Egy éve olvastam

 Egy évvel ezelőtt olvastam, egy kedvenc írónőm, Vi Keeland- A vetélytárs című könyvét, amely szintén felkerült a kedvencek közé. 

Nagyon szeretem Vi Keeland könyveit, az egyik kedvenc írom. Minden könyvét szinte megjelentést követően beszerzem, és így volt ez ezzel a kötettel is. Ezt a regényt egy kihívás miatt vettem előre az olvasási listámon, és nem is bántam meg.

Az írónő a modern romantikus regények egyik királynője, nem sablonos és elcsépelt történettel rukkol elő újra és újra. Mindig valami újat mutat, ezért is szeretem a könyveit. Plusz pont a céges háttér. Soha nem habos-babos rózsaszín lányregény, hanem igenis kemény múlttal szokta megáldani főhőseinket. Nem tökéletesek, sőt számtalanszor ennek ellenkezője az igaz, és mégis szerethető karakterek elevenednek meg a lapokon, akinek az olvasó teljes szívéből drukkol vagy éppen azonosul vele.

A vetélytárs fülszövege és borítója már elég figyelemfelkeltő és nem kevés vitás helyzetet ígér. Már szinte az első oldalaktól beindul a cselekmény, konfliktus konfliktus hátán és ez egyre csak tetőzik és tetőzik. A vetélytárs San Franciscoban játszódik, ahol Benett Fox kreatív igazgatóként dolgozik egy marketingcégnél, azonban kellemetlen meglepetéssel kell számolnia munkahelyét illetően. A munkahelye egy másik céggel összeolvad, és így két kreatív igazgató lesz az összeolvad vállalatnál. És a hab a tortán, hogy csak egy kreatív igazgató poszt lesz a cégnél, így megkezdődik a vetélkedés. Az ellenfél pedig nem más, mint egy szőke bombázó, Annalise, aki ráadásul megrongálta Benett autóját is. Az sem segít hősünkön, hogy szinte megbabonázza a hölgyemény, aki leginkább határozottságával harcol a pozícióért. A két főhős között ezt követően megkezdődik a háború, és ugye tudjuk, hogy „szerelemben és háborúban mindent lehet”. Vibrál közöttük a vágy, a szexuális feszültség, és az ellentmondás. Sokszor humoros szócsatáikon hangosan nevettem.

Annalise egy igen határozott, kemény, és karakán nő. Nem fél megharcolni a pozíciójáért, de ezt mindig erkölcsös és tisztességes úton teszi meg. Igazából első látásra szimpatikus volt nekem a női főhős, főleg a becsületessége. Igazi harcos, aki úgy küzdötte fel magát a ranglétrán, mire elérte a pozícióját. Visszafogott, nőies, és együttműködő munkatárs. Munkájában precíz, és pontos és szívvel-lélekkel odateszi magát minden projekt tekintetében. Annalise ugyanakkor épp kilépőfélben van egy nem éppen jól működő szerelmi kapcsolatból, és ehhez a munkahelyén állandó vitákat gerjesztő szexi kollégája csak még inkább hozzájárul. A lány szinte feláldozta magát, akaratát korábbi vőlegényéért. A férfit helyezte maga és a saját igényei elé. Mígnem ráébred, micsoda elnyomott is volt ebben a kapcsolatban. Megismeri önmagát, és több területen is szinte felszabadul. Nem könnyűvérű, és nem hajlandó az előmenetelért semmi egyebet megtenni. Vonzódik az ellenfeléhez, de tart is tőle…egyrészt nem bízik benne, abban hogy a férfit nem-e valami hátsó szándék motiválja. Ugyanakkor számtalanszor megbizonyosodik ennek ellenkezőjéről, és amikor beadja a derekát élete legjobb döntését hozza meg.

A háború másik résztvevője, pedig Benett Fox, a megrögzött agglegény vagy playboy, aki nem igazán a hosszú kapcsolatok híve. Viszonyai inkább egyéjszakás kalandokra korlátozódnak, de ennek is komoly indoka van. Benett mély sebeket őriz, és bünteti saját magát, azzal hogy nem érdemli meg a szerelmet. Erről folyamatosan csepegtette az írónő az információkat, és csak a végére állt össze a kirakós darabja, hogy miért is lett ilyen Fox. A csavar, amellyel ezt a kérdést az írónő megoldotta zseniális és szívbemarkoló volt.
Annalisenek, azonban nem tud ellenállni, vonzalom ébred közöttük. Szinte vibrál közöttük a feszültség, és maga Benett is küzd saját magával és az idegen érzésekkel, amelyeket a nő iránt érez. Igazi seggfej és bunkó, de a szíve mélyén egy érző és gondoskodó ember. A külvilágnak a kevésbé vonzó arcát mutatja. A sok adok-kapok, és szópárbaj a két fél között egyre csak növelte a regény feszültségét, és vitte előre a cselekményt.

Vi Keeland ebben a regényében két tipikus férfi karakter mutatott meg: az öntelt és csak saját maga érdekeit előtérbe helyezőt, illetve a seggfej de a szíve mélyén gondoskodó férfit. Tetszett ahogy sokszor párhuzamba állította őket a női karakter, Annalise gondolataiban.

Ebben a kötetben is szerepet kap a erotika, de talán jóval kevesebb mértékben, mint az írónő többi regényeiben. A fordítás néhol nem volt éppen tökéletes, ez azért elvett az olvasás élményéből.

Egy hamisítatlan Vi Keeland sztorit kaptam romantikával, erotikával és némi bonyodalommal és fájdalmas háttértörténettel. Fordulatos, vicces és szórakoztató. És persze nem is kérdés, hogy továbbra is nagy rajongja leszek az írónőnek.