felsorakoztatott, miért is volt ez a tevékenység elfogadott a történelem folyamán, amivel próbálták utóbb megmagyarázni...de mind ezer sebből vérzik. 

 

A kötet kapcsán ki szeretném emelni az igényességet és az írónő felkészültségét. A külsőségek és a belső tartalmon túl a kötet nagyon minőségi alakot kapott. Egy igazi album, csodaszép fényes lapokkal, amely minden könyvespolc ékévé válik...nemcsak a tartalma, hanem a megjelenése miatt is. 

Budai Lotti Rizsporos hétköznapok blogja immár egy könyvsorozattá forrta ki magát, és maximálisan meg is érdemli az írónő, hogy a lenyűgöző és veséig ható írásai ilyen szép formában is visszaköszönjenek. Hogy közölje azt, amit rajta kívül nagyon kevesen....a történelem női oldalát. Régóta követem a munkásságát és nemcsak a regényei, hanem a bejegyzései által is. Leírhatatlan mekkora tudással rendelkezik, és ezt a történelmi témájú írásokon kívül a Micsoda nők voltak podcastban is számtalanszor megmutatta. ( A Micsoda nők voltak podcastet Zubor Rozival készíti, és az első évad minden része meghallgatható a Spotifyon.) Élmény hallgatni, ahogy egy híres nőt vesz górcső alá, és mesél róla. Olyankor mindig az jut eszembe...úristen, Lotti elképesztően okos, és csak iszom a szavait. Nem egy könyvet szereztem már be a javaslatára, vagy mert a podcast műsorban feltűnt.

Azt hiszem a Rizsporos hétköznapok sorozatot minden nőnek el kellene olvasnia. Megismerni, hogy honnan indultunk és hova jutottunk. Nekem egy élmény volt, és alig várom a napokban érkező harmadik részt az írónő tollából.