Marilyn Miller: A rabság gyönyöre

Egy olvasási kihívás miatt vettem előre Marilyn Miller A rabság gyönyöre című könyvét, az már csak a bónusz, hogy roppant kíváncsi is voltam az írónő újabb könyvére. Korábban a Vezér és a Királynő köteteket olvastam tőle, és mondanom sem kell, hogy imádtam, és a stílusa teljesen magával ragadott. Ezért szépen sorban beszereztem a többi könyveit is. A régi kiadású Rabság gyönyöre regénye tavaly nyáron új kiadásban az Álomgyár Kiadó gondozásában jelent meg és természetesen meg is vettem.  Ráadásul dedikálva is van, ami külön öröm. Nagyon, de nagyon kíváncsi voltam már erre a művére, mivel a fülszöveg és a borító, valamint a cím is egyaránt eléggé figyelemfelkeltő...így 2022 egyik első olvasmányai közé került Aisha története. Szinte két nap alatt ki is végeztem a regényt, mert egyszerűen képtelen voltam letenni. Még tömegközlekedésen is olvastam, és figyelnem kellett, hogy jó helyen szálljak le...hogy nehogy túlontúl is belemerüljek az olvasásba és tovább utazzak...mivel ez a veszély igencsak fenyegetett. Cirka négyszáz oldal alatt mindent kaptam, ami Marilyn Millerre oly roppant módon jellemző. Egy sötét, fájdalmas, mocskos történet ez a remény ígéretével. Gyötrelmes, tele minden kínnal és szenvedéssel, amely az írónő sajátja. Oly módon tudja megjeleníteni az emberi fájdalom arcait, hogy az páratlan. Az ő történetei soha nem habos-babos rózsaszín romantikus történetek, hanem az elevenbe vágó hús-vér emberekről szóló, érzelmi cunamikkal tarkított élettörténetek. Az írónő stílusa roppant húsba vágó, nem finomkodik...nevén nevezi a dolgokat...és leás az emberi lélek legaljára ha arra van szükség. Bemutatja milyen egy ember, mi teszi azzá ami. Milyen sebeket kap, és azok hogyan befolyásolják a későbbiekben. Marilyn Miller feltárja a beteg pszichét is, és megmutatja milyen az valójában...sőt, azt is hogyan válik beteggé egy ember lelke. Általában megadja a happy endet, de addig keserves utat kell bejárnia a szereplőinek. Karakterei soha nem tökéletesek, rengeteg hibával és különös életúttal "ajándékozza meg" őket. Nem kíméli a szereplőit, kifacsarja és meggyötri őket, de pont ettől lesz életszerű a sztori, amit papírra vet. Az írónő fogalmazásán és stílusán érezhető, hogy saját magát, a lelke és szíve egy részét is beleteszi a mondatok és szavak mögé.

Ebben a regényben sikerült elég komoly témákhoz nyúlnia Marilyn Millernek: emberrablás, prostitúció, szexrabszolgaság, korrupció. Bepillantást nyerhettünk a modern kori fegyvergyártásba is. És ezek mellé persze kapunk szerelmi, romantikus szálat is de azért az sem éppen egyszerű. Érezhető volt az oldalakon, hogy írónő utána olvasott ezeknek a bűncselekményeknek, és beleásta magát a szakirodalomba is. Olyan precízen és pontossággal mutatta be az eseményeket, hogy az én szám is tátva maradt. Felvázolta az emberkereskedelem és prostitúció összefonódásának keresztmetszetét. Hogy mi is az a szexrabszolgaság, és hogyan is van jelen ez a XXI. században. Mert jelen van, és ezt az írónő is megmutatta. A regénynek, azonban komoly üzenete is van…kiváltképp ezzel kapcsolatban…az, hogy ha fiatal lányok, nők mennek el szórakozni mire is kel vigyázni, figyelni. Sajnos itt alaphibákat követtek el a női szereplők, ezért is kerültek a brutális és kilátástalan helyzetbe. És azt hiszen Marilyn célja ez is volt, hogy üzenjen ezzel a regénnyel az olvasóinak. És ez sikerült is. 

A regény története szerint két barátnő, Aisha és Gloria egyetemi vizsgáik után elutaznak Olaszországból Amerikába nyaralni, hogy kipihenjék a vizsgák fáradalmait és egy kicsit lazítsanak. Olasz lányok, így a család nagyon fontos számukra. Aisha tipikus könyvmoly, míg Gloria a féktelen bulik híve. Azonban egy rossz döntés következtében, - amikor is egy olyan buliba mennek el, ahova egy random idegen hívta őket- megváltozik az addig életük. Egyik pillanatról a másikra emberkereskedők markába kerülnek, és elárverezik őket, mint az állatokat...hogy későbbi életüket szexrabszolgaként éljék le, azt a férfit szolgálva, aki a legtöbbet fizeti értük. A másik oldal viszont két fiútestvért mutat be, akik korán elvesztették a szüleiket, így csak egymásra számíthattak. És ezek a fonalak végül összegabalyodnak, és a sztori végére egy igazi Gordiuszi csomó alakul ki a szálakból. A regény feléig, vagyis inkább az majdhogynem a végéig uralkodik egyfajta nyomott hangulat, feszültség és fájdalom a történeten. Két szemszögből íródott a történet, két gondolatvilágba nyerhetünk bepillantást.

Aisha Biagio volt számomra a szimpatikusabb a két lány közül. Talán mert sokban hasonlítunk, és tetszett a megfontoltsága és a kitartása. Aisha egy igazi könyvmoly, aki leginkább a könyvekben él át izgalmakat, és nagy nehezen adja csak be a derekát az amerikai utazásra...és akkor még nem is sejti, élete legnagyobb hibájára bólintott rá. Családja nagyon fontos számára, és ez kölcsönös. A későbbiekben is nem egyszer ebbe a kötelékbe kapaszkodik. Nagyon nagy szeretetben élnek, és a szülei a kiváló tanulmányi eredményei és a jelleme alapján megbíznak benne, boldogan engedik el az USA-ba. Aisha a mértékletesség híve minden tekintetben. Az idegen meghívásra sem nagyon akaródzik neki igent mondani, és amikor mégis elmennek Gloriával egész végig rossz érzések, az ún. rossz előérzet gyötri. És nem is véletlenül. Elrabolják, elkábítják, folyamatosan gyógyszerezik és így kerül a poklok poklára. Végül szexrabszolga válik belőle, eladják, mint egy egyedi bútordarabot.  Az amin a lánynak keresztül kell mennie ebben a regényben leírhatatlan. Egyszerűen fájdalmas volt olvasni, azt a szenvedést amely minden fejezetben sugárzott a szavaiból. A lelke megnyomorodott, és olyan helyzetbe kényszerítették, amelyre nincs bocsánat. Ezt egy emberrel sem lehet megtenni, egy ember nem tárgy, hanem érző lélek. Az a sok abúzus, amely érte egy életre feldolgozhatatlan sebet ejtett rajta. Az előtte álló fényes jövő darabjaira hullott, és helyette egy gazdag férfi mellé került, mint szexrabszolga. Az írónő sajgó tökéletességgel mutatta be, hogy mit is élhet át egy nő, aki ilyen helyzetbe kerül. A regény fele konkrétan erről szól: Aisha mindennapjairól, lelki fájdalmairól és vívódásairól. Az ütlegekről, szexuális bántalmazásról, a kihasználtságról, a megalázásról. Nem gondoltam volna, hogy ennyi...de ennyi fejezeten át szemtanúja lehetek a szenvedéseinek, és azt sem mertem elhinni, hogy ennyire keményen tolja ezt az arcomba az írónő. Szinte éreztem a félelmet, én is együtt rettegtem az olasz lánnyal, és a hangulatomon eluralkodott a kilátástalanság. Ezért is lett a lány szemszöge ennyire kemény, és lélekszaggató. Ez uralja az első felét a sztorinak, amely sötét, fájdalmas és szenvedéssel teli. Bepillanthatunk egy olyan lélekbe, amely megtört, amelynek egy célja van már csak...hogy megszűnjön ez a helyzet, hogy eltűnjön a létezés síkjáról...mert a teste már lassan képtelen elviselni a további fájdalmakat. Az agya folyamatosan azokkal a képekkel bombázza, amelyeket elszenvedett. A lelke nem bírja ezt a sok megterhelést, és ezért Aisha elhatározásra is jut. Ugyanakkor nem éppen úgy alakul az  a lehetőség, ahogy ő szeretni, és itt csillantja fel az írónő a reményt. A kínok közül kimenti egy hős lovag és talán eljön a várva várt szabadulás...de persze egy MM könyvben nem minden oldódik meg varázsütésre, úgy ahogy az életben sem. Roman Raine a lány fogva tartójának, Marcusnak az öccse. Aisha egyik rabságból a másikba kerül...de Roman csak megmenteni akarja, és persze a bátyját is. Aisha kezdetben bizalmatlan a férfival, amely nem is csoda, tekintve miken ment keresztül. Azonban lassan ráébred, hogy Roman a bátyja szöges ellentéte, egy páncél nélkül lovag, aki kimentette a pokolból. A lányban furcsa érzések keverednek a férfi iránt...és úgy gondolom először tipikus Stockholm-szidróma jelenik meg közöttük. Vagyis érzelmeket kezd el táplálni Roman a megmentő iránt, aki biztonságba vitte és vigyáz rá. Később azonban ez átfordul valódi érzelmi viszonyba. Aisha is sokszor felteszi magának a kérdést, hogy nem e csak  a kényszer szülte ezt a viszonyt...azt is tudja ez teljesen más, mint Marcus esetében, aki gyűlöl. Szimptiát kezd el érezni Roman iránt a kezdeti csípős és távolságtartó viselkedést követően, majd persze az érzelmek is bonyolódnak. Ahogy egyre jobban megismerik egymást, és összerakják a kirakós darabjait ráébred Aisha is, hogy beleszeretett a férfiba. Mégpedig azért, mert teljes odaadással akarta meggyógyítani a lány lelkét, mindent megtett azért hogy Aisha a helyzethez képest jól érezze magát. Egyszerűen ki akarta törölni a borzalmakat.

Roman Raine a kötet egyik férfi főhőse, a másik a bátyja Marcus. Roman gyerekként elvesztette a szüleit, és ez mély sebeket hagyott benne. Ezek után csak Marcus és a nagyszülei maradtak számára. Kisfiúként végignézni a szüleid halált, úgy hogy te meg tudtál menekülni borzalmas utóhatásokat tud előidézni, és Roman lelke nagymértékben sérült is. A védelmi ösztöne, a megmentési kényszere is innen eredeztethető. Továbbá az is, hogy a sporthoz menekült. Mindennél jobban edzette magát, hogy erősebb legyen és ne következzen be ismét egy tragédia, ahol ő nem tud segíteni. Érzelmek nélkül éli az életét, mert fél az újabb veszteségtől. Gazdag fickó, aki az extrém sport szerelmese, és megéli az élet minden pillanatát. Ez a felfogása is a gyermekkori traumából ered. Szabadság iránti vágya hajtja, ugyanakkor  a nőket csak használja. Nem akar komoly kapcsolatot. Kihasználja külső adottságait, és él is a felkínálkozó lehetőségekkel. A családot, a védelmet a bátyja jelentette neki. Roman és Aisha első találkozása is a férfi megmentési ösztönéhez köthető, hiszen az óceánból menti ki a fuldokló lányt. És egyből vonzódni kezd hozzá, hiszen nem olyan, mint akik korábban megfordultak az életében. Először a lányból áradó szomorúság, a keserűség fogja meg, és kelti fel a figyelmét a szépsége mellett. Majd amikor napvilágra kerül, hogy a bátyja szexrabszolgaként tarja fogva Romanban elszakad valami, valami ami olyan erős kötelékkel fűzte a bátyjához. Nem akarja elhinni, hogy akire egész életében felnézett, aki a mindent jelentette neki ilyen aljas dolgokra képes. Megmenti a lányt, és magával viszi...de ugyanúgy nem adja vissza a szabadságát. Ugyanakkor minden biztonságot megad neki, és próbálja megvédeni és rájönni arra, hogyan is segítsen neki. És itt jön a regény egyik nagy kérdése...az ami kettejük között zajlik az összezártság, Roman hősies viselkedése és a lány borzalmas élményeinek hatására alakulnak ki? A válasz szerintem kezdetben igen. Roman védelmi ösztönei még inkább felerősödnek, és minden áron segíteni akar az olasz lánynak, hogy valamelyest begyógyuljanak a sebei, amiket a bátyja okozott. Látja a bántalmazott női testet, amely még inkább ezt az érzést segíti elő. Ugyanakkor a lány ereje, hogy ennyi szenvedés árán is kitartott magával ragadja, mert rájön, hogy Aisha nem gyenge, hanem egy baromira erős nő...aki a sok borzalom és kegyetlenség hatására sem vesztette el a józan eszét. Kis lépésekben halad, de nem tud ellenállni a lány vonzerejének, és megpróbálja meggyógyítani a fájó sebeket gyengédséggel, szeretettel és szerelemmel.

Marcus Raine Roman szöges ellentéte, aki sötét titkokat őriz. Megtesz mindent, amit egy gazdag, hatalommal bíró férfi megtehet. Kihasználja erőfölényét, és a visszaél testi adottságaival...kiváltképpen a nőkkel szemben. Hataloméhes férfi, aki szintén súlyos terheket cipel, és azért vált azzá aki. Marcus szexrabszolgának veszi Aishát, és arra is használja amire megvette. Bántalmazó, kegyetlen, erőszakos vadállat. A nő szenvedésében látja az élvezetet, és ez teszi boldoggá, ha másokat megalázhat.  Ugyanakkor összetett karakter, mivel a családjáért a végletekig képes elmenni, idegennek szemben viszont a legkisebb hiba is súlyos büntetéssel jár az ő nézőpontja szerint. Egy kiváló üzletember, aki a családi örökséget igazgatja és azt tartja élete főművének. Ugyanakkor az írónő olyan csavart vitt be a két testvér viszonyába, hogy leesett az állam. Marcus mindent okkal tett. Oka van annak, hogy árvaságra jutottak, és oka van annak miért vette meg az olasz lányt. A szálak végül összeértek, és az igazság kiderült. Fény derült arra is miért vált egy sivár, lelketlen emberré, aki képtelen szeretni egy nőt. Nem képes gyengédséget mutatni, és szerelemmel, szeretettel fordulni felé...csakis a fizikai erőfölényt és a megfélemlítést ismeri. Nem gondoltam volna, hogy ennyi eltemetett sérelem vezetett oda, hogy ő ilyenné vált. A megnyerő külső mögött egy igazi romlott, gonosz lélek húzódott meg. A történet szálai nála értek össze, hiszen Marilyn az érzelmek mellett azért csűrte-csavarta a regény folyamát. Marcus lett a kulcsfigura, és robbant a kezében a sztori bombája. Nem is gondoltam erre, és borzasztóan meglepődtem, amikor minden kirakós a helyére került.

Gloria karaktere volt a legellenszenvesebb számomra a több száz oldal alatt. Ennyire idióta, felelőtlen, kéjsóvár, nemtörődöm nőt én még nem láttam. Neki legfontosabb a buli, lenézi a könyveket és az egyetemet. Kérdem én, akkor minden jár oda? Miért barátkozott Aishával? Számomra ő nem barátnő, legalábbis én biztosan nem viselném el barátként...erőszakos, ráerőlteti az akaratát a másikra, és szabadszájúságáról nem is beszélve. Teljesen más a két lány, és ez az életfelfogásukból is kitűnik. Az ő hibája az is, amibe belekeveredtek. Én biztosan nem kockáztattam volna az életem egy ilyen nőért, bár nekem a barátnőm se lenne. Minden mondatával, tettével csak az ellenszenvemet táplálta. Ki nem állhattam, és az, ahogy viselkedett a sok borzalom után is...szánalmas volt. Fikarcnyi nőiesség sem szorult bele. Sajnos nem tudtam megkedvelni, sőt...csupa-csupa negatív érzelmet tápláltam iránta.

Ami nekem kicsit furcsa volt, hogy Aisha a rengeteg bántalmazás és nemi erőszak után túl könnyen bonyolódott szexuális kapcsolatba Romannal. Pedig azt hittem ez pokoli nehezen fog bekövetkezni. Ámbár a könyv befejezése után sokat gondolkodtam ezen...és arra jutottam, hogy a sok kegyetlenség, és abúzus ellenére is talán ezzel próbálta magát gyógyítani, ezzel is ki akarta törölni azokat kínzó emlékeket, amelyeket át kellett élnie. Ugyanakkor továbbra különös ez számomra, de persze ez is egy megoldás....hiszen Roman mindent megtett, hogy segítsen a lánynak újra élni, meggyógyulni.

Marilyn Miller könyveire továbbra is jellemző a kendőzetlen erotika, amelyben itt sem voltunk híján. A kemény hangvétel és súlyos történet ellenére sem éreztem közönségesnek, hanem olyannak, amit tőle eddig is kaptam. Életszerűnek és valóságosnak. Ugyanakkor a romantikus, érzelmes jeleneteket ismételten gyönyörűen, szívet tépően tudja kifejezni. Magával ragadó, olvasmányos módszerével húzza magával az olvasót az általa megírt szereplők érzelmei rengetegébe. A befejezésre, az epilógusra rá lehet mondani, hogy túl cukormázasra sikeredett, de én úgy gondolom ehhez a történethez ez passzolt, ez kellett.....a boldogság. Most sem maradtunk gyönyörű helyszínek nélkül, hiszen az írónő a tájleírásokban is remekelt. 

A történet az Álomgyár Kiadónál új köntöst is kapott, és be kell valljam nekem sokkal jobban tetszik az új borító, mint az eredeti. A feltűnő citromsárga felhívja a kötetre a figyelmet, ahogy a pár is borítón. Imádom a dombornyomásos címet, és a letisztult külsőt. A lapok továbbra is kifogástalanok, könnyen forgatható és olvasható.

Mindent összevetve egy brutálisan sokkoló történetet kaptam, amely magán hordozza az írónő sajátságos stílusát. A brutalitás mellet, azért megmutatkozik a remény, hogy a sötétséget elűzi a fény....hogy bármilyen mélyen is lehetünk a pokolban, van lehetőség arra, hogy kijuthatunk onnan...csak nem szabad feladni. Megrendítő olvasmány volt nem tagadom, de pont emiatt szeretem Marilyn Miller könyveit...mert a rengeteg mellbevágó részlet mellett, beleírja a szívét és a lelkét is a történetbe. Beletesz magából egy szeletet és ettől válik annyira valóságossá, és letehetetlenné.