Budai Lotti: Akik poggyász nélkül utaznak

 

Budai Lotti legújabb regénysorozatának első része Akik poggyász nélkül utaznak még 2021. nyarán jelent meg. Volt szerencsém részt venni a könyvbemutatón, mivel ha tudok, mindig elmegyek az írónő bemutatóira. Így ez a könyv még különlegesebb számomra, mert tudom, hogyan indult a kapcsolatunk és Lotti egy cukorborsó, imádom. Olyan szeretettel fogadja az olvasóit, hogy az hihetetlen. Az Álomgyár Kiadóhoz kerülése óta nyomon követem a munkásságát, és mondhatni "törzsolvasója" vagyok. Szinte minden kötetével megismerkedtem már. Történelmi romantikus zsánerben alkotott eddig, és a Rizsporos hétköznapok albumokban pedig hatalmas szaktudását, és a történelem egy másik oldalát mutatta meg évről évre. Történelmi-romantikus regényei egzotikus tájakra kalauzolják az olvasót, de mindig nagyon komoly mondanivalót és életigazságokat hordoznak. Lottinál nemigen figyelhető meg a csöpögős vattacukorszerű romantika, hanem igenis a valóság, az életszerűség, a realitás jellemzi a műveit. Az albumai, pedig egytől-egyik komoly kutatómunka eredményei, hiszen én is csak úgy szívtam magamba az információkat, mint egy szivacs. Olyan oldalát mutatta meg a történelemnek, amely eddig nem igen volt előtérben. A nőtörténet terén kiemelkedő írásokkal örvendezteti meg az olvasóit. Ez a kötete, azonban váltás a korábbi munkáihoz képest. Se nem történelmi, se nem szakmai írás...sokkal inkább napjainkban játszódó romantikus regény, de erős önismereti, spirituális vonatkozással. Nem olvastam a megjelenés után azonnal, valahogy úgy éreztem erre nekem később lesz szükségem....és be is jött a megérzésem. Anne L. Green írónő FB csoportjában a megújult Anne L. Green Könyvklub keretében Lotti könyve lett a januári közös olvasmány, és ennek én nagyon megörültem, hiszen már egy ideje tervben volt az olvasása. De azt hiszem Anne L. Green írónő tökéletesen választotta ezt a regényt 2022. év első olvasmányának. Az új év számos új kezdetet is jelent, egy 365 lapból álló könyvet, 365 lehetőséget, 365 napot arra, hogy változtassunk, hogy elkezdjünk valami újat. Az év első hónapja számomra mindig a befelé fordulás időszaka, elgondolkodom a múlt esztendőn: mit tettem, mik történtek velem...és hol is tartok az életemben. Persze a kitűzött célok is előtérbe kerülnek, hogy mit szeretnék az új évben, hova szertnék eljutni, hova kell még fejlődnöm. És azt hiszem ez a könyv engem a legjobb időszakomban talált meg, mert igazi lélektani utazásra vitt, méghozzá saját magamba. Tudom, kicsit furcsán hangzik ez, de így éreztem. Az olvasás során, ahogy haladtam előre én is egy utazáson vettem részt, a saját lélektani utazásomon...amely nem kicsit gondolkodtatott el. Hiszen Lotti olyan tökéletesen jelenítette meg a ma emberét, nőket és férfiakat, hogy az hátborzongató volt. Nem egy karakterre ismertem rá a környezetemben, akinek csak az a fontos, hogy azon a bizonyos checklistán kipipálja a feladatot....holott élni elfelejt. Akkora élményt adott nekem az írónő, hogy nem tudom elégszer megköszönni, és azt sem, hogy magamban is ezáltal sikerült számos dolgot helyretennem. 

Budai Lotti kíméletlen tükröt tart a XXI. századi társadalomnak, és annak, hogy a konvenciók mennyire szabályozzák az életünket. Hogy miért is akarunk megfelelni bizonyos szabályoknak? Miért kell ezeknek tulajdonképpen megfelelni? Ki mondta, hogy ezek a tökéletes útmutatások, ezek a követendő példák...és ha erről letérsz kegyetlenül megbüntetnek azok, akik tovább tapossák ezt az utat, amely lehet éppen rettentően boldogtalan. De miért tapossák, ha nem érzik jól magukat? Miért kellene nekem úgy cselekednem vagy élnem, ahogy a másik nőnek? Miért kellene ugyanarra vágynom? Mi van, ha én mást akarok, máshogy érzek...más utat szeretnék bejárni....ha a saját utamat szeretném, amely más, mint a többségé. Miért vagyunk ennyire előítéletesek azzal, akinek nem az az életcélja, ami a többségnek. Ezt soha nem értettem, és egyre jobba felháborít, ha engem is kioktatnak erről, vagy kérdezősködnek olyan dolgokról, amihez baromira semmi közük. Egyáltalán miért kellene nekem ugyanúgy élnem, mint neki? A saját út jóval nehezebb, és Lottinak abban igaza van, hogy azért mert mi magunk tapossuk ki....és úgy érzem az én utam maximálisan rendben van, néha persze göröngyös, és nehéz rajta haladni, de azt hiszem minden fáradalmat megér. 

A konvenciók, a társadalmi szabályoknak való görcsös megfelelés is ennek a társadalomnak a problémája. Ahogy a lenézés, és az elítéléssel szembeni félelem is. A magánytól való félelemről nem is beszélve. A XXI. század egyik nagy betegsége a képmutatás, a közösségi oldalakon való tökéletes élet megmutatása, holott lehet belül már éppen rohad minden, és nem működik semmi...de az Instán tökéletes filternek kell lennie a tökéletes képen, amelyről a tökéletes boldogságnak kell látszania. Persze, én is használom a közösségi médiát, de megpróbálom ésszel, és hasznosan tenni. Lotti erre is rávilágított, ahogy számos párkapcsolati problémára. Ha valami nem működik, szerintem sem kell azt erőltetni. Egyrészt csak tönkreteszi mindkét felet, és persze ha gyerek van akkor nem éppen ideális ha üvöltözés kíséretében nőnek fel. Lotti nem tökéletes karaktereket alkotott, hanem emberieket. Mindegyikben van hiba, akár én is lehetnék valamelyik, és éppen ettől üt nagyot ez a regény. Azonosulni végtelenül könnyű a szereplőkkel és a felmerült problémákkal. A szülő-gyerek kapcsolat is boncolgatásra kerül, akárcsak a gyermeki lélek sérülése. Hogy mit okoz ha egy anya elhagyja a gyermekét, vagy ha egy gyermeket eldobnak a szülei....milyen súlyos sebeket tudnak ezek okozni az szinte elképzelhetetlen annak, aki szerető családban nő fel. Ugyanakkor a "szerető családok" sem egyformák, lehet kívülről tökéletesek, de belül sztálini diktatúra uralkodik. Ahol megmondják a gyereknek mit tanulhat, hova mehet, kivel barátkozhat. A megfelelési kényszer, a kijelölt út követése egyből párosul ehhez és később ki tudja annak a gyereknek felnőttként milyen problémája lesz ebből. Hiszen, ha olyan egyetemre megy, amihez semmi kedve...abban a munkában örömöt, kiteljesedést soha nem fog találni, csak keserűséget és sivárságot. 

A regény hősnője Birtalan Laura, akinek a gondolatain, emlékein, élményein keresztül ismerhetjük meg a történetet. E/1 személyben íródott a regény, és azt hiszem ehhez ez is passzolt a legjobban, mivel így az olvasó is jobban tud azonosulni a főhősnővel, és a későbbi gondolataival. Laura egy tipikus XXI. századi nő, aki "boldog párkapcsolatban" él, saját lakásukban a vőlegényével, van egy jónak mondható állása, és családja. Jól hangzik, nemde? Csakhogy Laura a felszín alatt szenved, mivel egész életében a megfelelési kényszernek, a családja által támasztott konvenciók szerint élte az életét...ám egy pillantás  a közösségi média egyik felületére megváltoztat mindent. Felbukkan az életében a gyermekkori barátja Bence, aki egyben a szerelme is volt. Fájdalmasan váltak el az útjaik az érettségi után, és a lány soha nem tudta megbocsátani ezt a fiúnak. Csonka családban nőtt fel, édesanyja elhagyta őt és két bátyját, valamint az apjukat. Az apja egy hatalommániás, irányító, erőszakos férfi, aki mindennek tetejébe egy bunkó. Fonotsabb neki, mit gondol a külvilág, mint a saját lánya....egy percet nem bírtam volna vele. A nagymamáról nem is beszélve, aki aztán kíméletlenül alázza az unokáját, ha lány-nő létére nem a kijelölt utat követi. Laura lassan, de biztosan roppan össze, arról nem is beszélve, hogy a vőlegénye is egy tuskó. A sorsfordító találkozás Lau életében, azonban bekövetkezik. Ez, pedig Bencéhez köthető és egy szenvedélyes hétvégéhez, ahol a lány megtapasztalja a szerelmet, a szexualitást, és mit is jelent a szerelem, a vágy. De persze minden csoda három napig tart, de Lauka már nem lesz ugyanaz, aki ezelőtt volt. Elindult benne valami. Érzi, hogy az élete sivár és keserű. Csak halad valami felé, de azok nem a céljai. Felrúgja addigi tökéletesnek hitt életét, és belevág az ismeretlenbe, és persze hajtja a Bence iránt érzett szerelem is. Ámbár Nóri, a kedves barátnő azért rácsimpaszkodik, így nem teljesen tudja megvalósítani önmagát, és meglelni a spiritualitását. Inidába utazik Bence után, ahol felfedezi másmilyen is lehet az élet, másmilyenek lehetnek a célok, de a legfontosabb, hogy önmagunkban bízzunk, hogy önmagunkat ismerjük meg előbb. Lauka óriási változáson megy keresztül, és sok erő is kell ehhez. Hatalmas titkok, és fordulatok derülnek ki indiai tartózkodása alatt, és persze nem egy bonyodalom is keresztezi az útját. Megtapasztalja milyen is a legjobb barátnője, hogyan viselkedik vele élete egyik sorsfordító percében. Végül a gyermekkori szerelem is újra felbukkan, és megpróbálják kitalálni mi is legyen ezután, hogyan tovább. Lau Indiában ébred rá, hogy ezek után csak a saját döntéseit akarja követni, és feltárni a poggyászai mélyét. 

Lau számomra egy roppant erős és bátor nő volt, mert bevállalta, hogy kockáztat. Felrúgta a biztost a bizonytalanért, és azért valljuk be napjainkban ezt nagyon kevesen teszik meg. Ő mégis ráébredt valami nem oké, nem stimmel az az út, amin jár. Éveken át tűrte, hogy megmondják neki mi merre hány méter, hogy mit csináljon, hogy beskatulyázzák, hogy gyengének, érzelmileg instabilnak titulálják....és nem tudott ebből kitörni  a gyermekkorában belé sulykolt megfelelési kényszer és szabálykövetés miatt. Lau a szerelmi életében is csak sínylődött, hiszen ott is azt tekintette elsődlegesnek, hogy a párjának jó legyen...nem volt nyílt kommunikáció, mert a másik fél nem értette meg, és nem is akart változtatni, így a lány inkább beletörődött. Borzasztó volt olvasni a családja reakcióját, miután kiderült miért is utazott Indiába. A mai napig nem tudom felfogni, hogy egy apa, nagymama hogy tud így viselkedni a saját gyerekével, unokájával...egyszerűen érzelmi sokkhatásként ért, és pokolian fájt. 

És, aki Lau életében a változást hozza az Bence, akivel gyermekkoruk óta barátok, később pedig gyengédebb érzelmeket is táplálnak egymás iránt...de ezt maguknak sem vallották be. Ágas Bence Ágas Emma örökbefogadott fia, aki Lau apjának az unokatestvére...és a lány is sok időt töltött a család számára különc nőnél, miután az anyja lelépett. Lényegében Emma egy anyapótlék volt Lau számára, aki ennek köszönhetett nagyon sok mindent a későbbi életében. Bencével is így kerültek közelebbi viszonyba, elválaszthatatlanokká váltak. Bence, azonban az érettségije után nagyon nehéz dolgokkal szembesül, évtizedes hazugságokkal szembesül...és ez ezek után rányomja a bélyegét későbbi életére. Lotti az ő karakterével mutatja be azt, milyen is, amikor egy gyerek rádöbben arra, hogy őt a szülei nem akarták, vagy éppen az apja egy bűnöző és persze ez alapján ítélik meg őt is. Bence sokáig nem találja az útját, megszakítja Lauval és Emmával is a kapcsolatot és egyik gödörből a másikba zuhan, míg végül megtalálja az útját...de továbbra is érzékenyen érinti az apja múltja és az igazság. Miután egy sajnálatos esemény miatt visszatér Budapestre ismét találkozik Lauval, akivel nem éppen szépen váltak el....de végre alkalmuk nyílik tisztázni azt a tíz évet, amit külön töltöttek. Bence gyengéd érzelmeket táplál a lány iránt, és szereti...mesél neki Risikésben töltött napjairól. Indiában jógaoktató, és a hagyományos keleti bölcsességgel áll az élet dolgaihoz is. De végül a felszínre törnek a tíz éve eltemetett érzelmek és érzések és a két fiatal egymásba gabalyodik...de Bence nem tudja azt nyújtani Launak, amire vágyik, holott a lány éppen e sorsfordító találkozásnak köszönhetően értékeli át az életét és lép ki a mókuskerékből. Miután elválnak útjaik Bence visszamegy Indiába, és nem is sejti micsoda hónapok elé néz, hiszen Lau újra felbukkan az életében és tisztázzák a megannyi félreértést, a viszonyokat, a kapcsolatukat. Bence segít rátalálni Launak önmagára, hogy a lány ráébredjen eddig egy saját döntése sem volt, mindig valakiét követte: valaki útját, akaratát és elveit. Bencének pokolian fáj elengednie ismét a lányt, de tudja meg kell tennie, hogy Lauka végre megtalálja önmagát. Az írónő a fiú szájába olyan bölcsességeket adott, hogy az minden olvasónak nagy segítségül lehet, nekem is. Elgondolkodtató és becsülendő a hozzáállása a dolgokhoz, holott nem éppen könnyű évek állnak mögötte. Megjárta a poklot, de kijött belőle és éli a saját maga taposott útját. Bencébe bármelyik nő bele tudna szeretni, és így jártam én is. Az a gyengédség, figyelmesség, odafigyelés, kedvesség, higgadtság, ami árad belőle páratlan. Ilyen regényhőssel még nem találkoztam, és remélem még viszontlátom őt. Mert a szavai engem is megnyugtattak és erőt adtak sok mindenhez.

Számos mellékszereplő is színesíti a történetet. Ákos, Nóri, csak egy-egy közülük...de nekik nagyon fontos szerepük van a történet alakulásában, és olyan karakterek, amelyek mindenki környezetében megtalálhatóak. 

Utáltam Ákos karakterét...mert ő tipikusan a FÉRFI. Elkényeztetett, és azt hiszi, hogy menyasszonya a cselédje is egyben. Későbbi megnyilvánulásaiban is csak fokozta az ellenszenvemet, egyszerűen percenként pofoztam volna fel. Egy konzervatív tahó, nem tudok mást mondani rá. Az a viselkedés, amit mutatott a szeretett nő irányába minden volt csak egy szerelmes férfi tette nem. Idegesített a felsőbbrendűsége, hogy neki jobb munkája van. Egy gyáva, betoji alak, aki Laurára hárítja az esküvővel járó minden feladatot, nem áll ki a menyasszonya mellett. A legnehezebb helyzetekben is csak felelősségre vonja, de segíteni nem segít neki. Én egy percig nem bírnám egy ilyen férfi mellett, sőt, tuti kidobtam volna a jeges esőre...aztán ott pampogjon. Én csodáltam Laurát, hogyan bírta ezt az idiótát elviselni. Ákos azt hiszi, hogy mivel megkérte a lány kezét minden rendben van, sőt ez egy kegy tőle....az, hogy közös életük van, hogy összekötik az életüket nem igazán fogja fel agyilag, hogy ez talán azt jelenti, hogy megosztom a fontos történéseket a másikkal, akivel házasságra lépek nemsokára. 

Ákosnál irritálóbb szereplő csak Nóri volt. A tipikusan elkényeztetett gazdag kislány, akinek aztán minden az ölébe hullott. És nem, nem tudom megérteni a bajait, mert nem tesz, azért hogy ezen változtasson. A külcsíny, az Insta-oldala fonotsabb neki, mint az hogy a tulajdon férje mit akar....nem értem Laura hogy tudott egy ilyen felszínes nővel barátkozni, aki a legnagyobb titok kiderülése után konkrétan hátba szúrja az "állítólagos" legjobb barátnőjét. Ha valaki a legjobb barátnőm, nem szaladok az ex-pasijához bemószerólni, és talán meghallgatom  a barátnőmet, mert ezért vagyunk barátnők....Nóri már csak a puszta jelenlétével kivágta nálam a biztosítékot. A tökéletességre való beteges kényszere enyhén szólva nem egészséges és kezelést igényel, de persze ezt szégyenként veszi. Az extra drága pszichológusnak hisz, a saját barátnője szavait lesöpri...a celebek komolyabb ajánlólevelek, mint az őszinte barátnő. Nem magába keresi a hibát, hanem a férjében, és nekem az nagyon gyanús volt, ahogy Ákos mellé állt...szerintem vagy volt köztük valami, vagy bejön neki a férfi...mindenesetre Nóri egy nagyképű, felszínes nő...akit én a hátam közepére sem kívánnék. Kritikán aluli a viselkedése, és azt hiszem ő tipikusan az a nő, aki a homokba dugja  a fejét, csak fenntartsa a tökéletes család látszatát, holott bomlik szét az egész házassága. 

Az írónő tökéletes spirituális, és önismereti utazásra vitt ezzel a könyvével. Megismerhettem Indiát, annak is egy ismeretlenebb arcát. Nem tudtam sok mindent a meditálásról, a jógáról, a különböző spirituális dolgokról...de most felzárkóztam. Ebben a kötetében is nagyon érződik, hogy Lotti alapos kutatómunkát végzett az indiai kultúra területén. A tájleírások, az ételek, a helyi viszonyok megjelenítése valami tökély volt. Szinte úgy érezetem én is ott állok a tisztán csillogó Gangesz partján, mögöttem a Himalájával. 

Az ételek alapos részletezését imádtam, néha olyan volt ez a regény, mintha valami gasztro-útikönyv is lenne. 

A kötet borítója eltér a korábbi könyveitől az írónőnek. Egy rajzolt borító, ahol a cím is hangsúlyos szerepet kap, utalva Indiára és az utazásra, hiszen ezen motívumok kaptak helyet. A színek harmonizálnak egymással. A könyv minőségére ismét nem lehet panaszom, könnyen forgatható volt. Nem törött a gerince olvasás közben, és a lapok is tökéletes minőségűek voltak. 

Anne L. Green írónő pazar olvasmányt választott az év első hónapjára, igazi utazást nyújtott nekem. Budai Lotti valamennyi könyvét olvastam már, de úgy érzem ez a legkiforrottabb munkája, a legjobban kifejező...és az üzenete maximálisan célt ért nálam. Köszönöm Lotti, hogy ezt megírtad....egy ilyen könyvre már nagyon nagy szükség volt a magyar könyvpiacon. Külön tetszett, hogy Budapesten játszódott a történet, magyar főszereplőkkel, de kellően multikulti volt az indiai részek esetében. 

Ezt a regényt receptre írnám fel mindenkinek. Bár, akik inkább a homokba dugják a fejüket a problémák elől azok ne vegyék a kezükbe. Mindenkinek bele kell néznie a saját poggyászaiba, ahogy Lotti is írja....le kell ásni azok mélyére, és kiszanálni ami nem kell. Feldolgozni a fájdalmas dolgokat, mert addig hiába dobjuk el...nem fog rajtunk segíteni. Nem szabad mások szava szerint élni az életünket, mindenki a saját útját kell, hogy járja mindenféle konvenciók és bugyuta szabályok nélkül. A keserűség, és a sivárság csak tönkreteszi az embert...a szabadság viszont szárnyakat ad. 

Ez a könyv egy gyönyörű történet szerelemről, boldogságról, önmegvalósításról, spiritualitásról, lélekmentő utazásról, szabadságról, függetlenségről. Ugyanakkor voltak itt a romantika mellet fordulatok és kalandos részletek, amivel Lotti csak feltette a csersznyét arra a bizonyos habra. Azt hiszem nekem eddig egy 2022 könyve, és nem is fogom halogatni sokéig a folytatást, mert érdekel, mit tartogat az írónő a második részre. És abban is teljesen biztos, hogy ezt a történetet én még nagyon sokszor fogom újraolvasni. 

Nem szoktam idézeteket kiemelni az értékeléseimben, de ezt most ki kell hangsúlyoznom, mivel ez az én életfelfogásom központi eleme is: 

"Mindig csináld azt, ami boldogságot okoz."