Fábián Janka: Cholera-napló

 

2021. év utolsó könyvének Fábián Janka Cholera-napló című kisregényét választottam. Az írónőtől nem ez az első könyvem, és bizton állíthatom nem is az utolsó. Sok éves halogatás után, végre 2021-ben elkezdtem tőle is olvasni. Az utolsó boszorkány történeteit vettem először a kezembe, és persze utána e sorozat többi darabját is. Imádom az írónő stílusát, a történetvezetését, és a karaktereit. Nem tudom azt állítani, hogy ez egy nem szokványos FJ kötet, mivel én csak hármat olvastam, ezzel együtt négyet...de az biztos, hogy maximálisan hozta azt, amit korábban tapasztaltam, illetve, amiért kedvencem lett az írónő. 

A Cholera-napló nem is lehetne aktuálisabb, és igazán bátor tett volt az írónőtől, hogy e témában írta meg a kisregényét, vagyis, hogy inkább ilyen témát választott. Napjainkat teljesen átszövi a koronavírus, és mindenhonnan ez folyik. A hétköznapok és az életünk szerves része a Covid. Beszédtéma, akarva akaratlanul is felbukkan mindenhol, lám még könyvekben is. Nekem is ahogy sokaknak már elegem van ebből és nem vagyok kíváncsi sem az aktuális esetszámokra, sem semmilyen statisztikára, és a legújabb mutációkra vagy éppen lassan rémhír kategóriába tartozó információkra az internetes hírportálokról. De amikor megláttam, mi is lesz Janka legújabb regényének a témája, egyből felkeltette az érdeklődéséemt. Tudta, ezt is hogyan közelítse meg meg, hogy abból csak jól jön ki az olvasó...és ráébredjen, nincs is olyan sok különbség az évszázadonként pusztító járványok között. A kisregény a hazánkban 1831-ben pusztító kolerajárványt dolgozza fel, persze hiteles források alapján vegyítve egy kis romantikus szállal. Az alapos kutatómunka nem kicsit látszik meg a regényen, hiszen a betegség lefolyása, a korabeli esetszámok, gyógymódok máskülönben nem szerepeltek volna ilyen részletességgel a lapokon. A lábjegyzetek is ékes bizonyítékul szolgálnak erre, amiről nekem egyből az Ambrózy-sorozat jutott eszembe. 

A történet tekintetében az írónő ráadásul egy nagyon szép gesztust tett: ugyanis a kötet főhősnője Gruber Georgina nem más, mint Sárosi Felícia ükunokája. Ez nekem nagyon tetszett, és így teljesült az a vágyam, hogy olvashattam még az utolsó boszorkány családjáról. Zsini - ahogy a családja nevezi - 17 éves a járvány idején és édesapjával, nagymamájával és húgával élnek Budán, a Várnegyedben. Ott üzemeltetik a híres Gruber cukrászdát, ahonnan még József nádorispán is rendeli a süteményeket, így igen szép hírnévre tesznek szert...azonban a járvány az ő családjukat és életüket is megtépázza, és nem múlik el nyomtalanul. Az írónő tökéletesen érzékeltette mindazt, amit mi 2020-2021-ben átéltünk a Covid alatt, és hogy nem volt ez másként a kolerajárvány idején sem. A határzárak, a karanténok, a kijárási tilalmak, az óvatosság, a száj és az orr elé kötött ecettel mosott kendő, és a fertőtlenítés, a távolságtartás mind-mind felbukkan a fiatal lány hétköznapjaiban. Ismerősen hangzik, ugye? Ahogy a szorongás, a félelem, a bezártság okozta pánik és az ok nékül okozott vandalizmus is. A járványtagadók ugyanúgy jelen voltak, ahogy most is. Egy ilyen időszakot ráadásul mindenféle modern híradástechnikai eszköz nélkül kellett átvészelniük. Az egyetlen forrás az újság volt. Zsini, hogy enyhítse a bezártság okozta feszült érzelmeket és állapotokat elkezd naplót írni, amely akár még az utókornak is hasznos lehet. Feljegyzi a napi eseményeket, az érzéseit, az aktuális lelkiállapotát...és ezáltal az olvasó egy naplóregényt kap, amelyben nyomon követheti a járvány alakulását és a XIX. századi viszonyokat. A lány egyetlen szórakozása, hogy az ablakából figyeli a forgalmas Országgyűlés utcát, míg nekünk a karantén idején a Netflix szolgáltatta leginkább az izgalmakat, vagy egy jó könyv. 
Családregény ez is, hiszen a történet kitér a többi családtagra is, és megismerhetjük az ő körülményeiket e súlyos helyzet idején. Sajnos a lány történeteiben a halállal is találkozunk, és a gyásszal, annak feldolgozásáról...és hogy milyen nehéz is egy járványhelyzet kellős közepén eltemetni a szeretteinket. Hogy nem tudjuk megadni nekik a végtisztességet, ami kijár...mert ezzel is veszélyeztetünk más embereket. 
Természetesen a kény tények mellett kapunk romantikus szálat is, amely színt vitt a történetbe...bár igaz, nem azon volt a hangsúly...de szerintem nincs olyan olvasó, aki ne drukkolt volna a két fiatalnak. Én nem kicsit aggódtam értük, és reméltem megtalálják a boldogságot. Fábián Janka most is tökéletesen vegyítette a valós történelmi tényeket a kitalált történetszálakkal és karakterekkel, így téve kerek egésszé a Gruber család történetét. Hiteles korrajz tárul a szemünk elé minden tekintetben. 

Nagyon szép visszautalás volt az a füzet, amelyben Felícia lányának, Zsófiának a jól bevált receptjei és gyógymódjai voltak. A gyógynövények mindig segítséget nyújtanak  betegségek ellen. Ez szép tisztelgés volt a sorozat előtt, főleg, hogy Zsinire milyen hatást gyakorolt ez a családi ereklye. 

Ahogy Janka könyvei, ez a kis történet is keményfedeles kiadásban jelent meg, tökéletes minőségű lapokkal. Könnyen olvasható és forgatható. A borító komor hangulatot áraszt, fekete színeivel és a sötét ruhában lévő hölggyel a kötet elején. Persze a téma miatt ez érthető is, de mégis oly tökéletesen illeszkedik komor színei ellenére is a többi Fábián Janka kötet közé. A lány nem kicsit kifejező, ahogy rásüt a fény, és ahogy kifelé tekint...nekem a remény jutott eszembe, és a bizakodás. 
Nem vastag, cirka 160 oldal mégis teljesen lefedett mindent, és rávilágított mindenre, amire kellett. Tökéletes tükör a mai kor emberének, hogy járványok mindig voltak és mindig is lesznek...ez ellen nem tehetük semmit. Csak védekezni tudunk minden eszközzel, ami a rendelkezésünkre áll, és reménykedni, hogy minél hamarabb véget ér a betegséghullám. A párhuzam, az akkori és mostani helyzettel engem nem nyomasztott...inkább elgondolkodtatott. 

Egy járványos év végére tökéletes olvasmány volt ez a járványos könyv, és alig várom az írónő következő kisregényét. Még különlegesebbé vált számomra ez a kötet, hogy 2021 első nagyobb szabású könyves eseményén, a Margó Irodalmi Fesztiválon volt szerencsém dedikáltatni az írónővel és meghallgatni a beszélgetést, amelyben részletezte a gondolatait a művével kapcsolatban. 




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Karády Anna: Zserbó 2.

Pap Éva: Mielőtt újrakezdeném

Mosonyi Mara: A szirt