Évforduló- Suzanne Collins születésnapja

 Ezen a héten, azaz augusztus 10-én ünnepelte a születésnapját Suzanne Collins, az Éhezők viadala szerzője ezért szeretném megosztani a korábbi írásaimat a trilógiáról. :) 

 Az Éhezők viadala az egyik kedvencem, meghatározó olvasási élményem volt. Ugyanis az életem egyik legnehezebb időszakában talált rám, sikerült is átvészelni azt a könyveknek hála. Kikapcsolódást és felüdülést nyújtott akkor, most pedig szintén kiszakított a valóságból. És ami a legfontosabb megszüntette az olvasási válságomat. Igaz, hogy nem egy rózsaszín ködben úszó lányregény, hanem egy kőkemény disztópiks történet…de ennek ellenére magával ragadó, letaglózó és minden tekintetben egyedi. Egy olyan világ, amely sajnos könnyen bekövetkezhet, ha nem vigyázunk jobban. A disztópikus regények elolvasás után mindig ilyeneken szoktam gondolkodni, hogy talán ha nem vigyázunk, nem lépünk időben nem is olvasni fogunk ezekről, hanem átélni.

Az éhezők viadala minden tekintetben utánozhatatlan. Az olvasása előtt csak az Alkonyat és a Trónok harca kötetetet olvastam, amelyek a fantasy világába tartoztak. Erre a történetre egy barátnőm hívta fel a figyelmemet, és azóta a favoritom is ez említett másik kettő mellett. Suzanne Collins tökéletes nyitó regényt alkotott. Fokozatosan építette fel a cselekményt, és mutatta be ezt a világot. Panemet, ami Észak-Amerika romjain született. Egy diktatórikus rendszert, amelynek célja a megosztottság fenntartása, és a hatalom fitogtatása abszplutikus módszerekkel. Panem 13 körzetből állt, ám utóbbit a földdel tették egyenlővé az engedetlenség miatt. Így tehát 12 körzet alkotja az országot, amelyet egy elnök irányít a Kapitóliumból, a fővárosból. A körzetek és a Kapitólium között nem is lehetne nagyobb a különbség. Míg a körzetek a túlélésért küzdenek, a főváros csupa luxus. A rendszer elitje és a rendszer alárendeltjei, akiket büntetni kell és emlékeztetni minden egyes nap arra mit tehetnek velük. Nekem Panem államberendezkedéséről Észak-Korea jut mindig eszembe.

A kötet címe is elég kifejező, és magában hordozza a rendszer brutalitását is. Hamar meg is tudjuk mit is jelent az éhezők viadala, amit a Kapitólium rendez és mind a 12 körzetből egy fiúnak és egy lánynak részt kell rajta venni, hogy a véres felkelésre emlékeztessék a népet. Le kell gyilkolniuk egymást a kamaszoknak, míg csak egy nyertes maradhat. Tökéletes propaganda, tökéletes megoldás. A félelem, az elnyomás, a kiszolgáltatottság érzése mindig tökéletes fegyver a hatalom kezében. De a kegyet is megmutatják, hogy egy életben maradhat. Totalitárius állam, totalitárius államgépezettel. 

 

A kötet főszereplője Katniss Everdeen és családja is éppen az aratásra készül a 12. körzetben, ahol kisorsolják az évi játékosokat. 12 és 18 év közötti lányokat és fiúkat. A 12. körzet mondhatjuk az egyik legszegényebb körzet és szénbányászat a fő iparága. Katniss családjával nem éppen a tehetős rétegbe tartozik, sőt. A Peremen él, ahol a szegényebb sorsúak közé tartoznak és kvázi családfői szerepet tölt be, miután elveszítette az édesapját. A fiatal, 16 éves lány nagyon összetett személyiség: egyszerre roppant erős, és roppant érzelmes. Nekem abszolút ő a kedvencem az egész történetben, és az ő tekintetében tökéletes volt a színészválasztás Jennifer Lawrence személyében. Tökéletesen hozta Katniss karakterét, jobban sem képzelhettem volna el. Visszatérve Miss Everdeenre: aki néha mogorvának, arrogánsnak tűnik, de valójában csak nehezen nyílik meg, és nehezen is mutatja ki az érzelmeit. Aki szeret, aki közel áll hozzá azzal persze máshogy viselkedik…de nem egy közvetlen, barátkozós típus. Nem nyit az emberek felé, tartja a távolságot, és nehezen bízik…ami egy ilyen rendszerben érthető is. Ugyanakkor Katniss az egyik legtalpraesettebb főhősnő, akivel olvasmányaim során találkoztam. Az egyik kedvenc könyvszereplőm is ő Aelin Galathynius és Jude Duarte mellett. Mondhatjuk, hogy a jég hátán is megél, megtalálja mindennek a megoldását. Igaz, hogy a szükség is rákényszerítette, hogy megéljen a jég hátán is. Feltalálja magát, megtanulja a szabályokat kijátszani és a besurranni a kiskapukon. Okos, eszes fiatal hölgy..aki fiatalsága ellenére túl sok rossz dolgot látott már. A keménysége mellett, ugyanakkor hatalmas a lelke és a szíve. De ezt vastag páncél őrzi. Önzetlensége példaértékű, és a szeretete a húga iránt. Igazából ez indítja el az egész történetet…a szeretete és az önzetlen tette, amikor a húga helyett önként jelentkezik a viadalra. Ez is csak Katniss hatalmas szívét mutatja meg, és azt mennyi érzelem van benne. Elrejteni és nem kimondani amit gondol sem olyan egyszerű számára. 16 éves kora ellenére újdonság neki a szerelem, az érzelmek amelyek ezzel járnak. Katniss viszont lelkileg a Viadal alatt fejlődik a legtöbbet. Ráébred sok mindenre, és érzelmi téren a kötet vége felé csak úgy szárnyal. Az az őszinte aggodalom, és a fizikai erőszak amit ki tud fejteni minden megmutat, mennyire is tud kötődni. Hogy talán lassan, és fokozatosan benne is kialakult a szerelem, a ragaszkodás, a kötődés. És nem biztos, hogy tudna a másik nélkül élni. 

 

 És hát ha Katniss a belevaló, kemény csaj, akkor Peeta az a fiú, akibe 16 évesen fülig belehabarodtam volna. A 12. körzet másik résztvevője a viadalon, aki nem önként jelentkezik, hanem kisorsolják. Peeta sem olyan egyszerű személyiség, mint amilyennek elsőre látszik. Viccel és humorral próbál sok helyzetet feloldani…de annak ellenére, hogy jobb sorból jön, mint Katniss, azért ő sem egy elveszett lélek. A családi pékségben tevékenykedik mindaddig míg részt nem kell vennie a viadalon. Már a felkészülés alatt sokkal több érzelmet mutat a lány felé, mint „vica versa” és engem már ezzel megvett magának. Nem kérkedő, nem hivalkodó, de roppant okos és eszes ő is. Átlát sok helyzetet mondás nélkül is, és meg is ragadja az alkalmat, hogy abból a legjobbat hozza ki. Az pedig, ahogy kifejezi az érzelmeit…az engem teljesen magával ragadott. Sok-sok jelenetben bizonyította, hogy az ő érzelmi világa egyszerűen gyönyörű, és azt meglátni maga a csoda. Ha valakit Peeta Mellark szeret az a világ legszerencsésebb nője. Számos esetben maga elé helyezte a lányt, és gondolkodás nélkül dobná oda az életét a szeretett nőért. Peeta az első rész alatt folyamatosan csak azt mutatja meg mennyire nagyon tud szeretni, mennyire önzetlen, mennyire jószívű és bátor. És hogy egy ilyen mocskos világban, mint Panem ilyen még van, az maga a remény. Aki önmagához méltóan akar meghalni nem pedig megtagadva saját magát…és én miután becsuktam a könyvet végérvényesen és visszavonhatatlanul beleszerettem Peeta Mellarkba. 

 

 Ez a történet kegyetlen, és húsbavágó. Nincs mit szépíteni ezen, a főszereplők mellett a mellékszereplők is igen árnyaltak. Haymitch, a főhősök mentora, aki eddigi egyetlen győztese a 12. körzetnek csak úgy tudja elviselni az emberi létet ha részeg. Azokat a borzalmakat, és sebeket amelyeket fiatalon átélt nem tudja máshogy befoltozni csak alkohollal és akkor még a mentor lét sem kedvez ennek az állapotnak. Abernathy azonban briliáns elme, ezt meg is csillogtatja. Kemény természet, bunkó de máshogy túlélni nem lehet ebben a világban. A folyamatos színjátszás, megjátszás már-már olyan mint a levegővétel a győztesek számára.  Effie Trinket pedig a Kapitólium szimbóluma. A nevetséges ruhák, frizurák és műszempillák jellemzik a hölgyet, és a néha egyszerűen agymosott kifejezések és gondolatok. De Effie ahogy Katniss fokozatosan változik, fejlődik a jelleme. Van egy olyan oldala, amely egy határozott..tűzön-vizen át harcoló nő képét mutatja, persze más eszközökkel és más stílusban.
Gale, pedig Katniss jó barátja a 12. körzetben. Gale mondhatjuk szöges ellentéte Peetának, mégis akarva-akaratlanul összehasonlítja őket a lány. Gale, aki Katnissel együtt tudja, milyen az éhezés, milyen amikor te vagy tizenévesen a családfenntartó és meg kell szegned számos szabályt, hogy a családod aznap ne haljon éhen. A fiú elfogadja a rendszert, de ha a lázadás szikrája valakiben ott van az ő. Benne ez nap, mint nap érik és formálódik. Katniss mindenben számíthat rá, és talán észre sem vette még a gyengéd érzelmeket sem, amelyek a fiú részéről irányába jelentkeztek.

Az éhezők viadalnál talán csak egy brutálisabb regényt olvastam, a Csernobili imát. Előbbi utópisztikus, utóbbi valóság. Egy könyörtelen, embertelen rendszer a kötet központja, amely eltapossa azt, aki másképpen mer gondolkodni, vagy kritikát mer megfogalmazni a rendszer ellen. Erőszakos cselekménnyel emlékeztetni a népét a hibára, hogy ne merjék azt még egyszer elkövetni. És mégis ebben a kíméletlen Pánemben is van szerelem, van szeretet, van önfeláldozás. Mert hiába törjük meg az emberiséget az emberben, végleg száműzni azt nem lehet. Mert a mocsokban is van fény, utat talál magának a remény…csak egyvalakinek elég bátornak kell lennie ahhoz hogy a kezdő lépést megtegye.

A belső mellett a külső is lehengerlő és kifejező. Megvoltak a korábbi kiadások is, de nem voltak egységesek. És amikor láttam, hogy kiadják újra díszdobozban, keménykötésben nem is volt kérdés, hogy megszerzem. Az új kiadások egyszerűen gyönyörűek, és öröm olvasni őket. A könyvespolcom egyik éke.

Az éhezők viadal egy megrázó történet szerelemről, szeretetről egy olyan világban, ahol nem létezik más csak a legvadabb emberi brutalitás, a félelem és kényszer. Egy olyan világ, ahol majdnem kiveszett az emberből az emberség, de a remény is ott pislákol ami mindig erőt ad.