Sarah J. Maas: Ezüst lángok udvara

Nem is tudom hol kezdjem, vagy mit is írjak. Tegnap fejeztem be a könyvet és úgy éreztem a szívem egy részét is benne hagytam, ahogy minden SJM-kötetben szoktam. Az utolsó fejezeteket már könnyfátyolon keresztül olvastam, némán folytak a könnyeim és nem egyszer láttam már homályosan a szöveget. Összefacsarodott a szívem, és hatalmas sóhajok szakadtak fel belőlem. Az írónő most is, mint mindig bebizonyította, hogy egy zseni. A fantasy királynője. Mert nekem Sarah J. Maas mérföldkő volt az olvasmányaim során. George R.R. Martin mellett az ő kötetei által szerettem meg a fantasy műfaját. A Tüskék és rózsák udvara pedig az egyik legkiemelkedőbb alkotása. Igaz hozzám valamiért az Üvegtrón sorozat áll közelebb....talán mert azt olvastam tőle először, és azáltal vált a kedvencemmé. Ámbár most nagyon rezeg a léc szegény Aelin alatt, ugyanis Nesta nagyon, nagyon szorosan áll mellette. A Crescent City kivételével valamennyi könyvét olvastam Sarahnak, de azt hiszem ezzel a regénnyel ismét valami olyasmit tett le az asztalra, amire csak ő képes...kiváltképp ebben a műfajban. Utánozhatatlan a stílusa, a világ amit felépít páratlan és szinte úgy érzi az olvasó ő maga is része. Olyan karaktereket alkot, akik nem tökéletesek, esendőek és éppen ezért lehet velük azonosulni, szeretni őket. Nem fekete vagy fehér, hanem a színes...nála minden fényből és sötétből áll, mert egyik sem létezhet a másik nélkül. És ilyen válságos helyzetben a könyvei menedéket jelentenek. Nincs is jobb annál, mint a kiábrándító valóság elől elmenekülni egy fanatsy világába....amely szintén problémákat tartogat, és nem egyszerű mindennapokat, de mégis szinte vágyik arra az olvasó, hogy belefeledkezzen és magával ragadja a történet. Hatalmas vágyam, és remélem egyszer majd meg is valósul az az álmom, hogy találkozzak az írónővel. Ő igazi példakép. A tehetsége mellett, hatalmas szíve is van. Ez minden köszönetnyilvánításból kitűnik, ahogy a "social media" felületeken közzétett posztjaiból is. A magánkönyvtáram éke egy dedikált Macskanő, amelyet továbbra is kincsként fogok őrizni.

A Tüskék és rózsák udvarának negyedik része, az Ezüst lángok udvara, a legutóbbi olvasmányom. A cirka 860 oldalával nem éppen kis darab volt és sok esetben tartani sem volt egyszerű....és mégis úgy éreztem, háromszor ennyit is tudnék még olvasni erről a világról, a főszereplőkről. Az utolsó lapra érve úgy éreztem ez kevés, még többet akarok és még többet. SJM könyvei olyanok, mint a heroin....brutális függőséget okoznak. Addiktívak, és nem lehet egyszerűen csak túllépni rajtuk, feltenni a polcra...és nyúlni a következő olvasmányért. Napokig az olvasóval marad még a történet, a szereplők, a felépített világ. A trilógia a kedvenc könyveim közé tartozik, ezért szinte felvisítottam örömömben, amikor kiderült érkezik Nesta és Cassian kötete. Nagyon vártam már az ő történetüket. A Fagy és csillagfény udvara átmenet volt a trilógia és Nessian kötete között, és alig vártam már, hogy megismerjem a legidősebb Archeron lány történetét. Naponta néztem a Könyvmolyképző Kiadó oldalán mikor válik előrendelhetővé, azután pedig mikor kapom kézhez. Én könyvet így még nem vártam, mint ezt. Amikor, pedig átvettem majdnem elsírtam maga a gyönyörűségtől. A csodálatos külső és a sok-sok oldal láttam. örültem, hogy ilyen sok fejezetet tartalmaz az új regény. Mindenképpen ezzel szerettem volna kezdeni az új évet, így 2022 első olvasmánya az Ezüst lángok udvara lett. Borzasztó nehéz volt elszakadni, vagyis inkább kiszakadni a regényből...és bevallom őszintén nem is siettem vele. Azt akartam minél tovább tartson. 

Az Ezüst lángok udvara Nesta és Cassian kötete. Azt hiszem én ki fogok lógni a többség véleménye közül, de nekem a kezdet kezdete óta, amióta felbukkant Nesta az egyik kedvencem, persze Feyre mellett. Valószínűleg nem éppen a többség táborát erősítem ezzel, mert Nestát a legtöbben nem kedvelik az olvasói vélemények alapján. A tüskés, morc, zord jelleme miatt..pedig sejtettem, hogy oka van annak, amiért ő ilyen. Amiért így viselkedik. Az Ezüst lángok udvara a Fagy és csillagfény kvázi folytatása. Ott vette fel a fonalat az írónő, ahol az előzményben abbahagyta. Nesta elhidegül a családjától, az udvartól és kizárólag az alkoholnak, az alkalmi szexnek, a dorbézolásnak él. Nem érdekli más, csak ez a léha, semmitmondó életmód, amellyel lassacskán felemészti önmagát. Feyre és a többiek, azonban nem hajlandóak ezt tovább tétlenül nézni...újabb és újabb esélyeket adni a legidősebb Archeronnak. Választás elé állítják....vagy beköltözik a Szél házába és edzésekre jár Cassiannal, illetve a lenti könyvtárban dolgozik vagy mehet vissza a halandók földjére (ahová tündér származása miatt befogadásra persze nem számíthat). Nesta kénytelen kelletlen az első lehetőséget választja, és megkezdődnek a beosztott napjai. Kezdetben teljesen ellenáll a segítő szándéknak, nem hajlandó változtatni...de aztán ráébred, hogy változtatnia kell. Kis lépésekben teszi ezt, és nagyon tetszett, hogy ezt nem siette el az írónő a könyvben. Nesta egy roppant bonyolult és összetett karakter. Tipikusan olyan ember, aki gyűlöl a figyelem középpontjában lenni, és rengeteg fájdalmat, sebet, sérülést hordoz. Sok családi trauma is hozzájárult ahhoz, hogy ilyenné vált. Maga a szüleivel való viszonya is befolyásolta a jellemét, hogy mit látott benne az anyja, hogy mire nevelte. Nem tart magában semmi értékeset, semmi becsülendőt...undorodik saját magától. A tündérré válását sem tudja elfogadni, bezzeg őt annyira nem pátyolgatja senki, úgy mint a Elaint...na de Nesta nem éppen egy gyenge nő. A sok önbizalomhiány és belső sebek ellenére kívülről egy acélkemény nőnek tűnik, akinek nincsenek érzelmei. Persze, hogy nincsenek, mert elnyomja őket. Nem engedi, hogy utat törjenek maguknak. A múltbeli hibáiért egyfolytában marcangolja saját magát, nem tud megbocsátani saját magának....gyűlölettel fordul azok irányába, akik szeretni akarják. Nem tudja magát szeretni, ezért a szeretetet sem tudja elfogadni. Ezért is menekül az alkohol és az egyéjszakás kalandok világába...mert nem akar érezni, ki akarja kapcsolni a szívét, a lelkét és az érzelmeit...tudja ő, hogy ez nem helyes, de csak így tud létezni. Nem látja magában a jót, ezért szúr a tüskéivel, elmar maga mellől mindenkit. Ott okoz fájdalmat, ahol a legjobban fáj...pontosan azért mert neki is fáj. A szexet is csak élvezetre használja, hogy megtisztítsa az elméjét a nyomasztó gondolatoktól, azoktól amelyek csak azt sugallják neki, hogy értéktelen.

A Szél házában viszont rá lesz kényszerítve, hogy hasznossá tegye magát. Gyűlöli az erejét is, és nem tudja használni sem...mert nem akarja, fél tőle...de ezt kívülre persze nem mutatja. A Cassiannal való kapcsolata és viselkedésére is tökéletes indok van, és amikor ez napvilágra került, nekem patakokba folytak a könnyeim. Cassianban pont azt látja, ami benne nincs meg...a jóságot, az erkölcsöt, az erényt és mindent amivel szebb lehet a világ. Ezért taszítja el sorozatosan magátol a férfit, holott a szíve az övé....de úgy érzi nem érdemli meg a tábornokot. Ő, egy gonosz nő nem vehet el egy ilyen jó embert, mit tudna neki adni? Mivel tudná boldoggá tenni? Nem enged utat a szerelmenek, mert tudja ha megteszi az elsodor mindent, és magával húzza Cassiant is a sötétségbe, a lelke poklába. Miután Nesta végül hajlandó rálépni a fény felé vezető útra, egyre közelebb kerülnek egymáshoz Cassiannal. Izzik, vibrál közöttük a levegő...epekedve vártam mikor is esnek egymásnak.....és azért kellett rá körömrágva várnom, de megkaptam amit akartam. Nesta minden nap egyre jobban változik, és alakul át. Az edzéseknek köszönhetően fizikalilag megerősödik, egyre ügyesebb és képzettebb. Nesta fokozatosan rombolja és építi a falait Cassian ellen, az érzelmek ellen, amelyek szárba szökkentek a férfi iránt. Nem tud nem aggódni érte, amellyel saját magát sodorja veszélybe. Gond nélkül visszarohan a férfi intő szavai ellenére is a tábornokért...pedig tudja, hogy nem élni túl ha a megmentésére siet. És ezek a gesztusok mutatják azt, hogy Nesta tud szeretni, mert nem tétovázik azon, hogy megmentse a szeretett férfit. Még a saját élete árán is. 

A könyvtári munkájának és a harcászati óráknak köszönhetően barátokat is szerez. Gwyn és Emerie múltja sem éppen bukkanóktól mentes, és e három sebzett lélek összekovácsolódik és legyőzhetetlen trióvá válik. Nesta szempontjából fontos kiemelni a barátságot...mert a sötét gondolatai ugyanúgy dologznak benne a barátnőivel szemben is, mint a családja esetében, hogy amint megismerik  a valódi énjét...faképnél hagyják. Az írónő megmutatta mire is képes egy igaz barátság, mire nem vagyunk képes egy barátért, akit szeretünk. Nesta fejlődése szempontjából ez is egy mérföldkő, hogy képes volt barátokat szerezni, megnyílni mások előtt és megmutatni mi van a betonfal mögött. Sarah erős női karaktereket rajzolt, beemelve a valkűröket a történetbe...akik, mint tudjuk viking női harcosok. Itt is a legádázabb harcosokként vannak számontartva, és a három nő is azzá szeretne válni. A női egyenjogúság megjelenítése ez, leginkább a női harcosok világa, amely tökéletesen szembemegy az illír hagyományokkal és világnézettel, ahol a patriarchális berendezkedés a kvázi alappillér. Ki kell emelnem az alapos kutatómunkát a harcászati tevékenységet, a különböző technikák kapcsán, mivel az írónő ezt olyan bámulatosan szőtte bele a történetbe, hogy ezáltal még élőbbé vált. 

SJM Nestából egy igazi badass karaktert alkotott, aki nem retten meg a veszélytől...tudja, akár bele is halhat...fél is a lelke mélyén, de ezt a külvilágnak nem mutatja, hanem megy és megteszi, amit kell. Tudja, milyen erővel rendelkezik, tudja milyen gonosz dolgokra lenne képes. Felismeri mikor kell lépnie valamelyik szerette érdekében, és a kötet végére gondolkodás nélkül áldozná fel magát családtagjaiért. Nesta második esélye ez a rész. Legyőzi saját magát, a félelmeit, Vérrel és verejtékkel, illetve rengeteg könnyel küzd meg érte....azért, hogy meggyógyuljon, hogy kilépjen a sötétből végre a fényre. Egy gyenge, esendő lányból egy igazi erős nővé válik, aki képes a végsőkig küzdeni. Nem tökéletes, sőt...de mégis szerethető. 

A kötet másik főszereplője Cassian, aki mindig is nagy kedvencem volt. Az arrogáns, vigyorgós, beszólogatós Cassian...aki mögött nem éppen egyszerű élet vagy inkább életút áll. Cassinanról sok esetben azt gondoltam a korábbi kötetek kapcsán, hogy egy nagyképű, beképzelt katona...aki túl büszke...de végtelenül hűséges, és ezért is szerettem meg az előzményekben. Most sincs ez másként, a végletekig képes küzdeni, harcolni akár egy csatában, akár azért, akit szeret. A tábornok múltja is tele van sötét, fájdalmas emlékekkel, amelyekre most fény is derült. Igaz, már ismertem a származását...de együtt élni a folyamatos lenézéssel, és kirekesztéssel nem lehetett könnyű. Benne is munkált a megfelelési kényszer, még most is ott van az illírek irányába...hiszen tudja, korcsnak tartják...de akkor is képes volt föléjük emelkedni. Az egyik legjobb harcossá válni. Fájdalmas sebek marcangolják a lelkét, amellyel megtanult együtt élni...tett sötét, és borzalmas dolgokat...de meg kellett tennie. Tudja, hogy Nestának is végig kell járnia a maga útját ahhoz, hogy kitaláljon a sötétből. Az első pillanattól, amikor megismerte a lányt..tudta, érezte, hogy ezt a nőt neki teremtették. Figyelmessége és kedvessége minden pillanatban megjelenik Nesta irányába. Olyan támogatással és szeretettel fordul a nő felé, hogy nem egyszer sajdult bele a lelkem. Vonzódott Nestához, és minden eszközzel próbált neki segíteni. Előre fél a reakciójától az edzések miatt, és persze elsőre nem is sikerül minden a tervek szerint, de a lány végre beadja a derekát...és megkezdődnek az órák...ahol Cassian megpróbálja mindenre megtanítani, több-kevesebb sikerrel. Egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és amikor már a vágynak sem tudnak ellenállni Cassianban felszabadul valami...megszerezte ezt a nőt, ezt az az acélkemény tündért, aki minden zordsága ellenére odaadta magát neki. A férfi mindent megpróbál, hogy ráébressze Nestát, hogy nem csak a vágy tombol közöttük, hanem annál sokkal de sokkal több. Mély, szívet és lelket tépő érzelem, szerelem és szenvedély. Tudja, ezt a lány nem fogja beismerni, így alkalmazkodik, és ismét csak Nesta érdekeit helyezi előtérbe. Az ő fejlődését, hogy neki jó legyen. Az Éjszaka Udvarának tagjaival szemben is megvédi, minden helyzetben kiáll mellette...legyen az akármilyen szorongatott is. Képes lenne saját magát is megölni azért, hogy Nesta éljen, és ez fordítva is igaz. Ezért gyönyörű és csodálatos szerelem az övék. Göcsörtös, fájdalmas, és göröngyös úton haladtak végig míg elérték...megannyi buktató, fájdalom, önmarcangolás árán. Megküzdöttek a saját démonaikkal, emlékkel, fájdalmakkal, a múltjukkal. Megvívták a saját maguk csatáit, és egymással is háborúztak...és nem adták fel soha, mert a másikért küzdöttek és saját magukért is.  

Természetesen Rhys és Feyre is feltűnnek a történetben, de ők most leginkább csak mellékszereplők. Rhys ebben a részben is megmutatja testvéri és főúri arcát. Láthatjuk ismét, mennyire is szereti a párját, és mire nem képesek egymásért. Kettőjükhöz köthető a regény legérzelmesebb, legfájdalmasabb része, ahol egyszerűen nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Feyre és Rhys ismét tanúbizonyságot tesz arról, mennyire is szeretik egymást, és mire is képesek a másikért. Mekkora erővel is bír az ő szerelmük, amely saját maguknál is hatalmasabb. Rhysand most is tökéletesen mozog a politika kusza világába, az udvarok közötti bonyolult viszonyrendszert tökéletesen átlátja, és tudja mikor mit tegyen. Ugyanakkor az állandó háborús készültség, és politikai huzavonák mellett emberi arcát is megmutatja, és lelkileg is egy megterhelő időszak következik az életében. Bekövetkezik életük egyik legboldogabb pillanata Feyre várandósságával, de ez a szeretett nő életébe is kerülhet. Annyi szenvedés után végre a megérdemelt boldogságba sötét viharfellegek gyülekeznek. Veszélybe kerül a főúrnő és a baba élete is.  Párjának, azonban ezt nem mutathatja, támogatnia kell őt és erős támaszt nyújtania, olyan szilárdan, mint a Ramiel. Az utolsó oldalakon, azonban ez az erős főtündér, az Éjszaka Udvarának főura összeomlik. A párja fájdalma és a szenvedése túl sok neki. Feyre mindennél fontosabb Rhysnek, és nem derogál neki térdet hajtani azelőtt, aki megmenti a szerelmét...a tetoválásain térdel és úgy mond köszönetet. Leírhatatlan volt lelkileg és érzelmileg ez a rész. Némán folytak a könnyeim Feyreért és a babáért......amikor Rhys térdre vetette magát, csak még inkább zokogtam. Csodálatos jelenet, igazi lélekszaggató mondatok, amelyek egyszerre téptek szét és raktak össze. 

Természetesen az előzményekből oly jól ismert szereplők is felbukkannak, mint Mor, Amren, Helion, Eris vagy Tamlin...mind-mind hozzájárulva a történethez. 

 Valószínűleg én vagyok az egyetlen vagy nem tudom.....de nekem hidegrázásom van Elain Archerontól. Már az első megjelenése óta...nem tehetek róla, de egyszerűen nem tudom megkedvelni vagy szimpátiát érezni iránta. Ő az, akit mindenki meg akar menteni, akiért a testvérei gond nélkül feláldoznák az életüket csakhogy drága kicsi Elain nehogy megérezzen vagy megtapasztaljon valamit a valóságból. Őt nem szabad terhelni a mágiával, meg kell érteni, segíteni kell....mert ő kedves, szerény, szende...meg kell óvni mindentől és mindenkitől...ahh a falat tudtam volna most is kaparni, már amikor felbukkant az is elég volt. Nem szeretem az olyan típusú nőket, mint ő. Akit mindeki még a széltől is óv, nehogy megsérüljön. Mivel különb ő, mint a másik két nővér? És persze érte rögtön két főtünér viaskodik, a párja Lucien és Azriel. Lucient nagyon szeretem, ezért pokolian fáj, hogy pont ez a szende kislány a párja, ő sokkal jobbat érdemel. Olyasvalakit, aki megadja azt a szerelmet, szeretet amit érdemel. Én nagyon drukkolok, hogy végül Vassa mellett kössön ki. A két vörös felrobbantaná a Prythiant az biztos. Vassát is nagyon a szívembe zártam, ezért is érdemelnék meg ők egymást maximálisan. 

Nagyon megörültem a bónuszfejeztnek és főképpen, hogy Azriel került benne a középpontba....de megint Elain...esküszöm, én ujjongtam Rhys felbukkanásának, mégha önmagához képest túl kemény is volt.....de egy főúrnak sajnos ezt is meg kell tennie. Nagyon remélem, hogy a következő részben, ami ugye Az kötete lesz, nem Elainnel fog összejönni az én Árnyénekesem, akiről ebben a részben jóval többet tudtam meg. Ismét bebizonyította milyen erkölcsös, igazságos harcos. Jóval többet beszélt és mosolygott. Imádtam a jeleneteit a papnőkkel, az edzéseket...különösen egy bizonyos papnővel, akiért én nagyon drukkolok. A közös múltjuk, az a borzalom, ami összeköti őket...és persze a mostani események szerintem tökéletes alapot képeznének a továbbiakban. Epekedve várom az Árnyénekes kötetét, de nagyon félek attól, hogy Elain központú lesz...bár szerintem majd egy szerelmi többszög fog kialakulni. A kis kedvcsináló alapján erotikából, szenvedélyből ott sem lesz hiány. 

Ez a rész sokkal felnőttesebb könyv, mint az előzőek...egyrészt a mélylélektani mondanivalója, mástészt az erotikus tartalom miatt is. Utóbbi, azonban sehol nem közönséges. Pont kellő mennyiségű, és tökéletes minőségű. Nem alpári, túlzó, inkább szenvedélyes. Nesta és Cassian is az érzelmeik kimutatására használják a szexet, amellyel szavak nélkül is beszélnek. 

A borító tekintetében csodálatos alkotás született. Nem az amerikai borítót vette alapul a hazai kiadó, de mivel a jogtulajdonossal nem sikerült megállapodni egy tervezet kapcsán így egyedi magyar megoldás született. A borító színeit imádom, a rózsaszín és lila árnyalatok dominálnak. A központi elem, pedig a regényben is rendkívül fontos szerepet betöltő Szél háza. Gyönyörű alkotás, amely magában hordozza e rész minden jellemvonását, és a színvilág is a szeles égre, magára a szélre utal. A borító puhafedeles, amely ilyen méretű kötetnél azért aggodalomra ad okot a gyűrődések és a gerinctörés miatt. Nagyon, nagyon óvatosan forgattam és szerencsére nem keletkezett rajta semmi külsérelmi sérülés...de úgy érzem ez a kötet megérdemelte volna a keménytáblát, ahogy az Outlander kötetek. Sokkal könnyebben lehetett volna forgatni, és abban a kiadásban még inkább elkerülhető a sérülések bekövetkezése. A lapok minősége tökéletes volt, a fejezet tetején található minta, pedig szintén kifejező és utánozhatatlan. A lángok és árnyékok egyszerre jelentek meg az oldalak tetején.

Ez a kötet nem más, mint egy gyógyulás kötete. Hogy hogyan gyógyulhat meg egy több sebből vérző, évtizedes fájdalmakkal küzdő lélek. Nesta gyógyulását követhetjük nyomon lépésről lépésre. Azt hiszem az írónő ezt tökéletesen be is mutatta. A mai világban sokszor úgy érzem ha hibáztál, akkor megbélyegeznek, és ott marad rajtad a billog...de miért is? Úgy gondolom mindenkinek jár második esély, hogy bizonyítson, hogy megmutassa igenis tud változni. De a változás és a traumák feldolgozása sem öt perc...és ez is elvárás sokszor, hogy mással is történtek szörnyű dolgok, lépj túl rajta...és ha nem megy? Miért kellene egy pislantás alatt továbblépnem és azt mondani minden rendben van, ha valójában nincs.  Sok esetben magunknak a legnehezebb megbocsátani. 

SJM történetvezetése most is csupa-csupa izgalom volt, középpontba állítva Nestát és a mágiájának a jelentőségét. A lélektani vonal mellett az olvasó ismét kapott nem kevés feszültséggel teli jelenetet. Újabb háború veszélye fenyeget, a halandó királynők és a tündérbirodalmak is mozgolódnak. Az udvarok szövetsége elengedhetetlen, ahogy Nesta szerepvállalása is. Ismét sok mindent megtudhattunk az Üstről, az általa teremtett Rémtárról...mik is azok pontosan, miért fontosak és mennyire veszélyesek. Újabb betekintést kaptunk Prythian politikájába, és az illír hagyományokba. Utóbbiak közül a vérszertartás kiemelkedő volt....persze ez az egyik tetőpontja volt a regénynek. A vérszertartás nekem kicsit az Éhezők viadalára hajazott, de tetszett, hogy ezt beleírta az írónő..kiváltképp, hogy női résztvevők is felbukkantak, amivel szintén csak az egyenjogúságot erősítette. 

Nem volt egy könnyed olvasmány, erős mondanivalóval bír. Nem finomkodik, nem kedveskedik, hanem keményen az arcomba tolta az igazságot. Az olvasó Nestával együtt került többször is a padlóra, és volt kénytelen felállni, harcolni és küzdeni. Ez a könyv megtanít harcolni, saját félelmeink ellen is. Évezredes igazságokat fejteget, amelyek egy kitalált világban is ugyanúgy megállják a helyüket, mint a valóságban. Sokszor kegyeteln, de humoros....mint a főszereplői.