Palotás Petra: Recepsciós kisasszonyok 2.

Pár napja csöppentem bele Palotás Petra 20-as években játszódó Recepciós kisasszonyok című regényébe, és a befejezés után folytathattam is a kalandot a második résszel. Ugyanis az írónő felkért, hogy legyek előolvasója a bécsi történet folytatásának. Nagyon nagy megtiszteltetés ez számomra, és még egyszer nagyon szépen köszönöm a lehetőséget az írónőnek és az Álomgyár Kiadónak. 

Nem gondoltam volna, hogy az első részt felül lehet múlni, de Petrának sikerült. Sokáig nem tudtam, hogy ez többrészes sorozat lesz...és azért tapasztalataim szerint a második részek mindig inkább úgynevezett átvezetők, amelyek leginkább felkészítenek a következő részben történő robbanáshoz, vagy a hatalmas végkifejletre. Ám erről a könyvről ez nem mondaható el, sőt...ha lehet még inkább belemegy a flitterek és a tollas fejdíszek mögött megbújó világ részleteibe. Nemcsak a jazz és a foxtrott a központi téma, hanem a nők helyzete ebben az új évtizedben. Az írónő ismét erős nőközpontú regényt írt, úgy ahogy az előzményben is. Az 1920-as évek, a háború utáni évtized gyökeres változást hozott minden téren, leginkább a nők világában...hiszen előtte majdhogynem minden út zárva volt előttük. A munka, a tanulás vagy éppen a kikapcsolódás terén...utóbbit úgy értem, hogy férfi kísérő vagy gardedám nélkül szinte elképzelhetetlen volt hogy egy hölgy egyedül lépjen ki az utcára. És persze a társadalmi változásoknak köszönhetően a korábbi hierarchikus rendszer vastag, évszázados falai is megrepedtek. A nők a háború alatt kénytelen voltak alkalmazkodni az új helyzethez. Olyan munkahelyeken jelentek meg, ahol korábban ez elképzelhetetlen volt. Kinyílt számukra a világ, a női választójog csupán a kezdet volt...ugyanakkor hatalmas út állt még előttük, hogy nekünk már ilyen megkülönböztetésben ne legyen részünk. A társadalmi változások tekintetében az írónő megmutatta mekkora lett a szakadék gazdag és szegény között. Hogy a 20-as évek csillogása nem tudta elhomályosítani a nyomort, a szegénytelepeket. Hiába élt mindenki a jelen pillanatának, azért nem minden réteg tudta élvezni ezt a dekadens évtizedet....a háború következményei súlyosan rányomták a bélyegüket ezen emberekre, akik nem tudtak kitörni a nyomorból...leginkább csak megpróbálták túlélni azt. A politika is szerepet kapott a regényben, nevesen a szociáldemokrata intézkedések, és a szocializmus irányzatait is megismerhettük. Roppant érdekes háttér és kerete a cselekménynek, hiszen ezáltal egy másik irányt is megmutatott az írónő. 

De, ami nekem a legjobban tetszett mégis az, hogy Palotás Petra erősen magára a nőre, a női lélekre összpontosított...leginkább fellebbentve a fátylat arról, mire is kényszerült egy nő ezekben az években. Hogyan tudta elérni a céljait, hogyan tudott érvényesülni még az akkor is erősen domináló patriarchális rendszerben. Hogy sajnos sok esetben még most is mennyire más a megítélése egy nőnek mint egy férfinak. Hogy milyen könnyen pálcát törünk egy nő felett, és egy férfi esetében csak legyintünk....hogy ezek a dolgok évtizedes beidegződések, és hogy változtatni rajtuk pokolian nehéz, és sajnos még most, a XXI. században sem sikerült. Petra egy olyan témát is érintett, amely a nők tekintetében mondhatjuk úgy hogy egy ősi szakma, kertelés nélkül mutatta be azt a világot, azt a félvilágot, ahol ezeknek a nőknek helyt kellett állniuk. Hogy miért is léptek erre az útra, miért kénytelenek a testüket árulni? És mielőtt valaki véleményt mond róluk, talán mélyebbre kellene ásni vagy felvenni a bizonyos hölgy cipőjét és rájönni arra miért is teszi azt amit. Hogy azért mert az ősi szakmát végzi nem egy rongy, nem egy tárgy. Hogy egy gazdag férfi akinek hatalma van mit meg nem tehet egy nővel.... Borzalmas volt ezeket a sorokat olvasni, és belehelyezkedni ezen nők lelkivilágába...látni, amikor valamiből már nincs kiút, és csak sodródtak az árral. Hogy meglegyen a betevő falatja vagy éppen ne végezze átvágott torokkal egy sötét kapualjban.  Nagyon örülök, hogy Petra ezt beleírta a regénybe, ezáltal komoly hátteret adva a regénynek.  A prostitúción kívül még egy kemény téma felbukkan a lapokon, mégpedig a drog és a korabeli szerhasználat okozta függőség. Nem éppen rózsaszín téma a kokain, heroin és egyéb tabletták...de ebben az évtizedben a virágkorukat élték, és az írónő nem is volt rest ezt megjeleníteni. Felelőtlen orvosok, patikusok csak úgy felfirkantották a tudatmódosító szereket nem törődve azok hatásaival. A mindennapok gyötrelmei, sokszor kilátástalanságai pedig egyenes utat jelentettek e drága szerekhez. A drogok mellékhatásainak csekély ismerete azonban hatalmas problémákhoz vezetett, amely a történetben is megjelent. Hiszen a 1920-és 1930-as években a szeszcsempészet mellett a drogbiznisz is csúcson van. Az alapos kutatómunka most is szinte átüt a lapkon, mert ezekről a témákról anélkül írni nem lehet.  Jogi és jogtörténeti szempontból is minden tökéletesen megállta a helyét, és hiteles volt. 

A második rész szinte ott folytatódik ahol az első véget ért. Az első inkább Dalma könyve, ez azonban Lotte története.  Itt a szőke szépség kerül leginkább a középpontba és az ő múltja, illetve a jelene elevenedik meg a lapokon. Liselotte már az első részben is egy igazi energiabombaként robbant, és szerintem nem volt olvasó, aki ne kedvelte volna meg azonnal az arisztokrata származású lányt. Múltjáról ebben a regényben tudunk meg szinte mindent. Lotte része egy igazi kemény hátteret kapott a fent részletezettek alapján, és ő sem tétlenkedik. Amit az előző részben érzetem vele kapcsolatban beigazolódott. Sejtettem, hogy titkol valamit, és amikor ez kiderült megdöbbentem...és sajnáltam szegényt. Bár ő biztos nem kért volna a sajnálatomból. Bár, az igaz, hogy csak először éreztem ezt, utána amikor is elmondta az adott esetről a véleményt tiszteletet ébresztett bennem, Egy fiatal nő, aki a 20-as évek derekán bátran vállalja az elveit, azt hogy nő, és az egyenranguságért harcol. A vehemenciájával, és a véleményével, a viselkedésével mindent megtett a diszkrimináció ellen. Lotte múltja a szemünk előtt elevenedik meg, és sok mindenre választ kapunk a viselkedését illetően. Egy úri családból származik, ahol mindig is a férfi szava volt a döntő, ahol nem alakultak ki érzelmi kötődések, ahol mindent a szigorú etikett és az illem határozott meg. Szerelem, szeretet és szenvedély nélküli élet...ahol ő nem volt más csak egy tárgy, egy árucikk, amelyet alkalomadtán az apja előnyös ügyletként felhasznál. Belefáradt ebbe a sivárságba, és az elnyomásba...hiszen már akkor is a szárnyait bontogatta és többet akart mint, hogy otthonülő arisztokrata feleség legyen. Szárnyai megnyirbálása és válaszút elé állítása után inkább a nehezebb utat választotta és saját maga ura lett. Nem kért, és nem is fogadott el segítséget, kiváltképpen férfiaktól. Tudta, hogy többre hivatott, és nem félt harcolni egy férfiak uralta világban azért, hogy elérje a céljait. Élvezte az életet és a 20-as évek adta lehetőségeket, örömöket. Szabados életvitelét nem szégyellte, és rettentően dühítette, hogy egy nőt miért illetnek kritikával ha ilyen életet választ. Miben külön nála egy férfi? Ezt szerettem a legjobban benne...a jellemét, a kiállását, és az elveit...amiért harcolt és nem adta fel. Ebben a kötetben azonban számos probléma középpontjába kerül, amelyből kénytelen kimászni de mindig van segítő kéz, aki érte nyúl a legmélyebb gödörbe is. A szerelem is fontos helyet tölt be az életében, és ráébred, hogy a kicsapongó mindennapok  is leáldoznak ha az ember megtalálja a lelki társát, azt aki a másik fele, aki megérti, megnyugtatja és teljes szívével szereti. Igaz feszülnek közöttük ellentétek, és kell Lotte vehemens kirohanása, valamint barátnői szinte vérebként való támogatása is hogy a szerelmi szál is helyreálljon. Lotte, Dalma és Bertha barátsága csodálatos eleme ennek a regénynek is. Az, ahogy védelmezik, és szeretik egymást bámulatos. Az igaz barát nagy kincs, mindenen átsegít, és a lányok számíthatnak egymásra legyen szó bármiről. Annyira gyönyőrűen írta le ez a barátságot az írónő, hogy nem egyszer könnyezett a szemem a sorokon. 

Lotte mellett fontos szereplő még Gustav Bauer is, aki meghódította az ő Méhecske kisasszonyát. Oskar mellett a másik fontos férfi karakter, aki egy igazi lovag. Kitartása meghozta a gyümölcsét, és meghódította Lottét. Lottét, akit úgy szeret, ahogy van. Nem a vagyona miatt, hanem a jelleme miatt. Igaz, ebben a részben kapcsolatuk válságba kerül, és Gustavnak nagyon nehéz feldolgoznia bizonyos eseményeket a lánnyal kapcsolatban.  Emiatt nagyon is szenved, hiszen szereti, de lelkében hadakoznak az elvek, a férfiúi büszkeség és gőg. Gustav elfogadó és nyílt, nem a tradíciók embere....megérti szerelme szabados életvitelét, hiszen pont ez tetszett meg benne neki korábban, na meg a fullánkként maró megjegyzései...de van amihez neki is idő kell. A politikai irányultsága is megmutatkozik, és a korabeli politikai irányzatokba is neki köszönhetően nyerhet az olvasó bepillantást. Imádtam a szerelmes jeleneteiket Lottéval, ahogy fokozatosan megnyíltak egymásnak, és ahogy szenvedtek a másikért. Mert egyik sem tud élni a másik nélkül, és Gustav a börtönt is megjárta a szeretett nő becsületéért, ahogy Lotte sutba vágva a céljait és az elveit inkább a szerelmét választotta, mint az elismerést és a sikert. 

Dalma és Oskar most sokkal kisebb szerephez jutottak, de az jeleneteik mindig felüdülést jelentettek, az olykor komoly események között. Igazi, és tiszta szerelemmel szeretik egymást, és alig várom, hogy olvassak még róluk, az életük további alakulásáról. Berta már jóval hangsúlyosabb karakter volt a folytatásban, hiszen az ő élete, ha lehet még bonyolultabb, mint Lottéé. Neki nem egyszerű a szerelem, annak a felvállalása...és mégis lavírozni kényszerül a szerelem és a barátság között. Bertha érzelmei nagyon összetettek, hiszen egyrészt a kor sem éppen elfogadó vele szemben, nőként még keményebb küzdelem neki helytállni a mindennapokban...és a csalódásokat, a szerelmi civódásokat is máshogy éli meg, mint a barátnői. Titkok szabdalják nap, mint nap, és őrlődik, hogy vajon ha megvallja barátnőinek az igazat akkor azok elfogadják-e...és nem taszítják-e el maguktól. 

A főbb mellékszereplők életébe is jóval nagyobb bepillantást nyerhettünk. Josephine Mahler és Hildegard Kirschbaum múltjára is fény derült. Sok esetben napvilágot láttak a titkok, és az is kiderült mi tette ezeket a nőket azzá, akivé váltak. Mi kötötte össze őket a múltban és mi a jelenben. Az írónő a főbb karakterek mellett az ő életüket is részletesen kidolgozta, szintén erős és nem mindennapi nőket állítva a lapokra. Palotás Petra megmutatta mennyiféle szerelem is létezik, és milyen gyötrelmes végük is lehet, vagy éppen hogy egy ezer sebből vérző házasságot hogy lehet újra élettel és érzelemmel megtölteni. 

A regény utolsó fejezeteiben egy hatalmas fordulat következik be, amelyet a felszín alatt fokozatosan készített elő az írónő, megalapozva a hátteret is. A tetőpont megmutatja, hogy egy váratlan esemény milyen szövetségeket is képes létrehozni különböző emberek között...és hogy a kilátástalanság és a félelem mire is képes. Petra most sem hagyott bennünket izgalom és feszült pillanatok nélkül. 

A borító ismét egy igazi időutazás, csodálatos színeivel magával ragadja az olvasót arra ösztökélve, hogy csomagolja be a képzeletbeli bőröndjeit és induljon Bécsbe és élje át a pezsgő mindennapokat. Finom, nőies színeivel igazi szemet gyönyörködtető szépség. Tökéletesen illik Lotte történetéhez. 

Palotás Petra ismét egy csodálatos utazásra vitt az 1920-as évekbe megmutatva Bécs pezsgő, kultúrális világát...és a csillogáson túl a nyomort is. A gyöngygsorok, automobilok és füstös lokálok mögött megbújó problémákat, a nők helyzetét, a drogok uralta emberi életeket és a szerelem ezernyi arcát. Azt a generációt helyezte a középpontba akinek megannyi változással kellett szembenézne, akinek a legfontosabb a jelen és a "most"megélése volt. Akik nem foglalkozott a múlttal, a jövővel csak a jelen pillanatával. Ez a regény a 20-as évek egy része, egy szelet abból a dekadens évtizedből ahol nem számított semmi más csak a "most" és az élet élvezete.