Moziban jártam - Spencer

 

Még novemberben sikerült ismét moziban járnom, és megnézni a Spencer című Diana hercegnéről szóló filmet. Nem az egész életét mutatja be, hanem azt az 1991-es karácsonyi hétvégét, amikor is eldöntötte elválik Károly hercegtől. Bevallom, amikor kiderült, hogy érkezik ez a produkció nagyon felcsigázott és roppant kíváncsi is lettem. Diana Spencer, a néhai walesi hercegné nevét szerintem nincs ember, aki ne ismerné a Föld nevű bolygón. Gyermekkorom óta érdekel az ő élete és az angol királyi család. Az évek során egyre nagyobb figyelemmel követem az életüket, és megpróbálok minden információt, érdekességet elolvasni róluk. És azért sikerült eléggé beleásnom magam a családi kapcsolatokba, viszonyokba és a szokásokba....a modernkori királyi család történetébe.

Kezdetben leginkább Diana foglalkoztatott. Az angol rózsa, ahogy sokan nevezik. Hogy hogyan is vált egy tündérmesének induló szerelmi sztori egy rémálommá. Mi vezetett a halálához, a botrányokhoz vagyis inkább hogyan élhetett Diana.  Szembe kellett néznie azzal, hogy ez a házasság nem egy Disney mese vagy tündérmese. Nem mondom, hogy ez a film mindenre választ adott, és azt sem mondhatom persze, hogy minden így történt vagy történhetett a valóságban, ahogy a széles vásznon láttam...de mondanivalója azért húsba vágó volt. A hangulata nagyon komor, és konkrétan lehozza az embert az életről, de amit felálltam a székből és kifele haladtam a teremből egyfolytában járt az agyam. Egyrészt a film eseményein, másrészt az általam ismert információkon. Diana egy ikon volt, a királyi család legnépszerűbb tagja...talán most Katalin hercegné örvend ekkora elismerésnek, hírnévnek és szeretnek, mint korábban ő. Kristen Stewart tökéletes választás volt a szerepre. Első hallomásra nem kicsit hűlt meg bennem a vér, hogy Bella Swan megformálója Dianaként fog feltűnni a vásznon, de amint megláttam róla az első fotókat leesett az állam. Mintha a hercegnét láttam volna, mintha csak ő, a valódi Diana lenne a képen....nagyon, de nagyon jól idomult külsőre a szerepéhez. Az első előzetesek után, pedig éreztem ez egy nagyon felkavaró és letargikus film lesz. Stewart végleg maga mögött hagyta Bella Swant, és azt hiszem ezzel a játékával feltett a pontot arra a bizonyos "i" betűre. Lehengerlő alakítást nyújtott, én egész végig tátott szájjal néztem és elhittem, hogy ő Lady Di. Leginkább rajta is van a hangsúly a 111 perc alatt. Károly, a Királynő vagy akár Fülöp herceg csak villanásokra tűnnek fel a sztoriban. Egész végig Dianát követhetjük figyelemmel. 

Pablo Larraín bámulatosan mutatta be, mit is érezhetett Diana vagy hogyan érezhette magát a királyi családban. Sandringham és a közös karácsony, a vadászatok, a mise, a fotósok, az állandó megfelelési kényszer, a bulémia és a tönkrement házassága. A néző süppedős moziszékben szinte eggyé válik a hercegnével, a saját bőrén érzi mindazt, amit Diana is érezhetett. Hogy egyszerűen megfullad, nem kap levegőt és hogy ebből ki kell szállnia, ki kell szakadni...szabadságra vágyik nem arra, hogy minden perce megtervezett legyen. Hogy az adott eseményre milyen ruha illik, mit kell felvennie és hogy fel is öltöztetik rá. Hogy nincs egy bizalmasa, akivel legalább beszélgethet. Nem hiszem, hogy a Spencer című film eseményei a valóságban is megtörténtek a hercegnével, de az biztos, hogy az érzelmi állapotának tökéletes bemutatását láthatja az, aki megnézi ezt a filmet. 

Persze a lánykori neve, a Spencer sem véletlenül lett a film címe...mert a rendező magát Dianát akarta megjeleníteni, hogy kis ő valójában, hogy milyen nő...nem pedig a konvenciók közé szorított walesi hercegné karakterét.

Ami érdekes és számomra roppant furcsa húzás volt, az a Boleyn Annával való párhuzam. Nem értettem miért alkalmazta ezt a rendező, vannak elméleteim de egyszerűen nem értem. Anna VIII. Henrik második feleségeként nem volt éppen népszerű a saját korában, hiszen Aragóniai Katalint a törvényes első felséget ütötte ki a nyeregből...és hát sokkal, de sokkal erősebb nő volt, mint Katalin. Igaz, a beígért fiú nála is elmaradt, és Henrik utóbb brutális módszerekkel szabadult meg tőle...mégis egy erős nő, aki elérte a céljait és érvényesítette a akaratát...még ha a végeredmény nem is lett számára sajnos kedvező. Boleyn Anna ártatlanul halt meg, mert férje, a király mást szeretett volna a helyére. Talán ez lehet a párhuzam, amire utalni akar Larraín...hogy Károly és Henrik is mást szeretett volna a törvényes felesége helyére, más nőt, másik leendő királynét. Anna ellenben nagyon is alkalmazkodott az Udvarhoz, míg Diana már kevésbé. Mondhatjuk mindkét férfi hatalma teljes tudatában teszi, amit tesz..Károly csalja feleségét nyíltam Camillával, ahogy Henrik is Jane Seymourral. A filmben felbukkan Boleyn Anna könyve, és maga a néhai királyné is. 

A film eseményei három napot dolgoznak fel, de több kisebb részletet is kapunk a hercegné addigi életéből. Ezek segítettek még kerekebbé és teljesebbé tenni a történetet. Az viszont vitathatatlan, hogy a gyermekei iránti szeretet és odaadása megegyezik a valósággal, ebben tökéletesen hű volt a direktor. Hiszen Vilmos és Harry is ott vannak anyjuk mellett, és mindenben támogatják és segítik őt. Főleg Vilmos érzi, milyen nehéz elviselnie ezt a helyzetet az édesanyjának. 

Egyszóval abszolút nem bántam meg, hogy megnéztem. Valószínűleg egyhamar nem is fogom újranézni, de az amit a rendező meg akart mutatni a Spencerrel maximálisan sikerült, és úgy hiszem Kristen Stewart számára borítékolható az Oscar-jelölés, és nagyon drukkolok, hogy meg is nyerje....mert teljes mértékben megérdemli.