Hát bevallom sokáig tartott, mire kiolvastam ezt a könyvet. Amennyire vártam, és kíváncsi voltam rá, annyira nehezen haladtam vele. De lehet ezt maga a téma is okozta. Ritkán olvasok thrillert, krimit vagy trancsírozós gyilkolászós sztorikat, mert nem az én világom. Ludányi Bettina és Sienna Cole könyveit imádom, a tökéletes pszichothrillerek királynője mindkét írónő, de ez a regény valahogy engem nem vett meg magának teljesen. Bár az olvasási időbe és a nehézkes haladásba lehet beleszámít, hogy a fáradság, és az alváshiány győzedelmeskedett sok esetben. Mostanában úgy éreztem a valóság elől jó lenne elmenekülni olyan helyre, ahol minden szuper, süt a nap, csiripelnek a madarak...hát ez a regény nem a boldogságot árasztotta, sok mindent a valójában mutatott meg, napjaink számos problémáira is rávilágított...kiváltképpen a tinédzser korsztályt tekintve.
Nem olvastam még az írótól, nekem az az első könyvem tőle. Egyből felkeltette viszont az érdeklődésemet a fülszöveg és a borító. Imádok mindent, ami boszorkányokkal és boszorkánysággal kapcsolatos. A szegedi boszorkányper, pedig mivel hazai borzalmas esemény még jobban érdekelt. Jogászként, pedig főleg szeretek belemélyedni régi peranyagokba, iratokba, visszaemlékezésekbe....de most sajnos csalódás ért. Ugyanis nem sok mindent kaptam a boszorkányokról, kiváltképpen a szegedi "boszorkányokról". Két fejezet foglalkozott velük, ahol tulajdonképpen megismerhettem a történetét a nagy szegedi boszorkánypereknek, amelyet már ismertem. A regény középpontjában négy gimnazista fiú rejtélyes eltűnése áll, és egyikük nővére próbál a nyomukra bukkanni. A jelen összefonódik a múlttal, hiszen Angyal Jankának látomásai vannak epilepsziás rohamai közben, ahol feltűnik egy fekete ruhás nő és különböző jelenéseket lát. Végül ráébred, hogy ő maga is boszorkány, és barátnőjével Lénával együtt, a saját szakállukra folytatják a nyomozást az eltűnt fiúk után. Közben a rendőrség is folyamatosan nyomon van, de nem éppen a megfelelő emberek, vagyis inkább gyanúsítottak kerülnek a célkeresztjükbe. Majd a történet végére minden kirakós a helyére kerül, és kiderül, hogyan kapcsolódik a jelen a múlthoz, ki rabolta el a fiúkat, és hogy Janka valójában boszorkány-e.
A krimi szálat tekintve jól volt felépítve a történet, kellő ideig húzta is az író mi vezetett a brutális cselekedethez. A pszichopata összes jellemzője illett az elkövetőre, és az indíték is kiderült, amely mögé egész, és roppant érdekes történet kerekedett. Minden "úgymond érthető" volt, vagyis inkább megvolt az ok-okozati viszony, és én elsőre nem is gyanakodtam, engem is megvezetett a tökéletes modorával az elkövető. Rá már csak a regény utolsó harmadában gondoltam, és akkor tudtam, hogy itt még sok vér fog folyni. Szerencsére az író nem volt túlzóan naturális. Nem részletezte az emberölés módját túlontúl aprólékosan, nem helyezett kiemelt figyelmet minden apró mozdulatra, vágásra és tettre. Néha a kevesebb több elvet alkalmazta. A központi cselekmény mellett számos mellékszál is feltűnt a történetben. A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölések mellett, fiatalkorúak sérelmére elkövetett szexuális zaklatás, pedofília, drogfogyasztás, pszichiátriai kezelések tették hátborzongatóbbá a sztorit. Mindent összevetve a boszorkányos téma nélkül, maga a bűncselekmény, az indíték és a háttértörténet engem meggyőzött, és kellően borzolta az idegeimet. A háttértörténetek részletesen kidolgozattak voltak, és szinte én is a nyomozó helyében éreztem magam, aki darabkáról darabkára rakja össze az ügyet, és az első hulla előkerülése után már versenyt fut az idővel és saját magával, hogy megoldja az esetet.
A boszorkányos részt, a múlt és a jelen összekapcsolását viszont nagyon kevésnek éreztem. Nem derült fény tulajdonképpen arra, hogy Jankának miért vannak látomásai, miért például az epilepsziás rohamai alatt. A múlt eseményeinek kifejtését is keveselltem, két fejezetre korlátozódott hazának legnagyobb boszorkányperének a leírása. Szerettem volna jobban megismerni azokat, akiket ártatlanul ítéltek el: kik voltak ők...hogyan élhették ezt meg, és mi történt a Boszorkányszigeten, miközben haláltusájukat vívták, és kiváltképpen hogyan álltak a szegediek ezek után a szigethez. Hiszen a mai napig köztudott, hogy kísértetjárta hely, és éjszaka jobb nem ott időzni. Szóval én a múlt eseményeiről sokkal, de sokkal többet olvastam volna, még ha nagyban kitaláció is lett volna, vagy hovatovább egy elképzelt alternatíva. Nem volt kellően összedolgozva a múlt jelen eseményeivel. Sok kérdésre nem derült fény...miért jelenik meg a fekete ruhás nő, neki mi lett a sorsa, miért pont Jankának üzen....és miért pont ő üzen. Nem volt elég misztikus a sztori, és sajnos enélkül a szál nélkül szerintem pörgősebb lett volna a kötet.
Sajnos a főszereplőkkel is számos problémám akadt. Egyrészt senkit nem tudtam megkedvelni, talán Dobosi Márk nyomozót és Lénát. Angyal Janka engem végig idegesített, néha butuskának tűnt, néha pedig akaratosnak és erőszakosnak. Nem engedett az elképzeléseiből, és az epilepsziájára sem fordított túl sok figyelmet. Azt pedig kételem, hogy négyórás bölcsődei gondozónőként fenn tud tartani egy albérletet Szeged belvárosában egyedül. Janka sokszor ment a saját feje után, és Léna barátnője nélkül sok mindent nem tudott volna meg a boszorkányokról, a boszorkányságról vagy úgymond a fontos dolgokról. Nem mérte fel a veszélyt, és csak a saját öccse érdekelte, a barátnője testi épsége annyira nem. Nekem nem nagyon mutatta meg milyen jó barátnő is valójában.
Szépvölgyi Léna karaktere volt az ész a könyvben, és vele hadilábon állok..mert nagyon szimpatikus volt, és egy napjainkban fontos problémára is felhívta a figyelmet vele kapcsolatban az író: a transz neműségre és az elfogadására. Érdekes volt erről olvasni, de a történet szempontjából sokszor azonban erőltetett volt. Ugyanakkor úgy éreztem Léna nagyon meg akar felelni Jankának, holott sok esetben az éles esze és tökéletes helyzetfelismerése mentette meg őket a szorult helyzetből, amikor saját maguk nyomoztak a fiúk ügyében. Léna sok esetben nem tudott Janka mellett kiteljesedni. A két lány szóhasználata számomra életidegen volt. A sok "drágám" és "szívem" nagyon nem illet hozzájuk és a történethez sem. Ugyanakkor az író tökéletesen átadta Léna küzdelmeit, a szüleivel való viszonyát, és hogy mit él át egy olyan nő aki férfitestbe születik.
Dobosi Márk, pedig a tipikus nyomozó jellemvonásait hozta, akinek a munkája az élete. Elvált, egyedül él, és egy rettenetes háttér sztorival a háta mögött a nyomozati anyagokon kívül nagyon nincs más az életében. Eleinte persze nem a jó nyomon indul el, de zsaruszimata nem hagyja cserben. Higgadt és éles eszű...minden helyzetben hideg fejjel gondolkodott, és tudta mit mikor kell tenni. Magánélete miatt nagyon sajnáltam, és a teher amit cipel egy életen át kísérni fogja....de remélem azért helyrejön a sérült lelke annyira, hogy újra képes legyen boldog kapcsolatban élni.
A borító volt az egyik, ami első látásra "megvett magának" és ami miatt nagyon meg akartam szerezni ezt a könyvet. Nagyon tetszik a tűzből előbukkanó nőalak, viszont, utalást nem tudok mondani a történetet tekintve. A címben hangsúlyos pentagramma is tökéletes ötlet volt, nagyon mutatóssá teszi ezáltal a külsőt, és felhívja rá a figyelmet. Sajnos nekem a cím nem nyert értelmet. Nem tudom milyen boszorkány hagyatéka lehet maga a regény, hogyan válik ez azzá.
Mindent összevetve nem azt kaptam, amit vártam. Egy sokkal misztikusabb, boszorkányosabb thrillert szerettem volna olvasni....tele a szegedi boszorkányperek képeivel, amelyek végül kihatással lesznek a jelenre. A krimi szál önmagában tökéletesen megállta a helyét, de nekem ez sajnos most kevésnek bizonyult. Az viszont biztos, hogy a borzongás, az ideglelés és az körömrágás garantált ennél a regénynél.
A recenziós példányt ezúton is nagyon szépen köszönöm az Álomgyár Kiadónak.
 |
A szegedi Boszorkánysziget, amikor 2019-ben ott jártam.
Az biztos, hogy van egy hangulata a helynek. |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése