Elég régóta jelentkeztem új bejegyzéssel, értékeléssel és ennek oka is van. Szeptember első napjai óta nem volt könyv a kezemben, avagy nem olvastam egy betűt sem...ami tőlem elég meghökkentő tett volt, mivel könyvmoly lévén imádok olvasni. Magam sem értettem ezt az olvasási válságot, próbáltam is ellene tenni, de minden hasztalannak bizonyult. A szeptember úgy elrepült, hogy egyáltalán nem vágytam a betűk világába. Több tényező is hozzájárult ehhez, és sajnos a Sárkányok háza sorozatért jobban lelkesedtem, mint bármilyen regényért.
Nem egy olvasatlan könyv csücsül ugyanakkor a könyvespolcomon, és ahogy elérkezett az október éreztem valami hiányzik, ami, pedig az olvasás...csak álltam a könyveim előtt, és nem tudtam melyiket vegyem le, melyik lesz az ami kihúz ebből a gödörből...aztán megakadt a szemem a Borsa polcomon...és tudtam, megvan a nyertes.
Borsa Brown írónő könyvei között kell keresnem azt az egyet, amely újra visszavezet az olvasás világába. És meg is találtam, mégpedig a népszerű és sikeres Arab sorozat legutóbbi részében.
Az Arab királysága idén tavasszal jelent meg, és sajnos vagy inkább szerencsére még nem olvastam, hiszen így most teljesen magába tudott szippantani, és visszatérített a könyvmolyok és a könyvek világába. Minden ilyen olvasási válságomon Borsa könyvei segítettek át eddig, és leginkább az Arab sorozat. Szóval elég különleges helyet foglal el nálam az írónő eme sorozata. A Szudairi család egy tagjának az életét követheti végig az olvasó a köteteket olvasva, és most sem volt ez másként. És bevallom az előző rész olvasása alatt titkon reméltem, egyszer Wallid is kap majd egy önálló könyvet, és szerencsére ez be is következett.
Billal kötetét is nagyon vártam, de Wallid olyan oldalát villantotta meg az előzményben, hogy szívesen olvastam volna a gondolatait és a véleményét...hogy milyen ember is valójában egy szaúdi katona, aki egy herceg is egyben. Az írónő most is egy olyan férfi karaktert alkotott, aki egyedi és mégis olyannyira beleillik az al-Szudairi családba. A nosztalgia is megvolt, hiszen olvasók ezreinek kedvence, a veteránnak mondható Gamal is felbukkan, és hozza azokat a rá oly nagy mértékben jellemző cselekedeteket, amiért a női olvasok olyannyira imádják őt. Nagyon jó volt újra viszontlátani Jasmint, Khalidot és jobban megismerhettem Ahmedet is. Anna, Aziza most jóval kevesebb szerepet kapott, itt most más nők vitték el a prímet.
Az Arab Királysága igazából az Arab örökségében megtörtént eseményeket dolgozza fel csak más szemszögből, és leginkább az érintett és a kötet főszereplője, Wallid al-Szudairi oldaláról. Az isztambuli merénylet, amely a történet mozgatórugója itt is központi szerepet kap, és e köré épül nagyon sok, a későbbiekben fontos momentum is. Wallid meséli el a történetet, E/1 személyben tárulnak fel az olvasó előtt a történések. A katona, a királyi testőrség tagja, a Szudairi herceg...akinek túl sok minden van a vállán, és túl sok mindennek kell megfelelnie. Borsa kutatómunkája most is érződik, hiszem belevitte a nemzetközi politikát, a valóságot és megmutatott egy másik oldalt is...nevezetesen Szaúd-Arábiát. Az isztambuli merénylet nem kitaláció, az írónő a valóságból vette a forrást, és olyan érzékletesen és valósághűen tárta a szemem elé azt, ami ott történhetett, hogy egész végig a hideg futkosott a hátamon. Ugyanakkor bemutatta a nemzetközi visszhangok ellenfelét is, nevezetesen a szaúdi álláspontot. Igazából mindkét fél mellet számtalan pro és kontra érvet sorakoztat fel az írónő, hogy nem csak fehéren vagy fejetén lássa az eseményeket az aki a kezébe veszi a regényt. A Nyugat egyértelműen egy oldalt, egy véleményt képvisel. A szaúdi véleményt csak egy szaúdi ismerheti. Utóbbival, pedig a kulturális különbségek ismét napvilágra kerülnek. Megmutatkozik a lapokon mit is jelent a hazaszeretet egy szaúdinak, mit nem képes feláldozni egy katona és mi is az a parancs egy hierarchikus szervezetben.
Wallid al-Szudairi Gamal második fia, szintén elég egyedi a családjában. Katonai pályára lépett, és a koronaherceg testőrségéhez tartozik, aki tulajdonképpen a sógora. Az előző részben tipikusan azt gondoltam, hogy egy kemény fickó, akinek kizárólag Billal tud parancsolni és a fegyverek, a katonaság az élete...hát azt hiszem azért ez a kép enyhén szólva is finomodott és árnyalt lett. Wallid hatalmas bajba kerül az isztambuli ügy kapcsán, mivel a nyugati világ is tudomást szerez a szaúdi akcióról, amiben ő eléggé oroszlánrészt vállalt. Tudja, hogy baj van, de vakon bízik a sógorában, a koronahercegben...de azért Gamalt sem kell félteni, és hozzá méltóan harcol másik fiáért is. Wallid nekem néha úgy tűnt, mintha nemigen lennének érzelmei, de voltaképpen csak nem nagyon tudja kimutatni őket. Legyen az a családja vagy éppen a másik nem. Ugyanakkor nagyon mélyen gyökerezik benne a kötelességtudat. A megfelelési kényszer nem él benne olyan erősen, mint ikertestvérében, és ezt számtalanszor be is bizonyítja. Wallid egy szikla, akin ha keletkeznek repedések nem nagyon törik meg az erős jellemét. Egyszerűen csak tisztelni tudtam, mert egy igazi katona, egy harcos. Tudta, hogy parancs...vállalta a tettét, nem félt a haláltól sem. És vakon bízott Billalban, a hivatása miatt a saját családjával is szembe megy, és nem habozik feláldozni az életét a hazájáért. Emiatt nincs nő, aki ne szeretne bele...na de hercegünk sem marad tétlen, mondjuk úgy tényleg a szolgák a gyengéi. Ugyanakkor nem arra számítottam ezen a téren, amit kaptam. Persze, nem veti meg a testi örömöket, de mintha a nők kedvére próbálna tenni...nem úgy, mint ahogy azt neki tanították az idősebb férfiak. Kiáll a nők jogaiért, és megvédi őket ha arról van szó. Wallid kívülről egy szikla, és a nők, a női nem az ő repedései, a csermely, amely észrevétlenül beszivárog a szikla apró repedéseibe és teszi a dolgát. Wallid fellángolásai leginkább erotikus töltetűek, de aztán mégis gyengéd érzelmeket visz bele....és azt hiszem egyes nők rájöttek arra, hogyan és mivel lehet őt manipulálni: a helyzetükkel. A kötődés, amely a viszonyai alatt kialakul egyfajta csomó is, amelyeket egy módon lehet csak megszakítani. Tudja, hercegként soha nem vehet el egy alacsonyabb sorból származó nőt...de szeretője lehet, ám sok esetben ezen a téren is tisztességesen játszik....és úgy éreztem ezt ki is használták. Visszaéltek a jóindulatával és segítőkészségével. Mert Wallid segítőkész, ezt nem egyszer bebizonyította. Ugyanakkor őrlődik, és tudja mit kéne tennie de mégsem biztos benne...nem tudja, hogy jó döntést hozott-e...ugyanakkor az a szenvedély, amivel egy nő iránt lángol az egész világot képes lenne lángba borítani. Számtalanszor visszaköszön a viselkedésében az apja jelleme, de jóval finomabb kiadásban. Ami legjobban tetszett azok a vívódásai, és az ereje....szóval az én szívemet menthetetlenül elreabolta.
Wallidhoz egy méltó nő szemszög kellett, és Borsa ezt meg is találta Rajah személyében. Raja, akárcsak Wallid, egy harcos. Az első női nemzetközi jogász a hazájában, amelyre büszke és tudja nem két szép szeméért kapta meg a diplomáját. Amit elért, azért kőkeményen és vért izzadva harcolt meg, és harcol továbbra is...mivel azért Szaúd-Arábia nem éppen egy demokratikus ország az emberi jogok terén. Rajah vállalja el Wallid védelmét az isztambuli ügy kapcsán, és első látásra nem közömbösek egymásnak. Persze a nő sem makulátlan (szaúdi szemmel), hiszen korábban gyengéd szálak fűzték a védelmi miniszterhez, amely az első találkozás által ki is derül...de ezzel nem tudják a férfiak a sarokba szorítani, hiszen Gamal fogadja fel a fia védelme érdekében, később, pedig maga Billal is rábólint erre. Rajah minden szakmai tudását beleadva veti bele magát az ügybe és harcolja végig az eljárást. Egy igazi nőstényoroszlán, aki nem hátrál meg. Borsa ezen a téren sem volt tételen, bevallom vártam milyen szavakat és szófordulatokat, szaknyelvet ad hősnőnk szájába és azt kell mondjam itt kritikus szemmel olvastam, és nem is meglepő, hogy ez is tökéletesen sikerült. Rajah próbál először kizárólag úgy tekinteni Wallidra, mint az ügyfelére...de ez egyre nehezebben megy neki, és a végén már nem is tud úgy nézni rá. Megfogja Wallid nyers és kemény stílusa, az hogy felnéz rá és nem ódzkodik attól, hogy egy nő képviselje az érdekeit. Ez tetszik Rajahnak, főleg az ahogy a férfi áll a nőkhöz, és aggódik érte nem egyszer. Csípős szófordulataik és szópárbajaik csak még jobban felkorbácsolják a lelkében dúló viharokat. Persze a múlt árnyai is kibújnak a szekrényből és Wallid sem éppen hibátlan...de elfogadják egymást....a vétkeikkel együtt. Hullámvölgyek is tarkítják ezt a viszonyt, ahol viszont kitartanak és belehelyezkednek a másik helyzetébe....elfogadva azt a helyzetet, ami a problémát okozza. Rajah, mivel nő nem tud nem féltékeny lenni, de tudja ha valaki, pont ő nem törhet Wallid feje fölött pálcát...és mivel a férfi sem is tette ezt vele megpróbálja megérteni és feldolgozni azt a káoszt, amibe védence került a nőügyei terén. Rajah egy roppant erős, okos, tanult és intelligens nő....aki elfogadó is. Ismeri a szeretett férfit, és tudja mekkora láng és szenvedély tombol közöttük...tudja, hogy Wallidnak idő kell, míg rendezi magában a dolgokat és ezt meg is adja neki. És azt hiszen az én kedvenc Borsa hősnőmet is megtaláltam, mert az kétséget kizáróan Rajah al-Dawsari.
Nos erotikus regényként megtalálható benne az erotika, bár nem ezen van a hangsúly, hanem az érzelmi szálakon. Igazából Borsa az erotika mellett itt azt mutatja meg, milyen is amikor valaki megismeri, megtapasztalja a szerelmet. Amikor a szíve és a lelke megtalálta a választottját de a kétség még azért ott van. Wallidnak meg kell tanulnia mi is az a szerelem...és hozzá egy nem mindennapi nő való. Gyenge, erőtlen semmiképpen.
Nagyon jó volt, hogy Billal ilyen aktív résztvevője volt a történetnek, ahogy a Szudairi család többi tagja is. Megismerheti az olvasó Wallid ikertestvérét, Ahmedet is, aki aztán az igazi különc a hercegi famíliában. Művész és éppenséggel nem egy egyszerű eset ő sem...bár Gamal fia, szóval ezen meg sem lepődtem. Róla is nagyon szívesen olvasnék még, érdekel ez a képzőművész vonal és az élete is. Beleláthattunk az alacsonyabb osztályok életébe is, hogy ők hogyan élnek és megismerhettük Rijádnak a másik arcát, amelyre nem a pompa és a gazdagság jellemző.
A borító nagyon kifejező és szemkápráztatóan szép...érezhető, hogy itt a női nem lesz a fókuszban, és ez így is volt. A minőségre most sem lehet a panasz, a borító nem gyűrődik, a gerinc nem törik olvasás közben, a lapok tökéletes minőségűek.
Bevallom őszintén én imádtam ezt a részt, lassan nem tudok már választani melyik Arab kötet a kedvencem...azt hiszem mindegyik másért, mivel más karakterek vannak a középpontban és más mondanivalóval rendelkeznek. Különböző élethelyzeteket ismertem meg a részeknek köszönhetően, és mindegyik regényben tudtam közös pontot találni a karakterek és magam között. Wallid kirángatott a mélységből, és Borsa ismét megmutatta miért is ő az egyik legnépszerűbb magyar írónő, miért állnak nála órákig sorba az olvasók egy dedikálás alkalmával. Az Arab sorozatban minden benne van, amiért Borsa-olvasó vagy rajongó vagyok. Magával ragadó, szenvedélyes szerelmi történetek, amelyeknek alapjai a valóságban is megtalálhatóak és talán pont ezért van ekkora hatással az olvasókra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése