Palotás Petra Recepciós kisasszonyok könyvére már a megjelenése előtt felfigyeltem. Elsősorban a borítója és a témája miatt. Ki ne akarna visszautazni az 1920-as években, ahol kizárólag a "most" számított, az élvezetek, az élet pillanatainak minél tökéletesebb megélése mindenféle szabály, konvenció nélkül. A dekadens 20-as évek, egy új korszak hajnala, amely földig rombolt minden korábbi tradíciót. A jazz, a swing, a charleston adta cigifüstös hangulat. Mivel F. Scott Fitzgeraldtól a Nagy Gatsby az egyik kedvencem, így nem is volt kérdés, hogy Petra könyvét be fogom szerezni és mihamarabb olvasásra is kerül.
Olyan szerencse ért, hogy a Recepciós kisasszonyok könyvet az írónő Facebook-on futó nyereményjátéka folytán sikerült megnyernem, és azóta dedikáltatni is...így még nagyobb becsben őrzöm ezt a kötetet. Nem most terveztem az olvasását, de Palotás Petra felkért, hogy előolvasója legyek a folytatásnak így nem volt kérdés, hogy visszautazok a kedvenc korszakomba. Pont a múlt hétvégén láttam ismét a Nagy Gatsbyt a Vígszínházban, így a hangulat tökéletesen megalapozásra került. Pár napja pedig fogva a képzeletbeli poggyászaimat és a rojtos ridikülömet - a tollas fejdíszemről nem is beszélve- hirtelen 1924-ben találtam magam, Bécsben. Petra tökéletes helyszínt választott, hiszen végre nem a 20-as évek Amerikájába utaztunk vissza, hanem szívemnek egy nagyon kedves város mutatta meg az ekkori arcát. A Monarchia felbomlása után a köztársaság és demokrácia útjára lépő Ausztria nem kevés identitásválságban szenved, ahogy lakosai is. Hiszen felbomlott a több száz éve sziklaszilárdan fennálló császárság, a Habsburg dinasztiának száműzetés jutott, és maga Bécs is gyökeres változásokon ment keresztül. Elszakadva a Monarchia többi államától, egyedül kell megállnia a lábán...de úgy érzem tökéletesen helyt áll, hiszen egy pezsgő, kulturális metropolisszá fejlődött, és született főnixmadárként újjá a romokból. Császárok, hercegek, főhercegnők nélkül immár demokratikus kormányzás dívott, és természetesen a politikai változásokon túlmenően az írónő tökéletesen jelenítette meg a társadalmi és gazdasági átalakulásokat. Érezhető, hogy Petra nem kevés kutatómunkát fektetett a 20-as évek Bécsének feltérképezésébe, és azt oly tökéletesen adta át a lapokon, hogy az olvasó úgy érzi ő is ott sétál rojtoktól és tollaktól roskadozó üzletekkel zsúfolt Mariahilfer Strassen. Igazi divattörténet is megelevenedik a lapokon, hiszen bepillantást nyerhetünk hogyan változott a konzervatív öltözködés egy szabados, minden szabályra fittyet hányó légies költeménnyé. Amellyel szintén üzenni kívántak a nők, hogy ez már egy más világ, más szabályokkal. Petra erre is tökéletesn figyelt, megemlítve Chanel munkásságát is a könyvben.
A történet Budapesten kezdődik, ahol egy sváb családot ismerhetünk meg. Egy szem lányuk éppen Bécsbe készül egy nagynevű szállodába dolgozni, amit a nagynénje intézett neki. Hősnőnk Szőlősy Dalma nincs éppen könnyű helyzetben, mivel eladósorban van és nem szeretne egy anyja által rákényszerített házasságot így inkább él a lehetőséggel és felül a Bécsbe tartó vonatra. Okos, és eltökélt...nem akarja anyja példáját követni, vagy inkább az életét lemásolni. Ugyanakkor nagyon szereti a szüleit, de érzi, hogy ki kell szakadnia a pesti közegből. A történetet ismét több szemszögből ismerhetjük meg, mint ahogy a Vénasszonyok nyarában. Erősen nőközpontú a regény, több női szemszög és probléma vagy éppen életút jelenik meg előttünk, olvasók előtt.
Legelőször Dalmával ismerkedhetünk meg, aki Bécsbe érve a Hotel Kirschbaum szállodában kap szobalányi állást, később azonban sikerül feljebb lépnie a ranglétrán és olyan állást betöltenie, amit azelőtt nő még soha nem tett. Dalma az addig szinte búra alatt nevelkedett fiatal lány ennek a kalandnak köszönhetően válik igazi nővé. Itt ismeri meg mit is jelent a barátság, milyen is a szerelem és a nők új életvitele. Számos esetben bebizonyítja, hogy nemcsak külseje, hanem esze miatt sem kell szégyenkeznie. Nem egy ötlete jelent sikert a hotel számára. Ugyanakkor a regényben leginkább a szerelmi élete van a középpontban, hiszen a életébe most toppan be először...és nem is akárki személyében. Sajnos a szerelem nem a rangok és a vagyoni helyzet alapján szelektál, de ha az igaz és tiszta- tudom kissé elcsépelt- de akkor megoldható minden. Persze a lány esetében is számos probléma veti fel a fejét, nem éppen kicsinek nevezhető akadályok által és olykor már kilátástalannak tűnik az egész. De Dalma nem hátrál meg, és megpróbál kapaszkodni ebbe a csodálatos érzelembe. A pesti szende kislányból egy igazi bécsi nő lesz. Imádtam olvasni, ahogy magára talál és szinte kinyílik mint egy rózsa. Hogy egyre magabiztosabb, erősebb és határozottabb lesz. Hogy a kislányból nő lesz. A szerelem azonban a csodálatos érzések mellett megtépázta a lelkét és sebeket is ütött rajta, de a végén azért mégiscsak megkapta a semmivel össze nem hasonlítható érzést.
És aki mindezt kiváltotta belőle, nem volt más mint Oskar Kirschbaum, aki a hotel tulajdonosának a fia. Oskar egy igazi playboy, élvezi a gazdagok életét nem törődve semmivel csak a jelennel. Annyi nőt hódít meg ahányat csak tud, és élvezi a testi szerelem adta örömöket. Tevékenyen ne vesz részt a szálloda vezetésében, írói munkássága határozza meg őt. Művészember létére úgy csűri-csavarja a szavakat, ahogy senki más...de a sok átmulatott éjszaka ellenére az ő szívét is behálózza a szerelem. Megismerkedik egy olyan lánnyal, aki nem tartozik a köreihez, és nem is olyan nő aki szabados életvitelben a párja lehet egy két órára...és pont ezért érzi azt a férfi, hogy valami nem ereszti tőle. Ugyanakkor Oskarnak hatalmas titka van, és tökéletesen megvan az indoka miért is éli úgy az életét ahogy. Azonban a titkok soha nem maradnak eltemetetlenek, és amikor napvilágot látnak jön csak az igazi káosz és hősünknek be kell bizonyítani mire is képes a szeretett nőért. Nem tudja elengedni, még ha a családi érdek ezt diktálja is. Oskart én roppant mód becsültem és tiszteltem. Egyrészt a szerelme iránt tanúsított magatartásáért, illetve hitéért és elveiért. Tudja mi a kötelessége, és mégis mindenre képes a szeretett nőért. Nem tökéletes, de mégis...mégis egy tökéletes férfi karakter minden emberi hibájával együtt. A viselkedése, a jelleme csak fokozza ezt az érzést az olvasóban, hiszen olyan becéző szavakat és kifejezéseket használ, hogy attól minden női szív elolvad.
Másik központi szereplő Liselotte Engelberger kisasszony, aki szintén a fent nevezett hotel dolgozója, nevesen konyhai mosogató. Ugyanakkor egy női magazin újságírója. Lotte talán a legharsányabb szereplője a regénynek. Ő a megtestesült 20-as évek, annak minden dekadenciájával, emancipációjával, divathóbortjaival együtt. Arisztokrata származása ellenére kétkezi munkát kényszerül vállalni, mivel megszakította a kapcsolatot úri szüleivel. Élvezi az új kor szabadságát, szabadosságát. Egyszerűen az életet, amely szinte kinyílt a nők számára. Igazi divatbolond, igyekszik a legújabb irányzatoknak megfelelni és azokat követni. A regény elején igazi kis pillangó, aki férfiról-férfira száll kihasználva minden alkalmat a "most" megélésére. Szerelmi életében kiélvez minden pillanatot, és nem hagyja, hogy valami konzervatív szabály gátat szabjon a gyönyöreinek. Igaz, érik csalódások, de előbb-utóbb megtalálja akiért dobban a szíve. Lotte volt számomra a legszimpatikusabb szereplő. Igazi energiabomba, aki nem foglalkozik azzal, mint mondanak mások, hanem kihasznál és él minden lehetőséggel. Tökéletesen vág vissza a fölényeskedő férfiaknak is, és persze nem fél használni a cél érdekében női vonzerejét sem. A regény második felében azért nem minden értettem vele kapcsolatban, úgy gondolom valami lappang a bájos pofika mögött. Valami történt vele, de eddig még nem derült ki, hogy mi is pontosan. A szerelem is bekopogtat hozzá, és amit korábban eme csodás érzésnek titulált kiderült, hogy csak kósza vágy volt. Lotte hamarosan ráébred kiért is lobban lángra a lelke. Kihasználja a korabeli Bécs kulturális palettájának lehetőségeit, és ezáltal a kapcsolatait a jó ügy érdekében...de közben nem figyel annyira a szívében bontakozó érzelmekre és arra, hogy ezzel a szerelmét is nem egyszer bántja meg.
Bertha Burgstaller a harmadik szemszög, akinek karakterében nagyon merészet lépett az írónő. Hiszen egy olyan vonzalmat mutat be, amely a korszakban perverziónak, betegségnek titulálnak. Tökéletesen illesztette be ezt az írónő a cselekménybe, leginkább a kötet legnagyobb fordulatához kötve ezt. Megismerhetjük a lány múltját, amely nem bővelkedik örömben, sőt...alkoholista apja megkeserítette azokat az éveket, amelyeket mások boldog gyermekkornak neveznek...így a fiatal lány, amint tudott elmenekült otthonról és Salzburgban keresett menedéket, ahol egy fogadóban szerzett magának állást. Palotás Petra beleszőtte a regénybe az I. világháború okozta borzalmas következményeket is. Hogy szinte minden család elveszett a háborúban egy apát, egy férjet, egy vőlegényt, egy testvért. Így persze a nők is nagyobb szerephez jutottak, kiváltképp a munka területén...hiszen olyan tevékenységeket is végeztek, amelyeket korábban kizárólag csak férfiak. Bertha is így kerül Bécsbe és a Hotel Kirschbaumba, mint recepciós kisasszony. Az ő karaktere azonban nemcsak egy igazi emancipált, független nő alakját jelenti, hanem egy divattervezőét is. Sokáig nem derül fény az ő titkára, részletekben derülnek ki a vele kapcsolatos titkok. Berta, Dalma és Lotte igazi triumvirátust alkotnak, és nagyon jó barátnőkké válnak. Igazi amazonok, akik védelmezik egymást, és segítenek a másiknak. Mindhármat ekkor tapasztalják meg milyen is az igazi barátság. Természetesen Bertha életéből sem marad ki a szerelem, de enyhén szólva is más irányt vesz, mint barátnői tekintetében.
Palotás Petra annak ellenére, hogy nem egy romantikus szálat szőtt a regénybe nem helyezte középpontba az erotikát, csak leheletfinoman érintette azt. Utalt rá, amely úgy hullt alá, mint egy tollpihe. Mindazonáltal a közvetett utalások is tökéletesen teljessé tették a cselekményt.
A főbb karakterek mellet, azonban számos mellékszereplő is színesítette a regényt...hol negatív és hol éppen pozitív szempontból. Nagyvilági dáma, híres pszichológus, vagy éppen a szállodaigazgató Hildegard Kirschbaum aki nem éppen egy szürke cselekvője volt a Recepciós kisasszonyoknak. Az ő története nem egy rózsaszín cukormáz, és nem is éppen tudja az olvasó mindig...minden helyzetben kedvelni...de pont ettől lett emberi a személye. A titkai, az élete mind-mind hozzájárultak ehhez.
A könyv beltartalma után nem tudok elmenni szó nélkül a külső mellett sem. Hiszen ha a 20-as évekről beszélünk mindenkinek a gyönyörű ruhák, tollak jutnak eszébe először és maga az elegancia, a stílus, a sikk....és ezt a könyv első és hátsó borítója tökéletesen visszaadta. A belső borítóról már nem is beszélve. Valami szemet gyönyörködtető és magával ragadó az írónő könyve a külsőségek szempontjából is.
Ez a regény egy csodálatos időutazást ígér a felszabadult 1920-as évekbe. Ahol a háború pusztítása és a spanyolnátha borzalmai után az emberek úgy gondolták minden pillanatot a legjobban meg kell élniük, hiszen ki tudja lesz-e holnap. Nem a jövő a fontos, hanem a "most", a jelen...amiben élünk. Nem is a múlt, hogy visszatartson a kiteljesedéstől. A sok borzalom és rossz után az emberek csak a szépet, a jót, a kikapcsolódást szerették volna. A szerelmet, a sok szép ígéretével...a jazz és a charleston felszabadult dallamai között. Ez a regény egy szelete ennek az évtizednek, az elveszett generáció tagjai elevenednek meg a lapkon, akik elhitték, hogy csak a ma számít.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése