Budai Lotti az egyik kedvenc írónőm, de eddig azt hittem, hogy a történelmi-romantikus műfaj zseniális úttörője és képviselője...de azt kell mondjam a napjainkban játszódó regényei túltesznek a korábbiakon. Végleg bebetonozta magát a jelenkorban játszódó kötetek világába is. Nem gondoltam volna, hogy az első rész után lehet magasabbra tenni azt a bizonyos lécet...de Lotti bebizonyította, hogy igenis lehet. Véleményem szerint a Tök-életlen életek eddig megjelent részei a legkiforrottabb regényei. Szinte egy nap alatt kiolvastam, egyszerűen nem tudtam letenni. Olyan mélylélektani utazáson vettem részt ismét, hogy én is nagyon sok mindenen elgondolkodtam...a saját gyökereimet tekintve, és hogy milyen úton haladok éppen.
Az első rész végén Laura hazatér Indiából, és megpróbálja az ott szerzett tapasztalatok fényében megreformálni az életét. Munkát szerez egy étteremben, amelynek köszönhetően elég pörgős életet kezd élni. Feléleszt egy korábbi barátságot, és beleveti magát napjaink randizási világába. Mondjuk úgy végre megtapasztalja azokat az élményeket, amelyeket vagy a gimiben vagy az egyetem alatt nem élt át. De ugyanakkor a nagy függetlenség és szabadság mellett valami folyamatosan motoszkál benne...nevezetesen, hogy miért is lóg ő ki ennyire a saját családjából....és miért voltak képesek kitagadni vagy inkább megtagadni őt, azért amiért korábbi életét felrúgta és elindult végre a saját útján. Ez pedig Emma nyaralójának és hagyatékának a kapcsán kezd egyre inkább testet ölteni. Közben a társas viszonyai sem alakulnak épp úgy, ahogy szeretné. Laura egyre inkább fárad el, egyre inkább hagyja el az ereje. Kezd visszasüppedni a korábbi életfelfogásába, amíg nem jön egy hirtelen ötlet és veszi szemügyre közelebbről a rá hagyott nyaralót. Ott megtalálja édesanyja fényképeit és ez kimozdítja a letargikus hangulatból és cselekvésre készteti. Emma naplója több támponttal is szolgál az édesanyja alakjának megrajzolásában és hősnőnk végül Franciaország felé veszi az irányt, hogy fényt derítsen anyukája múltjára...miért hagyta el őt, hogyan élt azután? És hogy számos kérdésre választ találjon saját maga és családjával kapcsolatban.
Birtalan Laura- hősnőnk- most sincs egyszerű helyzetben, igaz sokkal tapasztaltabb. Próbál és tud is változtatni az életén. Én borzasztóan becsültem ezért, hogy szinte minden családtagja kitagadta és mégis küzdött, és ment előre. Tudta neki erre van szüksége, az új életre, az új kalandokra. Bence szavai továbbra is ott visszhangzottak a fejében, hogy nem elég csak a gyökeres változás és szakítás...ki kell nyitni azokat a poggyászokat...és Lauka meg is teszi. Leás azok mélyére, szinte már túlontúl ki is pucolja azokat a kötet végére. Ebben a részben a lánynak leginkább a családi örökségével kell szembenéznie. Számomra egyszerűen felfoghatatlan, ahogy bánnak vele azok az emberek, akiknek szeretniük kellene...eltaszítják, kiközösítik, szinte semmibe veszik. És én csak csodálni tudom Laut, hogy ezt ekkora méltósággal és erővel viseli...engem biztos összetört volna ilyen viselkedés a szeretteim részéről. Bár igaz én nem ilyen családban nőttem fel, mivel Lauka soha nem felelt meg a saját családjának. Nem kapott sok szeretet, nem hordozták a tenyerükön, mint egyetlen lányt. Nem kapott elég támogatás, a saját akaratát és vágyait mindig letörték a társadalmi konvenciók és a család érdekei miatt..ezért is válhatott egy szorongó nővé, aki tele van félelemmel...és az egyetlen boldogság is kamaszévei végén kilépett az életéből. Laura a családjától elszakítva, azonban új életvitele során egyre inkább gondolkodik azon miért is lóg ki ő annyira a Birtalanok közül. Csak Emmával tudott hasonlóságot felfedezni. Rajongott a nagynénjéért, aki mindenben támogatta és segítette. Sok esetben anyaként....és hősnőnk egyre többet gondol az igazi anyjára, hogy miért is hagyhatta ott őket. Emma naplói és a nyaralóban megtalált fényképek indítják el egy újabb felfedezőúton...ezúttal azonban a családi viszonyokat kell feltérképeznie. Úgy gondolhatja, hogy ő nem is Birtalan, ezért nem szerette soha az apukája...így a hiányos mozaikdarabok és egy francia építész utáni nyomozás során jegyet vált az Air France Marseillesbe tartó járatára, hogy felfedje a valóságot. Lau azonban sorozatosan falakba ütközik, de magával ragadja a francia életérzés. Kockáztat és úgy dönt Franciaország lesz a válasz a kérdéseire, ám akkor még nem is sejti, majdhogynem ezzel a kukába dobja az eddig erőfeszítéseit. Egy folytonosan önmagába visszatérő körben találja magát, mintha az élete ugyanoda térne vissza, és megismerve múltjának minden darabkáit az is elkezd motoszkálni a fejében, hogy az anyja döntéseit másolja le, az ő útján halad...nem érti, hogyan jutott idáig, és nem akar ebben a ciklikusságban bennragadni. A francia mindennapok alatt Lau új szerelemre lobban Marcel iránt, aki megmutatta neki édesanyja korábbi kedvenc helyeit, mivel abban a városban készültek, ahova a férfi is való. Hősnőnket egyből magával ragadja férfi jelleme, szabadossága...de aztán később ébred csak rá nem minden arany, ami fénylik. És Launak erre a tapasztalatra is szüksége volt, hiszen az ösvényét csak saját maga tudja kitaposni. A hirtelen meghozott döntések érthetőek is az ő esetében, hiszen amilyen lelkiállapotban van nem csodálkozom azon, hogy kísérletezik és megpróbál minél több új dolgot kipróbálni. Felszabadítani magát, és élni...nem pedig görcsölni. Meg akarja élni a pillanatot, és mivel Marcellel ez sikerül, nem is gondolja, hogy valójában is milyen ez a férfi, mi bújik meg a sármos mosoly és a göndör fürtök mögött. Azok a férfiak, akiket egy nőnek sem sikerült eddig megszelídítenie, a többi számára csak még inkább vonzó...és Lau is beleesik a csapdába...de előbb-utóbb rájön kivel is hozta össze élet. A családi gyökerek feltárása mellett ez a kapcsolatok terén egy tanulási folyamat is. És azt hiszem Lauka megtanulta a leckét.
Nagyon reméltem, hogy Bencém többet szerepel a történetben...de itt most máson volt a hangsúly. Lotti több férfi karaktert is központi szerepbe helyezett...de a legfontosabb ezek közül a francia Marcel Lallane. Lau vele Aix-de-Provence városában találkozik és rögtön felpattan kettejük között a szikra, hiszen a férfi nem kicsit elragadó, sármos és vagány. Ért a nők nyelvén, tudja hogyan bánjon velük. Marcel karakterével az írónő egy komoly problémára is felhívta a figyelmet: a túlzottan elragadó férfi nem mindig a tökéletes választás. Marcel múltja nagyon sötét, ködös és homályos. Nem is feszegeti ezt nagyon és nem is akar róla beszélni...ha szóba kerül inkább csapot-papot hátrahagyva menekül. Marcel tökéletesen csavarta az ujja köré Laurát, akinek időközben az otthoni lakhatása is kétségesé vált, ezért egy hirtelen felindulás során úgy dönt kint marad Dél-Franciaországban, és ott folytatja az életét és az édesanyja múltja utáni kutatást, amelyben azonban néhol vakvágányra vezet az útja, mivel aki segíteni tudna nem tartózkodik a városban csak később tér vissza. Laura Marcellel tapasztalja meg egy újabb párkapcsolat hatásait és élményeit. A túlzott szabadság iránti vágy másra is utalhat és a férfi természete sem éppen a legmegfelelőbb. Túlzott féltékenységi rohamai, irányító természete Laut visszavezetik a korábbi énjéhez...és szinte retteg attól, hogy elveszíti a férfit. Lallane fokozatosan építi le a lány saját baráti körét, és az övével kívánja pótolni. Az ellenvetést nemigen szereti, és az irigység is nem egyszer kiütközik rajta a lány sikerei miatt. Nem érti egy párkapcsolat működését, és a hazugság is túl természetes neki...majd egy visszafordíthatatlannak tűnő cselekmény után Lau végre ráébred, milyen is ez a francia lovag valójában. Marcel nem tud szeretni, ellenben manipulálni és befolyásolni zseniálisan. Felépített magának egy múltat, amely sok helyen sántít és ebből eredezteti a szabadság iránti vágyát, amely szintén egy eszköz a kezében...mégpedig a hozzá való függőség kiépítésében.
Mellékszereplőként felbukkant Isabel, akinek nagyon örültem. Végül ő ébreszti rá Laut, arra, hogy cselekedni kell és akár foggal-körömmel megvédi barátnőjét. Sajnálom, hogy ilyen messze élnek egymástól, mivel hősnőnknek pont egy ilyen barátnő kellene. Az első könyvben annyira nem volt a szívem csücske Bence miatt, de most teljesen a szívembe zártam.
És Bella tökéletes ellentéte Nóri, akivel valamennyire sikerül rendezni a viszonyokat Launak, az ominózus hátba szúrás után...de Nórit egyszerűen nem tudtam most sem megkedvelni. Kétszínű, érdekember....aki megrekedt egy szinten, és csak abban a világban tud élni, ami eleve rohadt. Próbál az önmegvalósítás útjára lépni, de ő aztán kóros társfüggő...képtelen egyedül élni, és gondolom azért nem árt ha valaki hozza haza sok pénzt, amit aztán a méregdrága terápiára el lehet költeni.
Hangsúlyosak voltak ebben a kötetében is az egyedi párkapcsolatok, csakúgy mint az előzményben. Igaz, ebben a részben több erotikus jelenet is szerepet kapott, de ez is a felfedezés része volt. A hagyományos kapcsolatokon kívül is lehet élni az életet, és attól mert valakinek ez a jó elítélni nem szabad...kérdés, hogy minden résztvevő jól érzi-e magát ebben a viszonyban, és az roppant fontos, hogy mielőtt ebbe valaki belemegy saját magában rendezze ezt a dolgot, és a párjával is. A kommunikáció kiemelten fontos egy kapcsolatban...ez itt kifejezetten igaz volt.
Budai Lotti megmutatta miért is szeretik az emberek Dél-Franciaországot, Provence-ot. Igazi útleírásokat kaptam, amelyek bármelyik útikönyvbe beillenének. Szinte úgy éreztem én is a kis középkori városokban sétálok, és fújja a hajamat a sós, tengeri levegő. Aix-de-Provence és Sanary-sur-Mer igazi kis ékszerdobozok. Tökéletesen jelenítette meg az írónő a francia életérzést, a mediterrán hangulatot, és persze a kulináris élvezetekből sem volt hiány. Megtapasztalhatja az olvasó milyenek is a francia mindennapok, és magyarként biztosan belefutsz egy másik magyarba...legyél a világ bármely pontján.
A borító ismét nagyon kifejezőre sikerült. Minden apró eleme utalás a történetre. A hold, a cica, a fényképezőgép és a színek harmóniája. Hiszen a lila utal Provence-ra, a többi pedig Lauka életének meghatározó elemei. Csodálatos színvilág, a cím pedig szintén sokat sejtető...nekem például Emma gyűrűjét szimbolizálja, amely mindenhova elkíséri hősnőnket, és ezáltal Emma lélekben mindig Laukával tart, bárhova is kerüljön. Elég csak ránéznie a holdas gyűrűre, és tudni fogja mit kell tennie.
A regény történéseit ismét hősnőnk gondolatai
által ismerhetjük meg, azonban minden fejezet egy szereplő nevét viselte és
hozzá köthető esemény, cselekmény bontakozott ki a lapokon. A könyv minőségére most sem
volt panaszom. Könnyen forgatható, és nem kell attól félni, hogy megtörne a
gerince, valamint a lapok sem hártyavékonyságúak.
Köszönöm a lehetőséget és a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak! Alig várom, hogy folytassam a sorozatot a befejező résszel, és végre megtudjam, hogy Lauka mikent, illetve ki mellett találja meg a boldogságot.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése