Jane Austen nagy kedvencem, a Jane Eyre után az ő Büszkeség és balítélet című remekműve volt az, amit szintén még tinédzserkoromban ismertem meg, olvastam el...és lett is az egyik nagy favoritom. Persze hozzájárult ehhez a BBC-féle sorozat is Colin Firth főszereplésével. Megszámolni se tudom és nem is merem hányszor láttam már.
A Meggyőző érvek eddig valahogy kimaradt az életemből, és még van egy-két Jane Austen regény, amit pótolnom kell...de abban tényleg egyet kell értenem, hogy ez az egyik legösszetettebb műve. Már csak halála után jelent, még hat regényével bebetonozta magát a klasszikusok közé...és az is mindent elmond róla, hogy 2022-ben is nagyon sokan szeretik és imádják olvasni a történeteit.
Imádom Austen szatirikus humorát, ahogy leírta a társadalma hibáit, ahogy pellengérre állította a szokásokat. A nyelvezete ugyanakkor, annyira szép és sehol nem mesterkélt. Általában véve nem szeretem a barokkos körmondatokat, de ebben a műben nem keveset kaptam és egyszerűen annyira jó volt őket olvasni. A XIX. század az a korszak, amikor az emberek még választékosan tudták magukat kifejezni, cirkalmas beszédekkel tarkítva a mindennapokat...és mégis annyira jól estek a lelkemnek ezek az udvarias formulák. Ugyanakkor nem kicsit dominál a megfelelési kényszer a társadalom valamennyi osztályában. Ámbár kivételes, ahogy az emberek egymással beszéltek, ahogy a család összetartott, a családi kötelék mindenek felett állt...akármennyire is a háta közepére kívánta valaki a testvérét vagy éppen a rokonait...a családi kapcsolatok miatt gondolkodás nélkül segítettek egymásnak. Ugyanakkor Jane saját nemét és a férfiakat sem kímélte....bemutatva mindkettő erényeit és hátrányait. A korszak, amelyben a regény játszódik a napóleoni háborúk idejére esik. Ez nagyon jól érzékelhető, hiszen nagyon sok katonai és tengerészeti motívum nem egy karakternél visszaköszön, sőt magával a tengerészek középpontba helyezésével is operál az írónő. Persze, még mindig a legfontosabb egy nő számára a házasság és a gyermekszülés...vénlánynak lenni nem éppen célszerű és kívánatos állapot ebben a regényben sem. Austen élesen rávilágított a két nem közötti különbségtételekre...leginkább az oktatás terén sérelmezve ezt. Fájlalta, hogy nő nem képezheti annyit magát, mint egy férfi.
A Meggyőző érvek hősnői és hősei hasonlóan egyediek, csakúgy, mint a többi Austen karakter. Az írónő női szereplői mindig elég széles skálán mozognak, ahogy az urak is. Általában véve megtalálható a butuska, szép és meggondolatlan leány, illetve a velejéig romlott, jóképű, ámde hízelgésből és alakoskodásból remekül vizsgázó úriember is. Általánosságban elmondható élesen elválnak egymástól a pozitív és negatív karakterek..és a nem éppen szimpatikus szereplőkről majdhogynem az utolsó pillanatban hullik le a lepel.
A regény főhőse Anne Elliot, a szerény, érzékeny és talpraesett csődbe ment baronet lánya, aki még hajadon. 19 évesen visszautasította Frederick Wentworth urat, felbontva ezzel a jegyességüket, ám Anne azóta is a férfit szereti...aki hirtelen újra felbukkan az életében...és talán a remény is fellángol, hogy helyrehozhatják a nyolc évvel ezelőtti hibát. Ám az időközben kapitánnyá lett férfinek első látásra nem ezek a tervei...és akkor még nem is esett szó Anne kiterjedt rokonságáról, bonyodalmakról, és hazugságokról. Egy álszenteskedő unokatestvér felbukkanásáról, betegeskedő, ám inkább a középpontba helyezkedő húg mindennapjairól....és szeleburdi fiatal lányokról, akik mielőbb férjet szeretnének maguknak fogni.
Anne Elliot egy tipikus Jane Austen hősnő, aki okos, szellemes, olvasott, szép, bájos és "szingli" (ahogy ma mondanánk). Hatalmas szerelem égett a szívében 19 évesen Frederick Wentworth iránt, de a férfi vagyoni helyzete miatt a családja és közeli barátnője lebeszéli a házasságról. Azóta a szerelem sem kopogtatott be hozzá és nyolc éve minden egyes nap megbánja ezt a tettét. Ugyanúgy szereti a kapitányt, mint az első pillanatban, és azóta számos férfit utasított vissza..szintén a nem megfelelő anyagi körülmények miatt és persze a remény miatt. A családja, azonban csőd közeli állapotba kerül és racionális döntésekre van szükség, hogy rendezzék a pénzügyeiket...Anne képes is ezeket meghozni, hiszen nagyon okos nő, ami a családja többi nőtagjáról nem mondható el. Mégis nem vág fel az eszével, szerényen szemléli a körülötte lévő világot. Rengeteget olvas, mindenkiben meglátja a jót, és feltételezi is azt. A rosszat is, de arra próbál indokot vagy inkább alapot keresni. Erős és józan nő, aki egy helyzetben sem omlik össze. Kiszámítható és logikus a gondolkodása, amellett pedig csupa báj és kellem. Kedvessége már sokszor nekem is sok volt, sokszor olyanok irányába is, aki ezt abszolút nem érdemelték meg. Én ennyire nem tudnék kedves lenni. Ám humora sem utolsó, maró gúnnyal illeti családtagjait is, meglátva bennük a főnemesekre illő gőgöt és felsőbbrendűséget. Anne számára nem minden a rang és a baroneti cím. Édesanyját korán elveszíti, így annak legjobb barátnője veszi a szárnyai alá. Miss Elliot egy roppant vonzó fiatal nővé érik, amikor ismét bekopogtat az ajtaján a szerelem és újra találkozik Frederickkel. Nem mer reménykedni, pedig minden pillantásuk ezt támasztja alá. Anne próbál tőle távolságot tartani, mivel mélységesen szégyelli is magát, és bántja, hogy akkora fájdalmat okozott a férfinak. Az sem segít rajta, hogy sógora családja egyenesen rajong a kapitányért, és azt szeretnék ha elvenné valamelyik húgát. Anne folyamatosan viaskodik az érzelmeivel, és roppant nehéz megállnia és magában tartania a véleményét. Imádja húga sógornőit, és a legjobbakat reméli nekik, de a szíve majd megszakad, amikor a kapitány udvarlását nézi az irányukba. Anne egy roppant erős nő, és ez ekkor derült ki számomra. Amikor szinte könnyek, bosszú és düh nélkül élte végig azt, hogy korábbi szerelme húga sógornői szívét dobogtatja. Hallgatni kényszerül Frederick magasztolását, holott a férfi hűvösen és tartózkodóan viselkedik vele. Az illem szerint, azonban nem udvariatlan...de én ezt biztosan nem tudtam volna ilyen méltósággal fogadni. A szívében azonban kivirágoznak az érzések, és egyre erősebbek...nem engednek más irányba kacsintgatást. A fordulat, pedig amikor a nő számára kiderül mit is érez a kapitány szavakkal leírhatatlan...szinte éreztem az izgalmát, és a visszafojtott remegését.
És hát Jane Austen most is adott nekünk egy igazi úriembert, mégpedig Frederick Wentworth személyében. Bevallom őszintén Darcyt nehéz letaszítani a trónról, de Wentworth nagyon megrángatta a trónját. A kapitány, akinek a felbukkanását alig vártam, alig vártam, hogy megismerjem kiért szenved a szíve a mi drága Anne kisasszonyunknak. És hát maximálisan megértem a pirulást, és hogy a hölgy zavarba jött tőle...mert az én arcom is csupa pír volt olvasás közben...pedig ott sem voltam. Frederick jóképű, és gazdag...vagyis kellően vagyonos lett nyolc év tengeren töltött idő alatt. Az írónő az ő és barátai karakterén keresztül méltatta a háborúk hőseit, a tengerészeket. Hogy micsoda helyzetekkel kell szembenézniük, és hogy sokszor kitépett szívüket is a parton hagyják a búcsúzkodókkal együtt. A férfi kezdetben sértett és pusztán a hideg udvariasságra hajlandó korábbi menyasszonyával szemben. Szinte kifejezi, hogy a hölgyre sem tud nézni...és bevallom én elhittem neki. De azt is gondoltam Anne látványa borzalmasan felkavarta lelke állóvizét, hatalmas vihart keltve ezzel a szívében...mert küzdött az érzéseivel. Minden gesztusa erről árulkodott. Még ha titokban is de minden léptét figyelemmel követte a szeretet nőnek, bár ezt be nem vallotta volna magának...próbálta is elterelni más kisasszonyokkal a figyelmét...de amikor Anne megmutatta milyen kivételes nő is ő, a mi kapitányunk elveszett. Érezhető volt a feszültség kettejük között. Hiába harcolt önmagával és próbálta gyűlölni a nőt, rájött, hogy értékesebb minden eddiginél, akikkel eddig találkozott. Soha nem szűnt meg szeretni, hiszen a tengeren is csak ez segített túlélni...ám amikor visszatért, és újra találkoztak megpróbálta ezt elnyomni magában. Az a harc, amit saját magával folytatott önmagát is felemésztette volna...és csak egy Jane Austen könyvben tud egy férfi olyan szépen szerelmet vallani, hogy utána percekig peregnek le a könnycseppek az arcomon. Ahogy a kapitány ezt levél keretében végül megtette...arra csak egy olyan férfi képes, akinek nappala és éjjele, minden gondolata a szeretett nő körül forog. Az a szerelem, amit az írónő ismét megmutatott gyönyörű és úgy ragyogott, mint egy szépséges rózsa eső után. Teljes pompájában. Wentworth a szíve minden szerelmével szerette Anne-t, és újra megismerte. Rájött mennyit változott a nyolc év alatt, és még jobban beleszeretett. Nem félt végül harcba indulni érte, és minden apró jelt egy csatakiáltásnak tekintett...de a végül bekövetkező fejleményekben nem mert reménykedni. Én mérhetetlenül beleszerettem a kapitányba, akiben a hideg udvariasság és a szerelemes férfi egyszerre jelen van.... a védelmező, óvó jellemvonásokkal együtt.
Számos árnyalt és kevésbe összetett mellékszereplő is felbukkan, mint az az Austen könyvekben megszokott. Anne gond nélkül pellengérre állítja nagyképű apját és nővérét...akiknek csak a külső és a rang a lényeges. A hideg rázott a beképzelt családfőtől, akinek az volt a legfontosabb, hogy ki hogy néz ki és mennyire szép. Csak legidősebb lányát szerette, aki olyan volt, mint ő. A rang jelentett nekik mindent, függetlenül a címet birtokló személy jellemétől. Képmutatóak, önkényeskedők, lekezelőek és egy csepp szeretet sincs bennük.
Sajnos nekem Lady Russelt sem sikerült nagyon megkedvelnem, aki Anne édesanyja halála után annak a helyébe lépett. Féltőn, óvón szerette a lányt és bosszantotta, hogy a családja nem látja micsoda kincs is ez a lány...de a külsőségekbe vetett hite egyszerűen mérhetetlenül bosszantott. Hogy hízelgéssel és a képmutatással könnyen át lehetett verni, és bedőlt a csapdába. A jó modor számára az elsődleges, nem az ember jelleme...a származás és a rang nála is rettentően fontos volt. Túlzónak éreztem a befolyást, amit Anne felett gyakorolt...és nem értettem a lány miért hagyja...valószínűleg, mivel úgy szerette, mintha az anyja lenne. És persze szegény Anne-t saját családja is kivetette és csak anyja barátnője maradt neki. Mindazonáltal sajnos nem lettünk kebelbarátnők, és nem egyszer idegesített Lady Russel.
Igazából a Netflixre érkező adaptáció miatt nyúltam most ehhez a regényhez, és előbb a filmet, majd a könyvet vettem sorra. Mivel korábban nem volt összehasonlítási alapom így mindenfajta előítélet nélkül vártam Dakota Johnson alakítását. Ám csupa rosszat olvastam róla, de ez azért nem tántorított el. Nekem kicsit túl modernre sikerült, kicsit olyan mai de mégis régi hatást keltő kosztümös film lett. Mintha a ma megszokott szingli jellemzőkből tettek volna át jó párat a XIX. századba. Nem mondom, hogy borzalmas lett...mert szerintem nem, de Anne nem ennyire szatirikus és a kapitány nem ennyire tesze-tosza, mint a filmbeli karakterek. Szerintem a könyv sokkal részletesebb, árnyaltabb és persze mélyebb...mint mindig. De az új Netflixes változat is egy elképzelés az tény....sok mellékszereplőt viszont tűpontos találat ért.... és a legfontosabb: imádtam a nyuszit.
Az írónő több mint kétszáz év távlatából is aktuális. Aktuális problémákra, jellemekre hívta fel korában a figyelmet, amelyeknek nagy része ma is jelen van...hiszen az emberi jellem és természet nem változik. Egyik ilyen, pedig a megtévesztés és hazugságok tömkelege. A hízelgés és közben a hátba szúrás a XXI. század sajátja és erre már Austen is fente a tollát és meg is mutatta milyen az ilyen ember valójában. Tökéletes korrajz a XIX. századi Angliáról, a mindennapokról...hiszen egy olyan hölgy szavai köszönnek vissza, aki akkor élt. Nem kellett kutatómunkát folytatnia, csak kinyitnia a szemét és fülelnie a társaságban, a bálokon és összejöveteleken.
Jane Austen könyvei menedékek ebben a rohanó, érzelemmentes világban. A történeteiben megismerhetem milyen szép szavakkal lehet kifejezni az érzéseket, mennyire lehet tartózkodóan szeretni és mit jelent az igaz szerelem. Kényeztetés a lelkemnek az akkori szófordulatok, a nyelvezet és maga, ahogy két szerelmes ember egymással viselkedett.... hogy milyen értékes volt a két ember közötti kapcsolat Ez sajnos a mai világból már kiveszett, de Jane Austen könyveiben bármikor megtalálható.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése