A nyár egyik legjobban várt könyve volt nálam R. Kelényi Angelika legújabb CW regénye, a Veszélyes vadvirág, amelyben kedvenc hősnőnkkel ismét a magyar tenger partján, Balatonrakoncán találkozhattam. Ezúton is köszönöm szépen a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak.
Ismerve Carot, ebben a történetben sem fog unatkozni, aki a kezébe veszi a széria ezen részét. Lehetetlen letenni, és kiváló időtöltés akár strandon, vízparton vagy éppen a Balaton partján. Bár vigyázat, némely jelenet intenzív nevetőrohamokat okozhat, így nyilvános helyen csak fokozott óvatossággal ajánlott olvasni. Legalábbis velem sajnos előfordult, hogy alig tudtam abbahagyni a nevetést egy két jelenet után. Angelika most sem okozott csalódást, imádtam minden sorát, mind a 313 oldalt...és egyszerűen kerestem hol van a folytatás.
Miss Wood számomra maga a kikapcsolódás, amikor túl sok a valóság csak leemelem az egyik kalandos utazásának történetét és máris jókedvre derülök. Caro olyan, mint eső után a napsugár...felderít mindent és mindenkit. Nekem legalábbis most ezeket az érzéseket keltette életre.
A könnyed, szórakoztató hangvétel mellett, persze most is egy tipikus krimit kaptam, amelyet egyre jobban szeretek....de leginkább az CW-féle krimiket. Ahol nincs túl nagy hangsúly az emberölésen, vagy véres részleteken...hanem a történések kicsit egyedi hangnemben kerülnek a szemem elé a lapokon. Az írónő valóban a kezdeti gasztroblogger írásoktól egyre inkább a krimi irányába kormányozta hősnőnk útját, és ez nem is baj. Nagyon jól áll ez ennek a sorozatnak, és Angelika mesterien tudja szőni és csavarni a szálakat...végig fenntartva az érdeklődést. Nem túlírt, nem elképzelhetetlen cselekményeket visz bele a történetbe. Nem csinál Woodból egy Lara Croftot és teljesen idiótát sem. Továbbra is egy talpraesett, mai, modern nő, aki kíváncsi természetének és újságírói mivoltának köszönhetően mindenbe is beleüti az orrát...és nem is baj, mert teszi ezt a rá jellemző bonyodalmakkal. Mivel ahol Caroline feltűnik, biztos, hogy kerekedik egy hatalmas nagy galiba. Ugyanakkor az immár szokásos krimi vonal mellett nagy hangsúlyt kapnak az érzelmek, maga a férfi-nő kapcsolata. Ádám és Caro viszonya a középpontba kerül, mélylélektani gondolatok és komoly dolgok is a felszínre kerülnek, amelyektől érzelmileg elég intenzív lett ez a rész....sőt elgondolkodtató.
Ádám és Caro úgy tűnik a floresi kaland után a nyugalom szigetére evezett, és békésen töltik a napjainakat a magyar tenger partján vezetve a panziót és a Jacksont. Ám a Vadvirágban feltűnik egy kellemetlen vendég, Berisha, aki mindenbe és mindenkibe beleköt kisebb csetepatét kreálva Caro új munkahelyén. Miss Wood próbál mindent megtenni, hogy a vendég kedvében járjon, de nem jár sikerrel...mígnem a kellemetlenkedőt holtan nem találják a szobájában és Caro szagot nem fog, mint egy veszett kutya..végre egy újabb izgalmas ügy, egy újabb cikk. Balatonrakoncát teljesen felbolygatja ez a gyilkosság, ráadásul felbukkan Ádám ex nyomozó barátnője, majd egy pesti szuper zsaru...és a hab a tortán, hogy még Rose és Liliom is bajba kerül. Arról nem is beszélve, hogy Caro megint micsoda életveszélyes kalandokba keveredik. Még Margitkától sem szabadul...minden adva van egy igazi, balatoni krimihez.
Caroline Wood ebben a részben már balatoni panziótulajdonosként tűnik fel, aki nyugalomban és teljes boldogságban vezeti a Vadvirág panziót, amelyet nagybátyjától örökölt fele részben Szabados Ádámmal. Látszólag minden rendben van, de felszín alatt a nőnek hiányzik valami, mégpedig az izgalom, hogy dolgozzanak az agytekervényei, és ez jelenleg nincs meg az életében. Főleg, amikor szerelme, - akiért átutazta a fél világot, hogy megmentse és az indonéz maffiával is szembeszállt - olyan dolgot közöl, amely véglegesen meghatároz bizonyos dolgot hősnőnk életében. Amikor valamit természetesnek veszel, és arról kiderül, hogy egyszer csak nincs többé...akkor mindenáron azt akarod. Amikor tudod, hogy olyat veszítesz el, ami igazából soha nem volt a tiéd...az a legfájóbb a világon. Caro ekkor ráébred, hogy szinte nem is ismeri a férfit, igaz erről a témáról még nem beszéltek...de úgy érzi elárulták és elvettek tőle valamit. Nehéz ezt feldolgoznia, és akkor emellé folyamatosan jönnek a problémák a panzióval. Felteszi magának a kérdést..valójában ezt akarja, erre vágyik? Itt van az ő helye? Hiányzik neki a másik élete, az újságírás...és persze drága Duval sem hagyja ezzel békén. A párkapcsolatában, viszont újabb, és újabb problémák jönnek. Mire egy gödörből kimásznak Ádámmal, feltűnik egy ismét, amibe belezuhannak. Miss Wood szorongása, féltékenykedése még mindig fennáll és ez nagyon sokszor okoz problémát kettejük között. Sok esetben Caro meggondolatlanul cselekszik, és nem beszéli meg a dolgokat Ádámmal....pedig egy kapcsolatban ez nagyon fontos lenne. Egyedül dönt, csak utána közli szerelmével..kvázi kész tények elé állítja...és ez nem éppen a legjobb taktika. Mindig jót akar, de sokszor előbb cselekszik, mint gondolkodik. Elég erősen alkalmazza a kettős mércét...de abban igaza van, hogy Ádám sem teszi oda magát minden esetben. Caro billeg a karrier és a szerelem között, és általában rendre az utóbbi győz...de érzi, a másikra is szüksége van. A rakoncai bonyodalmak, a panzióban történt haláleset, a nyomozás felrázza ebből az érzelmi posványból...és beindul, mint a motolla. Az biztos, ha Caroline Wood a barátnőm lenne egy igazi kincs birtokában lennék, akire minden helyzetben számíthatok, mert akit szeret azért tűzön-vízen is átgázol. Igazi barát, a másikért nem fél saját testi épségét is kockáztatni...és persze most sem maradt el az erkölcsös igazságosztó szerepe sem. Borzasztóan irritálja az igazságtalanság, és ezért tesz is. Persze beindul az újságíró énje is....a rendőrség mellett önálló akcióba kezd nem egyszer veszélyeztetve ezzel az életét...ezzel ismét veszekedést generálva Ádámmal. Mondjuk úgy a legelső gödörből nem sikerült teljesen kimászniuk, és mindig mélyebbre és mélyebbre estek. Sértettek és büszkék voltak, nehezen kezdeményeztek....a szerelem, azonban megvan kettejük között. Ha nehezen is de próbálják megbeszélni és a helyükre tenni a dolgokat. Ráébrednek, hogy elfogadás és kompromisszum nélkül nem fog működni ez a dolog, ami kettejük között van.
Szabados Ádámot ebben a részben hol felpofoztam volna, hol pedig szenvedélyesen a karjaiba vetettem volna magam. Sok mindenben egyetértettem vele Caro kapcsán, de sok mindenben nem. Igaz, ami elindította a lavinát őt érinti, a legfájóbb módon...de szerintem nem értette meg Wood érveit, és mivel nem beszélték ezt meg ezért ez a tüske csak még mélyebbre került és így kezdett el begyulladni, amely a további veszekedések táptalaját is képezte. Mert ebben a részben a kapcsolatuk mélypontra került. Értettem Ádámot, neki sok az az izgalom, amit Caro annyira élvez...de én úgy éreztem a nő gondolkodás nélkül ment utána, hogy megmentse és áldozta fel korábbi életét, hogy vele éljen Balatonrakoncán...míg Ádám részéről nem éreztem a támogatást Caro irányába. A panzióval is teljesen magára hagyta, ő csak a Jacksonnal törődött. Persze érezte, hogy nem tökéletesen oldotta meg a dolgokat és mivel hiányzott neki a szerelme, próbálta helyre hozni...igyekezett megoldani, hogy beszéljék meg a dolgokat. Abban viszont Ádámnak teljesen igaza volt, hogy úgy érezte Caro kizárta a fontos döntésekből, hogy az ő véleménye nem számít, nem ér annyit hogy előtte megbeszéljék. Ez engem is roppantul frusztrált volna, és én is nagyon nehezen viseltem volna... és hát Ádám is nem egy-két meggondolatlan dolgot mondott emiatt. Ám Szabados most sajnos arról is tanubizonyságot tett, hogy nem minden helyzetben úriember. A volt barátnőjének a jelenlegit elég tapló módon mutatta be, és ezért én biztos felpofoztam volna. Az, pedig ahogy erre reagált, amikor Caro a szemére vetette ezt a viselkedését...hát nem volt túl szimpatikus. Ádámnak Caro túl intenzív, túl sok izgalommal jár, mégis imádja...de azért kell idő neki, míg hozzászokik ahhoz milyen vérmérsékletű is az angol hölgyemény. Hiszen a szerelem pont arról szól, hogy elfogadjuk a másikat, és azért szeretjük amilyen. Nem biztos, hogy a szerelmünk is mindig arra vágyik, amire mi...ezt pedig a szemére vetni nem éppen szép dolog, és ez akár meg is ölheti ezt a csoda szép érzelmet két ember között. Mindkét félnek kell a szabadság, ahogy neki Caro megadja...szerintem Ádám Caronak nem....és hiába veti a nő szemére a kettős mércét, ő ugyanúgy alkalmazza azt.
És aki a szívem egyik csücske, az Rose...akinek végre megtudtuk a teljes nevét is. Declan Rose egy igazi ölelgetni való plüssmackó kidolgozott izmokkal és hosszú, szőke tincsekkel. Floresen átélt kalandok után új életet kezdett a Balaton partján Liliommal és SUP leckéket ad a turistáknak, leginkább nőknek. Azonban szűknek érzi ezt az életet, de nagyon kiutat nagyon nem talál. A gyerek miatt a biztonságot tartja szem előtt, de boldogtalan és leginkább a csajozásban és az ivásban teljesedik ki. Pedig még Margitka is odavan érte, csak a nevét nem tudja befogadni, mivel szerinte egy férfit nem hívhatnak Rózsának. Rose, azonban sajnos ismét rosszul választ, és bajba kerül, végül, pedig a rácsok mögött találja magát. Borzasztóan idegesíti ez a helyzet, és az is, hogy nem tud Caronak segíteni amikor kell. Ádámnak nem éppen kedvence az ausztrál, és szoros baráti viszonyát Caroval többször is a nő szemére veti...persze egy bizonyos megjegyzés Miss Woodnál nagyon kiveri a biztosítékot, és Rose miatt is majdnem összevesznek Ádámmal. Az ausztrál nem éppen egy mintaapa, mintha próbálna ettől a szereptől szabadulni...ám végül a magyar fogdában való kényszerpihenő alatt lehetősége adódik gondolkodni. Ráébred, hogy akármilyen szar szülőnek tartja is magát soha nem hagyná el Liliomot...de neki nem a Balaton az otthona. Távolabbi úti cél, horizont lebeg a szeme előtt. Remélem még fogunk vele találkozni, mert nagyon a szívemhez nőtt a nagydarab ausztrál medve. És bízom benne végre a szerelemben is megtalálja a boldogságot.
Angelika ebben a részben is komoly témákra hívja fel a figyelmet: a családon belüli erőszakra és a gyermekbántalmazásra, amely napjaink egyik legsúlyosabb és legfontosabb kérdése. Klára és Ricsi karakterén bemutatja hogyan élik meg ezt az áldozatok, hogyan működik a magyar családsegítő és gyermekvédelmi rendszer és micsoda veszélyek között kell élniük az elszenvedőknek. Fontos, akin látjuk, hogy segítségre szorul annak segítsünk, ne pedig elfordítsuk a fejünket, hogy ez nem a mi dolgunk..mert igenis az. Emellett fontos helyet kapott az emberkereskedelem, a szexrabszolgaság is, amelyet szépen beleszőtt a történetbe..ezzel még súlyosabbá téve a cselekményt.
A borító ismét gyönyörű lett és tipikus Caroline Woodos. Rajta minden, ami a balatoni sztorira oly jellemző. A rajzolt nőalak, aki egy panzió erkélyén áll, háttérben a Balaton, a vitorlások és a tihanyi apátság. A dombornyomást pedig imádom, külön pluszt ad a külsőnek. A kötés, a lapok tökéletes minőségűek, könnyen forgathatóak, nem törik a gerince és persze most is emeli a tétet a regényhez készült egyedi könyvjelző.
A Veszélyes vadvirág egy igazi balatoni krimi, de emellett komoly üzenet a párkapcsolatról is. Humoros, könnyed, néhol véres cselekmény elgondolkodtató érzelmi mélységgel az elfogadásról és arról, hogy a szerelem nem mindig tökéletes és idilli. Egy jó kapcsolatért mindkét félnek meg kell dolgoznia, és a legfontosabb az őszinte kommunikáció.
U.i.: Amikor a tökéletes balatonos "vadvirágos" képért a szélviharral is képes vagyok dacolni a Balaton kellős közepén. Avagy a tökéletes kép, és ahogy készült. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése