R. Kelényi Angelika: Rejtélyes Rió

Nem sokáig halogattam CW újabb kalandjait, hiszen a Halálos Hollywoodot is nemrégen fejeztem be és annyira beszippantott a hangulata, hogy roppant kíváncsi voltam mit is alakít ebben a kötetben kedvenc oknyomozó újságíróm. Caro most sem okozott csalódást, már a helyszín is csodálatos...Brazília és Rio de Janeiro városával már adva van a hangulat és  egy könnyed olvasmány. Ugyanakkor a könnyed olvasmány nem minden esetben illik erre a könyvre, hiszen ismét egy vérbeli krimit tarthat a kezében az olvasó megspékelve egy kis romantikával, humorral és tipikus Caroline Woodos sajátságokkal. Aki egyszer ezt a sorozatot elkezdi olvasni, biztos, hogy a kedvencévé fog válni, és nem fogja tudni letenni. Én szinte egy nap alatt olvastam el, és egyszerűen csak néztem magam elé, amikor vége lett. Caroline regényei olyan hangulatot képesek teremteni, amelynek hatására az olvasó elmenekülhet a jelenlegi hétköznapokból és kalandozhat. Kiszakad a mókuskerékből és teljes átéléssel veti bele magát ő is a nyomozásba. Idegeskedik, örül, szorong, fél vagy éppen szívből nevet...úgy ahogy Caro. A Rejtélyes Rio is egy hamisíthatatlan Wood sztori, annak minden jellemzőjével. Angelika mindig tud újat mutatni ebben a szériájában is, ugyanolyan alapossággal, mint a történelmi regényekben. Más a stílus, de ugyanolyan zseniális a történetvezetés, mint a korábbi korokban játszódóak esetében. 

A hollywoodi kaland után Párizsban találkozunk újra kedvenc angol kisasszonyunkkal, aki éppen a város szépségeit csodálja, miközben főnöke irodájába igyekszik egy megbeszélésre és hogy megismerje a francia médiabirodalom működését. Ám belépője épp olyanra sikerül, mint ahogy szokott. Majdnem fennakad az ajtón mielőtt Pierre Duval elé áll, aki ismét egy kivitelezhetetlennek tűnő feladattal szándékozik megbízni. Rióba kell utaznia, és egy guru után nyomoznia, aki szektához hasonlóan működteti a központját, ahova kizárólag gazdag európai nőket enged csak bejelentkezni. A kezelések után pedig a hölgyek "agymosottakként" utaznak haza vagy pedig haza sem térnek. Duvallal ezt egy ismerős osztja meg, és a férfi rögtön kap az alkalmon...már a kattintások lebegnek a szeme előtt és, hogy ebből mekkora szenzációs cikket is tudna írni Miss Wood. Amikor közli ezt Caroval, hősnőnk nem éppen repes az ötlettől, mivel meztelen jógaoktatóként kellene dolgoznia ebben a központban de ő soha nem jógázott és fogalma sincs erről a testmozgásról. Ismét egy gyorstalpalón kell részt vennie és pár nap alatt összeszedni mindent tudást a jógáról...ugyanakkor Párizsban tölti a napokat, mielőtt Dél-Amerikába utazna. Végre jobban is megismerhetjük Duvalt és jobban beleláthatunk kettejük viszonyába. Ez lesz a regény egyik központi eleme....a férfi és nő viszonya, vagyis inkább kettejük kapcsolata. 

Caroline Wood ebben a kötetben is feltette arra a bizonyos "i" betűre a pontot. Angelika egy olyan szövevényes sztorit alkotott, amely csak olvastatta magát, és Caro nem éppen veszélytelen utazásra vállalkozik...szinte még a hollywoodi kalandját sem pihente ki...de ismét csak bizonyítani akar...nem másnak, mint Duvalnak. Caro ebben a részben nem éppen egy biztonságos országba utazik egyedül, ráadásul nőként. Brazília és Rio a turisták számára több fenntartással kezelendő a közbiztonság szempontjából. Ám hősnőnk nem éppen a szende szűzlány, és bármilyen terepen feltalálja magát. Leszervez magának a randioldalon egy helyi srácot, kvázi idegenvezetőként és aki a későbbiekben biztosítókötélként szolgál majd a számára. Azt persze nem is sejtik, hogy kettejük között igazi barátság fog kialakulni a kezdeti önös érdekek napfényre kerülése után is. 

Úgy érzem, azonban, hogy a túlzott bizonyítási vágy néha olyan helyzetekbe hajszolta, amelyeknek csúnya vége is lehetett volna. Nem mindig mérte fel a veszélyt, és túlontúl vakmerő volt sok esetben. Igaz hajtotta sztori, de azért számos elővigyázatos lépést is megtett a biztonsága érdekében. Caro ebben a részben is megmutatja milyen talpraesett, okos és szuper a helyzetfelismerő képessége. A kényes szituációkból sem lesz hiány, és mesterien vágja ki magát most is a vesztesnek tűnő helyzetekből. Megpróbálja úgy eladni magát, mintha valóban rendelkezne azzal a képesítéssel, amivel nem...és egyszerűen minden elismerésem főhősnőnknek. Most is számos vicces jelentben vitte a pálmát az alakításával de csodáltam a higgadtságát. Hogy nem törik össze ha szorult helyzetbe kerül és keresi a menekülési útvonalat. Nem adja fel, nem törik meg és nem kezd hisztériázni....én biztosan nem bírtam volna ennyire hideg fejjel gondolkodni, mint ő. Carot nem lehet nem szeretni, imádom...főleg mivel annyira hasonlítunk egymásra. 

De roppant fontos, hogy a karrierje mellett ebben a részben a magánélete is gyökeres változásokon megy keresztül. Egyre jobban szikrázik közte és a főnöke között a levegő...sőt a férfi olyan dolgokat tesz meg érte, amelyet korábban senkiért. Caroline vonzódik Duvalhoz, és nem egyszer kapja azon a férfit, hogy ez viszonzásra talál. Ugyanakkor Caro egyfolytában megfelelési kényszerrel küzd a franciával szemben. Mintha nem érezné teljesen jól magát a bőrében ha, vele van, mintha mindig figyelnie kell mit mond, hogyan mondja, miként viselkedik....és ez egy idő után szorongásba csap át. Nem tudja teljesen elengedni magát a közelében, holott egyre többet kezd érezni iránta. Nem minden esetben tudja hova tenni a férfi a viselkedését....és persze női hiúságát legyezgetik Pierre féltékenységi rohamai. Kiszámíthatatlan a viszonyuk, nem tudja Caro mihez kezdjen...ugyanis a brazil kaland után ismét a férfi házában találja magát, és akkor is ezen gondolkodik...mivel számos olyan jelet kap, amely arra enged következtetni Duval többet akar...de valami mégsem világos, valami van emögött, az egész mögött. Ki is derül mi az.  Duval titka a regény egyik legnagyobb fordulata  és persze Caro ismét darabjaira törik. 

A regény másik főhőse számomra Pierre Duval. A sármos francia üzletember, aki olyan hideg, mint a jég, és olyan kemény, mint az acél. Udvarias, karót nyelt stílusa még a brit CBM magazin dolgozóinak is feladja a leckét. Ebben a részben végre megismerhetjük közelebbről...sokkal, de sokkal közelebbről. Duval végre bepillantást enged az álarc mögé. Kiderülnek róla családi titkok, és sok minden értelmet nyer vele kapcsolatban. Már az első felbukkanásakor imádtam. A hűvös elegancia, amit képviselt engem is levett a lábamról, ugyanúgy ahogy Caroline-t. Pierre már a kezdet kezdetétől szimpatizál Miss Wooddal, bár ezt nem mutatja ki az elején. Éreztem, hogy megmozgat benne valamit az angol újságírónő, de ezt sokáig önmaga előtt is titkolta. De részenként egyre jobban megmutatja a gyengédebb oldalát. Nem közömbös neki Caro, sőt...kifejezetten tetszik neki, és szerintem gyengéd érzelmek is szárba szökkentek már a szívében. Míg a hollywoodi akcióra viszonylag nyugodt szívvel bocsátja útjára beosztottját, Rióba már nem szívesen engedi...sőt, számtalanszor ezt meg is jegyzi. Caro után is utazik Brazíliába, hogy ügyeljen a biztonságára és szemmel tartsa, ha bármi rosszul sülne el. Ami nekem megdobogtatta a szívemet, azok a féltékenységi jelenetei és az utána tanúsított érelem megnyilvánulásai. Amikor lehullott az álarc, és megmutatta mit is érez a nő iránt. Aggódik Miss Wood testi épségéért, és ezzel el is mond mindent. Angelika ismét egy igazi férfi karaktert alkotott az ő személyében, ugyanakkor sajnos nem hibátlant. Olyan bűne van, amely nagyon is akadályozó tényező...és ezt ő is tudta, ezért is nem ment tovább a Caro és közte folyó viszonyban. Az írónő ezzel a fordulattal szinte felrobbantotta a regényt, és ez által még több kérdésem lett, mint előtte. Duval egy igazi sármőr, akinek a jól szabott öltönyei csak kiemelik a stílusát, erősítik a jellemét...de ebben a részben megláttam a falak mögött az embert, az esendő, a hibázó embert...aki bármennyire is küzd, nem tud minden csatát megnyerni....a szívvel való háború pedig sok esetben már a kezdet kezdetén eldöntetett. 

Nekem valamiért a kezdet kezdetétől Jenson Button (korábbi Forma-1-es pilóta) jelent meg lelki szemeim előtt, mint Pierre Duval...és azóta is őt képzelem el a francia üzletembernek. 

Angelika hősnőjével ebben a regényben Brazíliába, azon belül is Rio de Janeiróba utazhattam, és minden percét imádtam. Az alapos kutatómunka itt is visszaköszönt...hiszen maga a kultúra és az ország sajátosságai és nevezetességei mellet ismét nagy hangsúly került a gasztronómiára. Megismerhettem a brazil konyhát, és szinte csorgott a nyálam, akárhányszor Caro ezeket a fenséges ételeket kóstolgatta. A vallás is kiemelkedő szerephez jutott, az úgynevezett macumba által. Bevallom én erről még nem is hallottam. Érdekes volt olvasni erről, és az ismereteim ezáltal is bővültek. Ugyanakkor sajnos nem maradhatott el Rio vonatkozásában a favela és a szegénység kérdése. Hogy a turistáknak mennyire is fokozottan kell vigyázni az értékeikre ebben a gyönyörű országban...de ennek az ellenpéldája az emberek kedvessége, felszabadultsága volt. Az utánozhatatlan brazil hangulat engem is magával ragadott olvasás közben...szinte én is ott éreztem magam valamelyik tengerparton Caipirinha koktélt iszogatva. 

A borító ismét szemkápráztató lett. Magában hordoz mindent, ami ennek a sorozatnak a sajátja. A könyv tökéletes minőségű, könnyen forgatható és nem sérülékeny. 

Ez a rész azonban csöppet sem volt veszélytelen, sőt...kifejezetten veszedelmes volt...hiszen akár hősnőnk életébe is kerülhetett volna. Erre Caro is ráébredt a végén, hogy azért egy sztori sem éri meg, hogy az életét tegye kockára érte..még akkor sem ha se férje se gyereke nincs. Át is értékeli magában a történéseket, és ezért lelkileg sokkalta mélyebb történetet tárt elénk Angelika.... mind szerelem, mind pedig önismeret terén. A Rejtélyes Rió Angelika legkiforrottabb, legösszetettebb, legélvezetesebb Caroline Wood sztorija. Egy hibát tudok megemlíteni, hogy túl rövid volt...annyira, de annyira olvastam volna még.

A Rejtélyes Rió vége hatalmas csattanóval zárul, és a folytatást vagy inkább átvezetést a következő részhez egy novellában írta meg az írónő, amely London love címmel jelent meg. Ebben a cirka harmincoldalas szösszenetben sem lesz egyszerű dolga hősnőnknek, ugyanis amellett, hogy elhagyja Párizst és visszatér Londonba más is beköszön az életébe. Családi vészhelyzet miatt Magyarországra kell utaznia, mégpedig a Balatonhoz...Carot ismerve ebből is egy zűrös és humorral fűszerezett kaland fog keveredni. Ám újra felbukkan a nagy szerelem..Tom. Annyira de annyira vártam, hogy ők újra találkozzanak...és most teljesült a vágyam. Nem csalódtam abban, hogyan alakulnak közöttük a dolgok, de az biztos Caro nagyon sokat fejlődött és erősödött a barcelonai szállodatulajdonossal való első találkozás óta. Sziklaszilárdan tudja mit akar, és ezt nem is fél megmondani a férfinak. Nem vágták el az egymás közötti köteléket....de érződik, hogy másfelé vezetnek életük ösvényei. Az pedig csak hab volt a tortán, hogy Caro kolléganőjének francia bulldogját a főnökük, Pierre Duval után nevezték el. Beceneve Pidi lett. Fergeteges átvezetés volt a Szédítő Balatonhoz, amelyet már veszek is a kezembe...mert nem tudom elengedni Miss Woodot.