Suzanne Collins- Futótűz

 Nekem a Futótűz, a trilógia második része a kedvencem. Igaz imádom az első részt, mert a maga háromszáz oldalával teljesen bemutat egy olyan világot amelyben soha nem akarnék élni, de ami könnyen lehet egyszer bekövetkezhet. Ez a rész is ugyanolyan sötét, kegyetlen, és brutális. A hatalom egy kézben összpontosul, és egy olyan percíz diktatórikus világ bontakozik ki a lapokon, amely minden egyéniséget, szabad akaratot elsöpör. Egy ilyen világban élni nem élet, csak kínszenvedés.

 

Aki nem hajol meg a hatalom előtt, azt megbüntetik…kegyetlenül. Tökéletes olvasmány ez napjainkban az emberiségnek, mert a történelem hiába ismétli önmagát, ha ugyanúgy nem tanulunk belőle, és kioltva minden emberségünket a leggonoszabb tetteket követjük el újra és újra.

A Futótűzben sokkal több az érzelem, ezáltal itt sem lesz semmi fekete vagy fehér. Végig feszültséggel teli a történet. Jobban beleláthatunk a főszereplők lelkébe, és lelkivilágába. Ugyanakkor számos múltbeli eseményre is választ kapunk. Az olvasás alatt egész végig azt vártam, mikor robban a bomba- annak ellenére, hogy már olvastam- és borul lángba ez a mocskos rendszer. Mert ezek a rendszerek előbb-utóbb megdőlnek, mert végtelenségig tűrni nem lehet..mindennek van gyenge pontja. Ezekre a hektikus pillanatokra és az érzelmekre épített az írónő. Utóbbiak hatására a szereplőket jobban megismerheti az olvasó, jobban beleláthat, azonosulhat vele és megértheti számos cselekedetét. 

 

 A regény központ szereplői most is Katniss és Peeta, akik visszatérve a Viadalról készülnek a győzelmi körútra…de közben beleláthatunk megváltozott életükbe. És abba a vívódásba, amit Katniss érez. Az hogy nem lehetsz önmagad, hogy egy szerepet kell játszanod…mert az életben maradásod, az ahogy megmentetted magad lázadásnak számít egy olyan országban ahol elég egy kis repedés és elindul a lavina. Katnissnek nem könnyű ezt elviselni, feldolgozni…főleg a Viadal véres emlékeit. Egyrészt ehhez érzelmileg nagyon erősnek kell lenni, hogy ezzel nap mint nap szembe tudjon nézni. És ott vannak a kapcsolatai, a két fiú, és a családja. Borzasztó nehéz feladat ez lelkileg. És Katniss fokozatosan küzd, hogy minden téren helyt álljon. Az érzelmeit sem tisztázta még magában, egyelőre csak meg szeretne küzdeni a poszttraumás stresszel…de hogy igazából ki iránt ver gyorsabban a szíve egyelőre nem tudja megmondani…és valahol ez érthető is. Persze a fiúk szemszögéből annyira nem, de a lányéból maximálisan.
Igaz, hogy Suzanne Collins az első részben nagyon sok leíró, bemutató részletet tárt elénk, de körzetekről csak érintőlegesen kaptunk információt. A Futótűzben viszont a győzelmi körút során a győzteseknek minden körzetbe el kell utazni, ezáltal az írónő be is mutatta őket. Micsoda zseniális kegyetlen húzás, hogy a győztest meg kell ünnepelnie a körzetnek…aki lehet pont az adott körzet kiválasztottját gyilkolta le…és a győztesnek, pedig méltatnia kell az adott körzet kiválasztottjait. Ördögi, gonosz és kegyetlen húzás…amiben legfőbb fegyver a félelem. Ugyanakkor hiába próbálja Snow elnök fenntartani a rendszert, azon megjelentek a repedések, és elindultak a törések is. Számos körzetben kitört a felkelés és ezt Katnissék is tapasztalták…és ők ez ellen akármilyen boldognak is mutatják magukat már nem tudják megállítani. A Kapitólum bármekkora terrort is alkalmaz , a változás már elindult, és végső megoldásként Snow a győzteseket is el akarja törölni a Pánem földjéről, mert ők adnak reményt az elnyomott nép számára. A harmadik nagy mészárlásra már a győztesek közül kerülnek ki a kiválasztottak. Snow elnök szerintem ezzel az utolsó lökést adta meg a lázadóknak. És persze a győztesekben is elpattan valami, hogy hiába kaptak ígéretet arra ha megnyerik a Viadalt, örökre biztonságban lesznek…hát nem, a hatalom hazudott és felhasználja őket az újabb véres játékaihoz. Katniss és Peeta így újra az aréna felé tart, és ekkor a lányban végre megváltozik valami. Valami végre elindul, és önmaga is felfedezi ezt a változást. Mindkettő a másik életét akarja megmenteni. Számomra azonban Katniss fejlődött a legtöbbet. A regény első lapjaitól kezdve az utolsóig hatalmas fejlődésen ment át érzelmileg. Így is mindig minden szeretettét maga elé helyezte, de már egy új érzelemmel is ismerkednie kell. Ezért a saját életét is képes feláldozni, és ha valaki a meghalna a másikért, az nagyon sok mindent elárul. Így a regény utolsó harmadára a lángra lobban lány vívódása már célt ér, és rájött arra ki is lakozik a szívében. Most is igazi, harcos amazon volt, nem ijedt meg semmitől és senkitől. Bízni azonban nem sikerül neki elsőre, amely természetesen érthető is. Itt is megmutatta menyire erős nő, mind fizikailag és lelkileg. 

 

Peeta, akit az első részben is imádtam, itt egyszerűen azt mutatja meg, hogy a sok kegyetlenkedés és gonoszság mellett van még jóság is az emberekben. A tiszta, becsületes, ez elvei mellett a végletekig kitartó fiú..aki 17 éves kora ellenére olyan nagyszerű és gyönyörű szerelemmel tud szeretni egy nőt, hogy olyanra kevesen képesek. Képes érte feláldozni mindent, beleértve a saját életét, támogatni, támaszt nyújtani és minden pillanatban mellette állni…úgy hogy talán az érzései soha nem találnak viszonzásra. Peeta maga az emberi jóság ebben a mocsokban.

 

A főszereplők mellett számos mellékszereplő jutott most szóhoz, és közülük is kiemelkedik Cinna. Ő egy tipikusan összetett karakter, aki a tűz körül él és dolgozik. A Kapitólium kedvenc stylistja, a rendszer ún. híve, de aztán mégsem. Mert ha kvázi nem lenne a Kapitólium híve nem lehetne az aki. Ugyanakkor Cinna is lázadó, csak ő máshogy üzen. A ruhái által, csendben. Ehhez ugyanakkor bátorság kell, mint ha fegyverrel tenné ezt az ember. És ez Cinna jelleméről mindent elmond. Ahogy Gale sem tűri jól az igazságtalanságot, és kiáll a gyengékért, és az elveiért…valamit mindent megtesz, hogy a családja ne haljon éhen…gyakran hangosan, néha csendben tesz ennek eleget, de ő tipikusan az a szereplő aki az első szóra fegyvert fog és harcol az elnyomás ellen. Ebben a részben többet olvashattunk róla, és persze a küzdelmeiről, az érzelmeiről.

Haymitch most is csak az eszéről tudott tanúbizonyságot tenni, és végre megismerhettük a múltját, hogyan lett ő győztes valójában.

És aki az egyik kedvencem lett, az Finnick Odair, a jóképű, sármos, humoros és félelmetesen harcoló győztes. Finnick sem teljesen az akinek mutatja magát, a csinos pofikája alatt egy meggyötört férfi lapul, akinek legnagyobb félelme, hogy szerelmét elveszíti. Ugyanakkor a felszín alatt benne is bugyog a lázadás szelleme, és képes bármire, hogy ez az undorító rendszer egyszer s mindenkorra megtörjön . Adja a sármőrt, de emberiségért sem kell a szomszédba mennie. Igazi harcos, egy szőke hajú Aquamen.

Johanna Mason pedig nem mást szimbolizál, mint a lázadást. Ő már nem akar meghajolni a Kapitóliumnak, hízelegni a fővárosiaknak..nyíltan kimondja amit gondol..kerüljön is ez bármibe.

Az új kiadás borítói és külső kivitelezése valami gyönyörű, nagyon örülök, hogy beszereztem ebben a kiadásban a trilógiát.

A Futótűz egy ugyanolyan sötét, brutális és kegyetlen történet, mint az első rész…de ugyanakkor tele van szerelemmel, emberséggel, jósággal, összefogással és reménnyel. Nekem mindig is ez lesz a kedvenc részem, lelkileg ez érintett meg legjobban, tört össze, tépett darabokra és rakott össze. Megismerhetjük belőle az emberi aljasságot, és magát a jóságot is.