Bán Mór: A hajnalcsillag fénye (Hunyadi ciklus)

 

 Nagyon nagy hibának érzem, hogy én csak most kezdtem el Bán Mór Hunyadi ciklusát olvasni. Nem is értem, hogyan maradhatott ki ez eddig nálam, aki imádja a történelmet, és nagy kedvencei a történelmi regények. Ugyanakkor voltak ebben a zsánerben íródott könyvek, amelyek inkább elvették a kedvemet, hogy újabbakhoz nyúljak. Ám korábban láttam egy interjút, amit Bán Mór készített a kedvenc írónőmmel, Karády Annával és akkor elhatároztam beszerzem a Hajnalcsillag fényét. Ám akkor nem álltam neki olvasni, csak pár hete….amit egy író-olvasó találkozónak köszönhetek. Én még ilyen könyvbemutatón nem voltam. Ritkán tapasztalok olyat, hogy egy író, ilyen szenvedéllyel beszéljen egy korszakról, amelyben a történetei játszódnak. Egyszerűen annyira magával ragadott Bán Mór, hogy még aznap este levettem a polcról a Hunyadi sorozat első részét, és el is kezdtem olvasni. Azóta nincs megállás. A szabad perceimet ugyanis a XV. században töltöm és szinte fáj kiszakadni onnan, visszatérni a valóságba. Magával ragadott, beszippantott, mintha beléptem volna egy időgépbe, ami visszarepít Luxemburgi Zsigmond korába. Ez az egyik kedvenc korszakom a magyar történelemben, így még inkább kíváncsi voltam miért is akkora kedvenc ez a sorozat. Most már értem. Nem szájbarágósan, unalmasan, a száraz tényekre hagyatkozva van megírva a regény, hanem hihetetlenül olvasmányos módon. És az mindenképpen sokatmondó, hogy minden szabad percemet Jankónak adom. Ritkán fordul elő velem azért ilyesmi.

De azt hiszem a legjobbkor talált meg engem ez a sorozat. Az utóbbi egy évben ugyanis nagyon kevés könyv tudott így beszippantani. Untam már a klisés sztorikat, a romantikus-erotikus regények vég nélküli ismétléseit….hogy nincs mondanivaló. Egy kezemen meg tudom számolni mik tetszettek igazán, melyik műnek volt értéke. És ugye azért nem tudok elmenni szó nélkül a könyvek árának emelkedése mellett sem. Hunyadi a legjobbkor kapott maga mellé. Végre egy igazi történelmi regény. A Hunyadi ciklus első kötete, azonban jó pár meglepetést is okozott nekem….ugyanis nemcsak János (a történetben az író Jankónak nevezi, így én is ezt fogom használni) élete bontakozik ki a lapokon, hanem apjáé, sőt nagyapjáé is. Mindazonáltal a történetmesélés sem mindennapi. Egy visszaemlékezés, egy mese. Ez a megoldás nekem nagyon tetszett, még inkább nyomatékot adva ezáltal az elmondottaknak. Ámbár azért a mesélő életére is kíváncsi vagyok, hogyan alakul majd a továbbiakban, hiszen a mohácsi csata egyik túlélője, aki elénk tárja ki is az a törökverő Hunyadi.

Jankó nagyapjától, Csorbától indul a történet, aki Kunországban él családjával. Ám menekülniük kell, és csak fiával, Vajkkal kerül a Magyar Királyság határai mögé. Az író bemutatta a Hunyadi család kun származásának vonulatát, amely roppant érdekes volt számomra. Hiszen itt aztán megjelent már Vlad herceg is, aki hordozott magában egy kis fantasy vonalat. Ő nem azonos Vlad Tepessel, akit a mondák Vlad Draculként neveznek, ő Karóba húzó Vlad apja. Nemigen tudtam eldönteni, hogy most akkor vámpír vagy sem, de pont ez a misztikum tette titokzatossá, és olyan félelmetessé. Bevallom nekem eszembe jutott róla Voldemort és az Éjkirály is egyaránt. Látszik túl magas a létra fantasy téren. Vlad szála nagyon tetszett, nagyon kíváncsian várom még Havasalföld szereplőinek felbukkanását. Így is tett bele az író olyan csavart, hogy annak kibogozása már most piszkálja a fantáziámat. Havaselve, amúgy is titkokkal teleszőtt vidék, ahol a babona nagyobb súllyal bír, mint a rideg tények. A hiányos részeket az író zseniális fantáziájával töltötte ki, hiszen sajnos nem maradt fenn minden dokumentum ebből a korszakból. Így lett egy kerek egész, olvasmányos történelmi regény.

 Hunyadi Jankó (János) csak a történet körülbelül felénél tűnik fel. Előtte nagyapja és apja felemelkedéséről olvashatunk. Jankó első látásra nem tűnt éppen szimpatikus figurának. Engem kifejezetten idegesített, és apja sem nézte túl jó szemmel a fia tevékenységeit. Ebben a kötetben egy vad, zabolátlan ifjút ismerhetünk meg, aki nem fél a halától, bártan veti bele magát a legkilátástalanabbnak tűnő harcba is. Nem azért, hogy vagyont vagy földet szerezzen, mint a vele egyívásúak, hanem pusztán csak mert erre vágyik. Úgy mondanám fékezhetetlen. Nem érdekli más csak a tivornya és az ivás. Igazából saját magával harcol. Tudja mire képes, de mégsem helyezi magát mások felé és magát sorolja leghátra. Ez roppant mód tetszett. Még ha néha utáltam is mégis valahol kedveltem is. Tudtam, hogy ott van benne a potenciál, hogy jobbá váljon. Ám, ami a leginkább pozitívum, hogy a szerző nem emelte piedesztálra, nem csinált belőle egyből hőst, lovagot, mindenek felett valót. Nem dicsőítette, hanem lelökte a sárba és Jankó ott dagonyázott az önsajnálatban, a borban és a szajhák ölében. Egyszerű ember képét mutatta meg Bán Mór, és ezért imádtam még ha sokszor egy buzogánnyal csaptam volna fejbe. Ugyanakkor a küllem mellett sem tudok elmenni szó nélkül. Igazi harcost képe jelent meg előttem, akit minden téren megáldott a Jóisten. Látszik rajta ősei kun vadsága, a sztyeppei vér, és anyja eszessége, akarata. A hölgyek nehezen is tudnak ellenállni neki, és azért nem is hagyja ki a lehetőségeket. Ugyanakkor mi más okozhatna törést az életében, mint a szerelem. Amikor elveszíti az egyetlent, akit szeret. Onnantól kezdve indul meg a lejtőn…nincs megállás. Nem tud felállni ebből a csapásból. Szinte vágyálma a halál, de őt még az angyalok is védik. Számtalanszor mutatja meg azonban lovagias oldalát ezekben a sötét időkben is, amikor a legmesszebb van önmagától. Ám ekkor történik valami, egy tragédia és ez elindítja a változást jellemében. Lassan, de biztosan épül fel az igazi Hunyadi Jankó, aki egy nap Nándorfehérvár és az ország hőse lesz. Apja és anyja a sorozatos csalódások és kudarcok miatt Újlakra küldi, pedig neki már nem éppen sok tanulnivalója van a fegyverforgatás tekintetében, de mégis ez az utazás indítja el, hogy jobb legyen. Méltóbb a Hunyadi névre.  Új dolgokat tanul és megismeri azt a személyt, aki felemeli majd a sárból. Az újlaki időkben kapunk nem kevés erotikus tartalmat is, olyan középkori módon. Az író nem volt rest sem a csatajelentekben sem az erotikában. Mindkettőt úgy ábrázolta, ahogy az ebben a korban eshetett. Ettől nem csöpögött a vér az oldalakról vagy lett éppen közönséges a történet. És persze ezért is jár a plusz pont, mert nem lett alpári a regény.

Jankó napról napra gyógyul, holott ezzel saját maga nincs még tisztában. Napról napra épül fel az új Hunyadi, akinek nemigen akad ellenfele semmilyen téren. De a megbocsátás még várat magára. Több szempontból is. Számtalanszor feltör benne a lázadó énje, aki maga mögött akar hagyni mindent megint, de az új Jankó háttérbe szorítja már. Feltűnik a színen Szilágyi Erzsébet is, aki feléleszti Jankó szívét és új életet lehel halott lelkébe. A nő iránt sokkal lassabban szökkennek szárba az érzelmei, mint korábban Brankovics Mara esetében. Ez már egy sokkal megfontoltabb és nyugodtabb, lassabb szerelem, ami elhozza a feltámadást hősünknek.

 

A Hunyadi ciklus női karakterei között nem éppen kényeskedő asszonyok foglaltak helyet.

Morzsinai Erzse, Jankó anyja se megy észért és akaratért a szomszédba. Roppant erős asszony, akinek férfiakkal vetekedik az akaratereje. Megzabolázta Hunyadi Vajkot, és bármit megtett szeretett férjéért, akihez kezdetben csak vonzódott, majd végül szerelemmel szeretett. Fia, Jankó a mindene. Erzse számomra az akaraterő mintaképe, hihetetlenül erős asszony.

Csáki Borbála, pedig a szabadosság példaképe. Ha van nő ebben a sztoriban, aki férfimód élvezi az örömöket az ez a nő. Imádtam a hozzáállását, mintha egy XV. századbeli Samatha Jones bontakozott volna ki a lapokon. Nem savanyodik be, kiélvez minden pillanatot és tudja jobb ezt kihasználni, mielőtt ennek egy kényszerű házasság véget vet. Abban a korban egy nőnek nem éppen sok választása lehetett ura szolgálásán kívül. Borbála ugyanakkor nehezen törik. Sajnáltam a sorsa végkifejletével, mert sokkal jobbat érdemelt volna. Szépsége az eszköze, hiszen mással nem is tudott volna nagyon ékeskedni.

Cillei Barbara királyné, a bűnös asszony….csak azért, mert azt tette, amit a férje. Luxemburgi Zsigmond második felesége, aki Árpád-házi felmenőktől származott sem vetette meg az élet gyönyöreit, ahogy férje sem, akinek számos fattya született. De ugye a közvélemény sokkal megengedőbb egy férfival, mint egy nővel. És ez a felfogás Cillei királyasszony tekintetében érhető tetten a leginkább. Királyné létére szajhának nevezik, tűrnie kell a háta mögött és olykor szemébe mondott sértéseket. Majdnem életét veszti Hunyadi Vajk tőrétől, és csak Jankó menti meg ettől a gyalázattól tulajdon apját és az ország első asszonyát.

Brankovics Mara, Jankó első szerelme. Mara a hazafiasság jelképe, aki feláldozza magát, hogy hazáját szolgálja azzal, hogy a török szultán háremébe megy. Jankó ezt nem tudja elfogadni, számtalanszor szökni akar a lánnyal, aki viszont ezt soha nem tenné meg. Tudja, mi a kötelessége, szereti a fiút….de hazája az első számára. Jankó ekkor indul el a lejtőn, és követ el később olyan dolgokat a boldogtalan szerelem nevében, amelyek nem éppen elfogadhatóak.

Szilágyi Erzsébet, aki hatalmas érzelmi intelligenciával rendelkezett. Testvére elvesztése (halála) miatt csak feketét hordott, ezért kezdetben számomra is egy kis szürke penészvirág volt. Az viszont feltűnt nem éppen gyenge nő. Szép, okos és erős egyszerre. Talán ezért hódította meg Jankót, az érzékenysége utat vágott a fiú körül kavargó káoszon át. Lassan forrasztotta össze a szívét, és Jankóra így rátalált a második, sokkal nyugodtabb és erősebb szerelem. Szilágyi Erzsébet egyértelműen az érzelmet képviseli a nők között.

Rozgonyi Cicelle asszony, pedig nem más, mint egy igazi katona. Férfiakat megszégyenítő bátorsággal harcol a férfiak között, egyedüli nőkét. Igazi példakép a korszak hölgyeinek. Igazi harcos, ám amikor leveszi a páncélt egy kecses, gyönyörű és okos nővé változik, aki férje méltó társa. Rozgonyi nádor nem kezeli alárendeltként, hanem egyenrangú félként….ami  a korszakban azért nem éppen általánosan elfogadott.

 

A kutatómunka nem kicsit érhető tetten a könyvebn. Látszik, hogy az író nem kevés időt töltött azzal, hogy alaposan feltárja és pontos információkkal rendelkezzen a magyar középkor e szakaszáról. A regényből többek között az is kiderül, hogy Zsigmond miért is viseltetik olyan különös figyelemmel a Hunyadi ivadék iránt. Bevallom ez nagyon tetszett. Ez a csavar egyszerűen lehengerlő. Választ kapunk arra is miként lett a csőrében gyűrűt tartó holló a Hunyadi család címere. Luxemburgi Zsigmond életébe is bepillantást nyerünk, a lovagkirály, akinek keresztes serege a Szentföldig sem jutott, és többet menekült csatából, mint asszonyi ágyból. Nem éppen dicsőséges uralkodó, aki ellen azért a nagyurak nem restek szervezkedni. Bán Mór ezt is tökéletesen megmutatta: a magyar nemesség számos méltó, nagyrabecsült köpönyegforgató tagját. A harácsolás, a várak, a földek, a jobbágyak kizsákmányolása jobban ment, mint kopját törni a lovagi tornán. Mindezek olyan élethűen jelennek meg, hogy szinte olyan, mintha ott lépkednénk a palota folyosóin, Újlak gyilokjáróin vagy éppen Galambóc ostrománál remegnénk a ránk zúduló török sereggel szemben. Nem tudom valaha olvastam-e ilyen történelmi regényt, amely így sodort magával, nem tört meg a lendülete egy pillanatra sem. Sőt csak lapoztam, és lapoztam, hogy mi történik majd a következő fejezetben. Tudom, már leírtam fentebb, de egyszerűen muszáj megint kiemelnem, hogy ez a regény nem a száraz tényekre támaszkodik, hanem kipótolva a hiányos tény adatokat olvasmányosan tárja elénk a Hunyadiak felemelkedését és Jankó férfivá érését.

A külsőt tekintve keményborítású regényt tarthat kezében az olvasó, amely egy ilyen sztorihoz dukál is. A borítón egy kard van, mindez narancssárga héttérben. Igazán figyelemfelkeltő. Nem nagy betűméret és nem nagy sorközzel van szedve, mint manapság az e kategóriájú könyvek, hanem jól ki vannak használva az oldalak és a lapok. A regény elején térképek segítenek az események elhelyezésében, ami azért néha-néha hasznos tud lenni.

Mindent összevetve új kedvencet avattam A hajnalcsillag fénye című kötettel és folytatom is kalandozásaimat Jankóval a XV. században. Biztonság kedvvért már a harmadik kötetet is beszereztem, mert megint falom a sorokat és nem bírnám ki, ha nem vehetném le azonnal a polcról a folytatást.

Köszönöm Bán Mórnak, hogy ilyen méltó emléket állított a magyar történelem legnagyobb hősének, és ezek után tűkön ülve várom a regényciklusból készült filmsorozatot is. Alább található az első kedvcsináló teaser a 2025-ben érkező szériához: 

https://www.youtube.com/watch?v=h1_fuHD3TdU

A kötet innen beszerezhető:

https://www.libri.hu/konyv/ban_mor.a-hajnalcsillag-fenye--2.html

https://www.goldbook.hu/konyv/a-hajnalcsillag-fenye-2023/