R. Kelényi Angelika az egyik kedvenc írónőm, majdhogynem a kezdetektől nyomon követem a munkásságát és a Caroline Wood sorozatát egyszerűen imádom. Nem tudom letenni, ha elkezdem olvasni. Nagyon, de nagyon örültem, amikor a Szédítő Balaton után Caro újabb kalandjaival örvendeztetett meg a drága írónő...és ezúttal nem is akármilyen helyszínre kalauzolt. Indonézia, azon belül is Flore szigete volt az újabb utazás célpontja. Roppant ötletes, hogy Miss Wood mindig más országba utazik, ezáltal az olvasó felfedezheti az egzotikus vidéketet és nem mindennapi kultúrájukat. Caroline nem éppen egy hétköznapi nő, mivel mindig valami galibát okoz vagy bajba kerül, ezáltal sok esetben versenyt kell futnia az idővel vagy éppen a határidővel, hogy kimeneküljön a hatalmas problématengerből, amibe csöppent. Nem volt ez most sem másként.
Flores szigetére Caro magyar szerelme, Ádám miatt utazik....mivel a férfi napok óta nem adott magáról életjelet. A férfi a különleges kávék miatt utazott az indonéz szigetre, amivel véleménye szerint helyi kávézója vendégkörét növelheti. Caro korábban is kétkedve fogadta szerelme terveit, de nem akadályozta benne, ugyanakkor a kisördög azért ott ült a vállán és persze sugdosott neki dolgokat, melyeknek köszönhetően nem egyszer kezdett túlontúl is belebonyolódni a gondolataiba. Mielőtt, azonban az egzotikus országba utazna, anyja sznob szomszédjával is találkozni kényszerül Londonban, ahol főnöke, Duval is felbukkan. Képtelen indokkal hívja meg magához a Lady, ám Caro átlát a szitán, amikor francia főnöke is feleségestül felbukkan. Ugyanakkor mégis Duvalhoz fordul, és a férfi segítségével utazik Floresre, ahol aztán nyomozásba kezd és nem is sejti megint micsoda kalamajkába keveredik. Ismét az életéért kell futnia...nem mellesleg éppen egy Jimmy Choo szandálban.
R. Kelényi Angelika ismét könnyed humorral dolgozott, ugyanakkor sokkal komolyabb és mélyebb hangvételű témákat érintett ebben a részben. Bemutatásra került maga Indonézia, az ellentétek a gazdagok és a szegények között, a kizsákmányolás, a turizmus, a maffia, a korrupció, a diktatórikus politikusok. Mind-mind magukban is éppen elég komoly témák...együtt pedig nem kicsit ütnek a regény olvasása közben. Mindegyiket érinti az írónő, összefonja őket és ezekből kapunk egy kerek egészet...elgondolkodtató, hogy amikor egy gyönyörű egzotikus országba utazunk, akkor nem mindig látjuk mi van a homokos tengerpart, a pálmafák és a koktélok mögött. A mélyszegénység és a kilátástalanság sok turistaparadicsomban jelen van, és mégis akkor ott valahogy erről megfeledkezik az utazó....ám nem Miss Wood...és persze nem is ő lenne ha nem így járna el. Bevallom Indonéziáról nekem eddig Bali és Jakarta jutott eszembe, és ezért is szeretem Angelika történeteit, mert megint egy olyan helyre utazhattam általa, amelyről egyrészt még nem is hallottam, másodsorban nagyon komoly gazdasági tényező is fellelhető Flores mellett, ez pedig a kávé. Az illatos és egyedi ízletes kávé. Nagyon érdekes volt olvasni, miből és hogyan is élnek a sziget lakói...nem gondoltam volna, hogy ekkora a szakadék a társadalmi rétegek között és hogy az ültetvények az elsődleges bevételi források.
Az írónő itt már jóval erősebben érzékeltette a krimi jellemvonásait, beletéve a történetbe olyan fordulatokat is, amelyektől a szám is tátva maradt és együtt rettegtem hősnőnkkel vagy éppen tövig rágtam a körmömet olvasás közben, hogy sikerül e véghez vinni a tervet vagy sem. Caroline Wood sorozat könnyed és szórakoztató volta mellett, egyre jobban kidomborodik a krimikre jellemző hangulat, feszültség és történetvezetés. És ez nekem roppant mód tetszik, főleg, hogy annyira nem vagyok oda ezért a műfajért, de Angelika könyveiben mégis egyszerűen imádom.
Caroline Wood most sem hazudtolta meg önmagát. Végre rátalált a szerelem Ádám személyében, és kétlaki életet él. Ingázik London és Balatonrakonca között. Úgy érzi a londoni élete sok esetben már idegen számára, és sokkal jobban kötődik a magyar tengerhez és környékéhez. Nem érti, miért fontos egy Lady meghívása, miért tekinti ezt elsődlegesen megoldandó feladatnak az anyja...úgy érzi, ő már megtalálta a helyét Magyarországon. De a munkája nagyon hiányzik neki, és egy olyan nő, mint Caro nagyon nehezen tud sokáig megülni a fenekén. Ám most éppen Ádám miatt indul egy újabb veszélyes kalandra, és keveredik olyan dologba, amelyről más még a rémálmaiban sem szeretne hallani. Caroline lehengerlő egy nő. Bátor, magabiztos és minden helyzetből kivágja magát, és fel is találja. Nem nagyon tudok már újat írni róla, csak azt, hogy egy igazi belevaló csaj, aki nem fél szembeszállni az indonéz maffiával, hogy kiszabadítsa a szeretett férfit. Holott nagyon nem tisztázták, mi is van kettejük között...jól megvannak, szeretik egymást és együtt élnek...de valami visszacsatolásra Caronak szüksége van, ezért kezdi el őrölni a féltékenység, és a kétség. Kapcsolataiban még mindig szorong, és ez visszavezethető szülei házasságára is. Nem hiszi el még mindig, hogy végre megtalálta az igazit....valahogy kevésnek hiszi magát a magyar srác mellé...és ezért folyamatosan túlgondolja a dolgokat, és kombinál, majd végül felesleges következtetésekre jut. Ebben a részben leginkább a bátorságát kell kiemelnem, és azt mire képes valaki azért, akit tiszta szívből szeret. Caro tűzön-vízen, szellemeken, maffiafőnökökön képes átgázolni, hogy megtalálja szerelmét...és ez számomra bámulatos volt. Egyszerűen csak tisztelni és becsülni tudtam, mivel véleményem szerint napjainkban nagyon ritka az ilyen szerelem. Persze, amíg minden szép és jó elmondjuk, hogy mennyi mindenre képesek vagyunk a másikért...de ha beüt a krach már nem biztos, hogy egy szál Jimmy Choo szandálban nekivágunk az indonéz dzsungelnek. A szerelem sokféle, nem egyforma....őrült dolgokra késztet, de csakis azt, aki tiszta szívével szereti a másikat, akinek minden gondolata és szívdobbanása a másik...ezért volt képes erre a heroikus tettre hősnőnk. Én biztosan gyáva lettem volna, nem mertem volna ezt bevállalni, amit Miss Wood tett.
Az Édes Floresben sok férfi karakter felbukkant, aki most inkább mellékszereplőként funkcionáltak a mi Wonder Womanünk mellett, mert Caro egy Csodanő volt az egyszer biztos.
Talán Ádám kapta a legkisebb szerepet, hiszen pont érte indult el az angol lány és nem kis nehézségek árán látták viszont egymást újra. Ádám most is bebizonyította, miért is szeretett bele Caroline...egy igazi férfi, egy hős, aki inkább feláldozta a saját testi épségét, azért, hogy megvédjen egy ártatlan nőt. Nem tudom hány férfi tenné meg ezt, gyanítom egy kezemen meg tudnám számolni....
És persze nem maradhat ki az én nagy kedvencem, Pierre Duval. Akármennyire is szeretem a magyar férfit, nekem a francia a favoritom. Imádom a hűvös eleganciáját, az arrogáns viselkedését, és a sznob felsőbbrendűségét...azt, ahogy megjelenik valahol minden női szempár rá szegeződik, és ezt tudja is nagyon jól. Ha eddig nem szerettem volna, most tuti belebolondulok mert megmutatta mekkora szíve is van valójában, hogy mire képes azért, akit szeret...mert szereti Carot, ez nem is kérdés. Amiért még övé a szívem, hogy harcol...harcol a nőért, holott pont az ellenfele megmentése miatt fordul hozzá hősnőnk és ő gondolkodás nélkül segít neki. Megmutatta milyen ember is lapul a méregdrága öltöny alatt. Eget földet megmozgat, beveti minden kapcsolati tőkéjét, hogy a "parasztot" kimenekítse. Szerintem nem lehet őt nem szeretni.
A harmadik pedig Rose, az ausztrál tengeri cigány, aki Csodanőnk segítője lesz ebben a részben. Rose karakterét eleinte nem éreztem nagyon fontosnak, de a regény második felétől kvázi férfi főszereplővé lépett elő, hiszen Caro nélküle sehova sem jutott volna...sőt lehet a másnapot sem érte volna meg. A volt drogdíler Flores szigetén telepedett le, és beállt a nem túl bizalomgerjesztő tengeri cigányok közé. Miss Wood hozzá fordul segítségért, és kezdetben a férfi csak a pénz miatt segít a nőnek, majd kiderülnek a múltja részletei és ezek után már lelkiismereti kérdésnek tekinti, hogy segítsen megtalálni Ádámot. Rose nem kicsit összetett karakter, elsőre egy nagy dumás nőcsábásznak tűnik, néha egy tuskó...néha pedig egy szerelmes férfi, aki elveszítette a nagy szerelmet. Nekem úgy tűnt hősnőnkhöz különleges kapcsolat fűzi, tetszett neki Caro...a bátorsága, a talpraesettsége és a karizmája. Az átélt borzalmak után küldetésének tekinti, hogy segítsen és megvédelmezze a nőt...ezért zártam a szívembe, meg persze a flörtölési technikái miatt. Rose a szíve és lelke mélyén becsületes ember, csak rosszkor volt rossz helyen és nem tudott kimászni a szakadékból ahova zuhant.
Az Édes Flores borítója roppant kifejező. Megtalálható rajta minden elem, amely egy-egy utalás a cselekményre. A rajzolt, már-már klasszikussá vált nőalak, az aktuális ország jellegzetességeivel a háta mögött már a CW sorozat védjegyévé vált. Imádom ezeket a borítókat, és nem tudok választani már melyik a kedvencem. Az pedig külön öröm, hogy mindig készül a kötethez passzoló könyvjelző, így igazi az olvasás.
Mindent összevetve egy igazi véres krimit kaptam humorba és szerelembe csomagolva. Érdekesen hangzik, tudom...de mégis egyszerűen visszagondolva ez jut róla az eszembe...és az, hogy Caroline Wood tényleg egy Csodanő, akinek bátorsága példaértékű. Köszönöm drága Angelika, hogy ilyen erős amazont faragtál, aki minden mai nő számára példakép lehet...mert CW minden tekintetben az.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése