Az utolsó párbaj és annak történetéről akkor szereztem tudomást, amikor megnéztem a Ridley Scott által rendezett film előzetesét...és természetesen egyből ráfüggtem mi is ez pontosan. Imádom a történelmet, a középkort, és jogászként egy film az istenítéletről maga a mennyország számomra. A trailerben szerepelt, hogy valós események ihlették, így egyből kutatni kezdetem. Ilyenkor vérszemet kapok, és megpróbálok fellelni és elolvasni mindent az adott témában...és akkor láttam ebből könyv is van, mégpedig Eric Jager tollából. Sokat gondolkodtam, hogy beszerzem angolul...de végül a Gabo Kiadó bejelentette, hogy a nagyszabású film alapjául szolgáló kötet náluk fog megjelenni magyarul....így már csak ki kellett várni a filmet és a könyvet. Előbb szerettem volna megnézni a moziban a Matt Damon, Adam Driver és Jodi Comer főszereplésével forgatott kópiát, de sajnos a közelemben egyik sem játszotta....amely nagyon elszomorított, de a napokban végre sikerült megnéznem. Utána rögtön a kezembe is vettem a Eric Jager művét is, mert válaszokra volt szükségem. Igaz, Ridley Scott most is megadott mindent, amiért imádom a munkáit....olyan érzékletességgel és pontossággal elevenítette meg a XIV. század végi százéves háború tépázta Franciaországot és Normandiát, hogy levegőt is alig kaptam.
Az utolsó párbaj nem más, mint egy lovag és egy fegyvernök judicium Dei - vagyis istenítéletként való bajvívása. Az oka, pedig az, hogy Jacques Le Gris fegyvernök erőszakot tett Jean de Carrouges feleségén, Marguerite de Carrouges úrhölgyön annak férje távollétében. Ezt a történelmi és jogi szempontból érdekes eseményt állította az író a középpontba, aki történész lévén oly alapossággal járta körül e ügyet, mintha maga is ott lett volna 1386-ban. Eric Jager munkája nem egy hagyományos regény, amely sűrű párbeszédekkel és leírásokkal teletűzdelt történetet tár az olvasó elé...sokkal inkább egy domunetumregény, vagy tanulmány, amely megpróbálja feltárni mi is történt a lovagkor végén.
Eric Jager a kezdetektől építkezik, bemutatva az adott korszakot, a százéves háború legfontosabb mozzanatait, Normandia viszonyait és helyzetét, a hűbéri rendszert, a nők helyzetét és magát a XIV. századi Franciaországot. Ezen alapok elengedhetetlenek a történet későbbi megértése szempontjából. A hűbéri rendszer, amely innen, francia földről indult és nálunk is megjelent. A kötet két részre bomlik: az első rész a szereplők bemutatása, a viszonyok, a főbenjáró bűn, a peres eljárás...a második rész maga a párviadal, az istenítélet.
Jacques Le Gris és Jean de Carrouges maguk is vazallusok voltak a XIV. században, mégpedig Pierre gróf hűbéreseiként. A hűbéri viszony a középkori társadalom alapja. A hűbéri viszonyrendszer a földre épül. A hűbéres feltétlen engedelmességgel tartozik hűbérurának. A hűbérúr is valakinek a hűbérese, ez tartja fenn a társadalmat.
Úgy gondolom ez a dokumentumregény és a film tökéletesen kiegészítik egymást, mivel a kötet kitér olyan dolgokra is amelyek a filmben nem szerepelnek és alapot adnak, feltérképezik a korabeli viszonyokat. A film pedig megmutatja a három szereplő szemszögét, azt azonban, hogy valójában mi is történhetett soha nem fogjuk megtudni. A történész mégis megpróbálkozott megmutatni, és ez maradéktalanul sikerült is neki.
