Színházban jártam - Lövések a Broadwayn

 New York, 1930.

A valaha ünnepelt színésznő a nagy visszatérésre készül. Következő bemutatójának ifjú szerzője rendkívül ígéretes mint férfi, de a színdarabján lenne mit javítani. A bölcs producer nagyvonalú szponzort talált a maffiafőnök személyében, aki a sztriptíztáncos barátnőjéből akar sztárt csinálni. A próbák megkezdődnek, csakhogy mindenki érzi: az elsöprő sikerhez valami hiányzik. Talán a legkegyetlenebb bandatag, aki maga se hitte volna, hogy zseniális drámaíró? Az alvilági háborúk közben megszületik az előadás. És a Broadway-premier hatásosabb nem is lehetne: élesben lőnek a színpadon.

A film alapján készült musical Woody Allen saját átirata – a swing-korszak fantasztikus slágereivel. Magyarországi ősbemutató.

 

Szereplők: Szabó Győző, Hevesi László, Ember Márk, Szinetár Dóra, Mórocz Adrienn, Mentes Júlia Virginia, Szervét Tibor, Nagy Viktor, Szabó Erika, Tamási Zoltán, Hunyadkürti István és Ikotics Milán. 

 

  

Októberben a Thália Színház legújabb darabját sikerült megnéznem, amely nem más mint a Lövések a Broadwayn. Nagyon kíváncsi voltam erre a szeptember 11-én Béres Attila rendezésében bemutatott előadásra, hiszen nagyon nagy nevek fémjelezik: Szabó Győző, Ember Márk, Szintár Dóra és Szervét Tibor. A Thália Színházban most járt először színházi előadáson. Nagyon hangulatos, és gyönyörű színház. A belső terek, a sok tükör egyedivé és utánozhatatlanná teszi. A színházban dolgozók nagyon kedvesek és segítőkészek voltak...és ezt azért fontos megemlítenem mert nagy nevű színházak esetében ez nem mindig mondható el. Szóval nálam ez hatalmas piros pont volt.

Na de visszatérve a darabra...amely egyszerűen leírhatatlanul fergeteges volt. Nem ismerem a Woody Allen filmet, ezért nincs összehasonlítási alapom...de azt hiszem nem is kell, hogy legyen. A magyar ősbemutató és a további előadások azt hiszem tökéletesen teljesítenek...ezt a percekig tartó vastaps és vissza taps is nagyon jól bizonyította. 

 

Ez a darab nem hagyja sínylődni a rekeszizmokat, garantált a 180 percig tartó nevetés...néha nehéz is abbahagyni és következő jelenetre koncentrálni, mivel még az előző hatása alatt van a néző. És jómagam is így jártam.

A díszletet és a kivetített képeket egyszerűen imádtam, szinte ott éreztem magam az 1930-as évek New Yorkjának utcáin, majdnem én is az esernyőmet kezdtem keresni amikor a szereplők elővették. A pályaudvarok vagy éppen a zsúfolt, autókkal tarkított utcák megjelenítése kiváló volt. Nem volt szerencsém még ilyen vetített díszletet látni, de nekem nagyon de nagyon tetszett. Főleg hogy szuperhősök (Batman, Pókember, Vasember) és még King Kong is feltűntek.

A zene volt a pont azon a bizonyos "i" betűn, mintha tényleg ehhez a darabhoz írták volna, ahogy egy korábbi interjúban Ember Márk is megjegyezte. Annyira illett a történethez, és nekem a zenés színház a szívem csücske....szinte egész végig járt a lábam és majdnemhogy én is együtt énekeltem a szereplőkkel. 

 

 A jelmezek mellett sem tudok elmenni szó nélkül. Tökéletesen adta a 1930-as évek stílusát, hirtelen a Gengszterkorzó sorozatban éreztem magam: ott találkozik az ember kifogástalanul öltözött gengszterekkel, gyönyörű, elegáns nőkkel és persze rengeteg gyönggyel és fegyverrel. Ha lenne egy időgépen biztosan a Gatsby és a szesztilalom idejére utaznék vissza az időben, amikor az elegancia meghatározta a férfit, és egyszerűen még ha anyagi körülményei nem tették lehetővé akkor is megpróbálták a legtöbbet kihozni. Imádom a korszakot: a zenéket, a ruhákat és mindent.

 

Az amerikai gengsztervilág központi része a darabnak, hiszen a Szabó Győző által megformált Nick Valenti hatalmát és pénzét felhasználva juttatja be szeretőjét a Broadwayre. Győző igazi Keresztapa volt, mintha maga Al Capone jelent volna meg. Most láttam őt először színházban (eddig csak tévésorozatokban és filmekben volt szerencsém) és imádtam.

A csattanó, az előadás vége is az ő nagy pillanatival ér véget...és ismét csak úgy éreztem egy gengszterkorzóbeli leszámoláson vagyok, ahol ha nem vigyázok én is kapok egy golyót. Imádtam a vagány, olaszos, kissé alpári és igazi főnök karakterét. Akárhányszor feltűnt szem nem maradt szárazon. Sikerül is neki bejuttatnia barátnőjét egy darabra, persze a pénz ő adja hozzá így tud csak létrejönni. De az érzékeny lelkületű színdarabírónak ez annyira nem tetszik és számos kikötése van a szereplőket illetően. Ekkor tűnik fel a színen a egyre csak sikertelenségeket halmozó egykori díva, aki nem fél bevetni maradék csáberejét, hogy úgy alakuljon a történet, ahogy az neki a legmegfelelőbb. 

 

 

 

Szinetár Dóra által életre keltett Helen Sinclair összetett karakter. Én eleinte csak egy kiöregedett dívát láttam benne, akinek ez az utolsó szalmaszál. Amikor pedig erre ráébred, két kézzel kapaszkodik belé. Ugyanakkor egyértelműen dominál a jellemében az érdekorientáltság. Sok mindenre képes, azért hogy visszatérjen a csúcsra, méghozzá nem fél bevetni a női eszköztárának nagy részét sem.  Forró jeleneteknek nincs híján a darab, ahogy a visszafogottság sem jellemző rá. A 20-as, valamint a 30-as évek felhőtlen hedonizmusa itt is tetten érhető. 

 

 

 

 

 Az én személyes kedvencem azonban Ember Márk volt, és az általa életre keltett  Cheech. Először csak egy gengszternek, a főnök csicskásának gondolja a néző...aki gondolkodás nélkül elintéz bárkit, bárhogyan. Márk tökéletesen hozta ezt a szerepet, szinte megfagyott a levegő, amikor megjelent és szigorúan pásztázta a nézőteret. Checch a darab legösszetettebb karaktere, aki egy váratlan és elsőre utálatosnak titulált feladat közben döbben rá, micsoda művészi érzékkel is rendelkezik. A kemény külső mögött egy igazi alkotó rejtőzik. Amit a világában betöltött helye miatt próbál titkolni, de az előadás végére egyre jobban élvezi ezt.  Egyszerűen Márk lubickol ebben a szerepben. Annyira jól áll neki ez a kettősség, arról nem is beszélve micsoda szólói vannak. A hangja pedig utánozhatatlan és egyszerűen lehengerlő.

 

Ennek a darabnak egyik nagy tanulsága, hogy a pénz beszél kutya ugat, illetve ha gengszterekkel üzletelsz lehet a Hudson folyó alján végzed. Nem biztos, hogy az első benyomás mindent elárul, sokszor jóval mélyebbre kell nézni. 

Egy igazi hamisíthatatlan időutazás az 1930-as évek Amerikájába: a jazzkorszak és a szesztilalom idejébe, a gengsztervilágba tele humorral, igazságokkal, bonyodalmakkal, szerelemmel, csalódásokkal, és persze kifogástalanul megkomponált zenékkel...és a néző ott is érzi magát a cirka három órára. 

Az pedig leírhatatlan élmény, ahogy az előadás előtt maga Cheech sétált körbe egy esernyővel az előtérben, felmérve a közönséget. Az előadás után pedig jó hangulatban telt közönségtalálkozóra került sor, ahol a nézők számos kulisszatitkot megtudhattak Ember Márk táncpróbáitól kezdve Szintár Dóra sminkelési rutinjáig. Az eseményt a darabban is játszó Szabó Erika moderálta.