Jean de Carrouges maga is hűbéres, de katonai szolgálataival fokozatosan kitünteti magát, minden csatában és portyán részt vesz. Családja régi nemesi család, akik érdemeikkel értek fel oda, ahol most vannak. Az író utánament a család eredetének, a nevüknek és a címerük színeit is pontosan tárta az olvasó elé. Carrouges egy skótokkal szövetségben végrehajtott angliai portya alkalmával lovagként tér vissza Normandiába, és szembesül a végzetével, amely meghatározza életének következő éveit. Nemesember lévén legfontosabb neki egy örökös és persze, hogy növelje az érdekeit, a földjeit, hogy a hűbéruránál előkelő helyet foglaljon el. Első feleségét és gyermekét elviszi a pestis így új feleség után kell néznie, hogy neve ne haljon ki. Eric Jager tökéletesen mutatta be a középkori nemesi szokásokat és tradíciókat, ahol a házasság elsősorban vagyoni szövetség volt, és egy törvényes utód születése. A fiú utód, aki tovább viszi a nemesi nevet, mivel ha ez nincs a föld visszaszáll a hűbérúrra vagy a királyra, aki utána annak adja, akinek ő azt jónak látja. A lovag azonban nem túl okosan forgatja magát, olyan meggondolatlan lépéseket tesz, amellyel kitaszítja magát hűbérura kegyeiből és persze azt olyanok foglalják el, akik tudják hogyan helyezkedjenek. Carrouges a film és a könyv alapján egy igazi katona, aki teljesíti amit megkíván a csata heve, de az intrika és a cselszövés már nem tartozik hozzá. Harcban edzett ember, aki se nem finom, se nem művelt. Olvasni és írni nem tud, ámbár ez a korszakot tekintve nem meglepő...hiszen kevés nemesember tudott írni vagy olvasni. Második felesége, Marguerite esetében történt súlyos bűntett esetében, azonban nem is tudom hogyan viszonyuljak hozzá. Az ostoba viselkedése, és a Le Grissel szembeni megvetése miatt támogatta ebben ennyire a feleségét, vagy valóban elégtételt akart? A könyv és a történész kutatásai alapján mindenáron elégtételt akart a vélt és valós sérelmeiért...és akár vállalva a kockázatot is akarta ezt a párbajt. Végigkövethetjük a párbajt megelőző bírósági eljárást, eljárásokat és persze végül magát a istenítéletet is. Jogászként élvezet volt olvasni egy XIV. századi eljárás folyamatát, és a vádbeszédet, a védőbeszédet, hogy ki volt a felperes, az alperes. Hogyan hogyan idézték be a tanúkat, mi volt a biztosíték, hogy a peres felek megjelennek és hogyan hoznak határozatot a döntéshozók. Az istenítélet és maga a harc pedig oly részletességgel jelenik meg a műben, hogy körömrágva olvastam és annak ellenére, hogy tudtam mi lesz a kimenetele- mivel a filmet hamarabb néztem meg- szinte csak lapoztam és lapoztam, hogy elolvassam egy történész hogyan is mutatja ezt meg az olvasónak.
Jacques Le Gris is egy elég összetett szereplője ennek a valós történetnek, aki jó barátságot ápolt a lovaggal...első gyermekének a keresztapja is volt...azonban az új hűbérúrnak jobban értett a nyelvén, és kitüntette magát udvari érdemekkel, nem csatában. Természetesen ez is vezetett a barátság megromlásához. Olyan javakat a kapott, amelyre a lovag tartott igényt. Művelt, okos ember volt, aki tudta mikor merre forduljon. A Le Gris család helyzetéről, származásukról, és későbbi leszármazottakról is sok mindent megtudhatunk a könyv által. A film és a könyv alapján nekem ő volt szimpatikus, és nem értettem miért küzd ennyire a lovag barátságáért...de aztán ugyanúgy, mint minden férfi abban a korban a saját előrejutását tekintette a legfontosabbnak. Le Gris a kora playboya volt, megkapott minden nőt, akit csak akart...és nem foglalkozott azzal az a nő akarja-e őt vagy nem...ha ő akarta, akkor el volt döntve a dolog. A férfi felsőbbrendűsége és a földesúri önkény dominált a társadalmi viszonyokban, és ezt a fegyvernök tökéletesen ki is használta. Nem foglalkozott azzal, éppen kivel követ el házasságtörést, szabados életmódja is köztudott volt, híres volt erről. De azzal, hogy egy nemeshölgyet tett magáévá, aki más felesége átlépett egy határvonalat. Amin nőként és jogászként egyaránt felhördültem az a nemi erőszak megítélése. Igaz, főbenjáró bűnnek tartották, de nem a nő sérelmére elkövetett tettként aposztrofálták, hanem a férfi birtokában bekövetkezett sérelemként....ez mai szemmel nem kicsit felháborító, de az adott társadalmi viszonyokról és a nők helyzetéről mindent elmond. A fegyvernök, annyira tökéletes védelmet állított fel a tárgyaláson, hogy én is meginogtam. Nem tudtam eldönteni, hogy ártatlan vagy bűnös és bevallom inkább hajlottam arra, hogy nem ő követte el a nemi erőszakot..hogy ez csak Carrouges kegyetlen játéka ellene. Ugyanakkor a nők alsóbbrendűségét igazolja, hogy a férfiak egy mosolyt, kedvességet is felhívásnak értelmeztek...és nyugodt szívvel gondolták, hogy szabad az út, és a nő is akarja...holott nem. Le Gris bűnösségét a gyónása is igazolhatja, hiszen az eset után rögtön meggyónt...ahogy állítja, miért gyónt ha nem követett el semmit. A vallás és az egyház annyira átszőtte a mindennapokat, hogy fontosabb volt a lelki üdve, mint a jelenlegi helyzete. Klerikus létére nem használta ki a lehetőséget, hogy ne egyházi bíróságon tárgyalják az ügyet, hanem vállalta a kockázatot és védte a nevét...hiszen a nemesi becsület a legfontosabb. Le Gris és Carrouges is jogi képviselőikkel készültek fel a tárgyalásra és adták elő érveiket.
Marguerite de Carrouges, aki igazából az egész helyzet központi szereplője...és neki kell vállalnia a legtöbb kockázatot azzal, hogy felfedi, azt a szörnyű tettet, amit ellene elkövettek vagy nem. Én úgy gondolom, hogy megtörtént. Marguerite egy nemeshölgy, aki abban korban elsődleges feladatának azt tekintette, hogy jól menjen férjhez és fiú örököst szüljön urának. Természetesen elvárás volt, hogy feleljen meg a lovagkor által támasztott női szerepnek is. Nőként még jogképes személy sem volt, kizárólag férje léphetett fel az érdekében, pedig ő volt a nemi erőszak sértettje. Gyermektelen házassága Jeannel az eset után termékennyé vált, ezt ugyanakkor nem ecsetelték az eljárás során. Erre az író is rámutatott a kutatások során. Nőként megalázó helyzet elé kellett néznie: felfednie azt ami vele történt férfiaknak és a klérus tagjainak nem éppen kellemes élmény lehetett...sőt egyenesen megalázó. Akkor még női bírák nem voltak, és a francia parlamentnek is kizárólag férfi tagjai lehettek. Szembe kellett néznie azzal, hogy a saját anyósa sem hisz neki, és arra is fel kellett készülne, hogy férje akár meg is öli ezért, de hogy bántalmazza az biztos. Egy középkori nőnek a házasság nem éppen a szerelemről szólt, konkrétan a férje ugyanúgy megerőszakolta, mint egy idegen férfi ha nem teljesítette a házastársi kötelezettségét. A nő ugyanakkor vállalva minden veszélyt kiállt a nyilvánosság elé, és férje támogatásával küzdött az igazáért. Ha elbuknak nemcsak Jean, de ő is halálra van ítélve. A hamis tanúzásért máglyahalál volt a jutalom. Az eset megtörténtére enged következtetni, hogy Marguerite sziklaszilárdan állította a főbenjáró bűnt, nem remegett és ingott meg egyszer sem. Jean az egész eljárás során részletes beszámolót adott a feleségét ért raptusról, mindent úgy előadva ahogy azt neki Marguerite is tette. Ugyanakkor a terhessége is gyanúra adhat okot, hiszen az eset után kilenc hónappal egészséges fiúgyermeknek adott életet...ez is bizonyítékul szolgálhatott volna, de a középkori elméletek szerint az erőszak nem eredményez fogantatást...hmmm..érdekes, hát persze hogy nem. Hogy a gyermek Le Grisé vagy a férjéé szintén nem derül ki, de az biztos, hogy nem kis kockázatot vállalt, hogy bizonyítsa az igazát. És ezért is gondolom, hogy elszenvedte az erőszakot, amelyet az író oly részletességgel írt le a regényben....nőként ezt olvasni nagyon nehéz volt, de leginkább az borzasztott el, hogy évszázadokkal később is egyértelmű a kétely, és az erőszaktevő felé billen a mérleg nyelve...pozitív értelemben. Le Gris ártatlanságára több elmélet is született és ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy annyi kétely övezze ezt az eseményt. Marguerite úgy nézte végig a párbajt és vállalta a kockázatot, hogy fölötte lebegett a halál árnyéka.
Annak ellenére, hogy a mai ember azt hiszi a középkor milyen sötét is volt, nem volt az. Sok esetben a fényes antikvitás kutatásaira alapoztak, de jogi szempontból nagyon is szabályozott eljárások alkották a középkori jogrendszert. Az istenítéletek is szigorú részletszabályok alapján zajlottak, és persze ezt megelőzte egy hosszadalmas jogi eljárás. Akár a hűbéri viszonyrendszert, akár a háborúkat nézzük mindennek komoly regulái voltak...természetesen az egyházi befolyás is jelen volt, hiszen elképzelhetetlen anélkül a történelem nagyon sokáig. Az egyenlőtlenség viszont élt és virágzott, ez Marguerite esete is tökéletesen mutatja. Arról nem is beszélve, hogy jogszolgáltatás csak a nemesek esetében létezett, a jobbágyok tekintetében csak a földesúri igazságszolgáltatás volt elérhető.
A kötet külsőleg minden szempontnak megfelelt. Keménytáblás, védőborítóval ellátott. A borító egyszerű, kifejező és utal a filmre is. A szembefordított kardoknál az egyikben Marguerite arca is megjelenik. Könnyen forgatható, és a betűméret is tökéletes...egyszóval külsőleg is olyan tökéletes, mint belsőleg.
Carrouges és Le Gris párbaja volt az utolsó istenítélet, amelyet a francia parlament jóváhagyott. Ebben véleményem és az író kutatásai szerint is döntő szerepet játszott, hogy mindkét fél mögött magasrangú támogatók álltak, ezáltal a parlamentnek és magának a királynak is kényes lett volna egyik vagy másik javára ítélni és ez mutatkozott a legdiplomatikusabb megoldásnak, és a férj vágya is a kezdetektől ez volt. A történész részletesen bemutatta magát a királyi udvart, az akkori királyt, és a győztes későbbi életét. Hatalmas kutatómunka áll emögött a kötet mögött, hiszen egy több mint hatszáz éves ügy részleteit kideríteni nem egyszerű, sőt inkább lehetetlen feladat. Sok irat, dokumentum már vagy elveszett vagy elérhetetlen vagy a francia forradalom idején megsemmisült. Eric Jager mégis olyan olvasmányos formában tárta elém e párbaj történetét, hogy szinte én is ott éreztem magam valamelyik páholyban és hallottam, hogyan törik a lándzsákat a küzdő felek. Nem volt részlehajló, objektíven szemlélte a feleket, és a ma is élő leszármazottakkal is beszélt, minden...de minden benne van ebben a tíz évig készült műben, amiért minden történelemrajongónak ajánlani tudom. A korabeli források, részletek mind fellelhetőek, ezáltal is válik ennyire olvasmányossá és letehetetlenné. Jogászoknak pedig kötelezővé tenném, hiszen olyan kuriózum, mint egy XIV. századi bírósági eljárás részletei csak nagyon kevés könyvben fellelhetőek. A lovagi eszmények és a valóság szomorú találkozása ez a párbaj is, amely a lovagkor leáldozását is jelentette.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése