Budai Gina: Londoni idegenek

 Nagyon régóta nem jelentkeztem új bejegyzéssel, és sajnos az olvasásra sem volt az utóbbi másfél hónapban sajnos sok időm. Mire odajutottam volna, hogy könyvet vegyek a kezembe győzött az alvásigényem...de remélem most már visszazökkenek a régi kerékvágásba és újra lesz időm rendesen a szeretett könyveimre. Azt hiszem, pont a legjobbkor érkezett Budai Gina írónő megkeresése, hogy olvassam elő legújabb, az Álomgyár Kiadó gondozásában megjelenő regényét, amely a Londoni idegenek címet kapta. Nagyon megörültem ennek a felkérésnek, mivel így újra elmélyedhettem a betűk világában.

Az írónő története egy magyar testvérpárról szól: Kata, azaz Kate és Zoé elsősorban, vagyis inkább kezdetben a kötet fő karakterei, akik kiköltöznek Londonba, és új életet kezdenek. Mindkét lánynak van bőven a háta mögött, amit szándékozik itt hagyni Magyarországon, de hát tudjuk a lelki sérelmeket nagyon nehéz úgy letenni, mint egy bőröndöt...azokat cipeljük magunkkal mindenhova. Bevallom nagyon kíváncsi voltam a sztorira, mert nekem nagyon tetszett a fülszöveg. A lányok ugyanis egy olyan lakásba költöznek, aminek a szemközti lakója a kedvenc színészük. Aztamindenit...mennyi ennek az esélye? - kérdezhetnénk, mi olvasók....de aki a kezébe veszi a regényt, meglátja majd...véletlenek, márpedig nincsenek. Nagyon is tudatos döntés volt, pont London Macska utcájában lévő bizonyos lakást kivenni. És persze, ahogy egy romantikus regénytől várja az ember, hamarosan fel is bukkan a sármos szívtipró, akire mindkét lány teljesen máshogy reagál. Kate nem tudja ezt az információt, Zoé viszont alig várja, hogy szembe találkozzon a híres szomszéddal. Nem is kell erre sokáig várni, és ezzel indul be igazán  a regény cselekménye. 

A Londoni idegenek az írónő első regénye, de nem éreztem annak a "tipikus első regénynek". Igazából nekem nagyon is tetszett a téma, ami nem más, mint hogy a sztárok... a színészek is hétköznapi emberek. Egy sztárt állított Gina a középpontba, és azt milyen is ez az élet, milyen amikor normális szeretne lenni és csak szeretne megismerkedni az új szomszédaival. Persze itt a véletlen találkozások kapnak egy kis hátszelet, de miért baj ha van egy kis előny...sőt néha kifejezetten kedvező. 

Kate, azaz Sztojka Kata Magyarországról költözik Londonba. Író, és kiadásra kerül a könyve, elsősorban fanatsy műfajban ír, távol áll tőle mindenfajta romantikus téma. Kata hatalmas angolmániás és ezért nem is volt kérdés, hol kezdenek új életet húgával, aki egy csúnya párkapcsolati fiaskón van túl éppen. London felpezsdíti Kate vérét, aki inkább angolos változatú nevére hallgat, mint a magyarra. Regényének egyik múzsája maga Tom Hardy, imádja a képregényeket, a DC és Marvel filmeket...hát itt úgy éreztem rólam mintázták ezt a csajszit, ám ő sokkal visszafogottabb karakter nálam. Visszahúzódóbb, ami abból is adódik, hogy inkább a betűk között érzi jól magát. Ám Tom Hardy mellett van egy másik múzsája is, Henry Marshall személyében, aki iránt úgy érzi teljesen más érzelmeket táplál, mint egy átlagos rajongó. A rajongás, mintha átcsapott volna szerelembe. Pedig nem látta, nem ismeri...egyszerűen a művészete váltotta ki belőle ezeket az érzelmeket. Bár először kicsit felhúztam ezen a szemöldökömet, de aztán rájöttem, hogy ez nem szerelem....csak egyszerűen tisztelet, és valami olyasmi, amit akkor érez az ember ha példaképet talál. Kate szerette Henry munkáit...és ezt én maximálisan meg tudtam érteni. Számos kedvenc magyar színészem van, akiket nagyon szeretek...mert amit alkotnak, adnak magukból egy előadás alkalmával az egyszerűen elvarázsol. Hihetetlen mekkora katarzist tudnak kiváltani az emberből egy színházi előadás alkalmával....felébresztve a nézőkben is olyan részeket, amelyekről nem is sejtették, hogy egyáltalán léteznek. És igen, amikor találkozol azzal akiért nagyon rajongsz...persze, hogy esetlen vagy, félénk vagy éppen szégyenlős...nincs ebben semmi rossz. De azt hiszem ezt csak úgy lehet legyőzni, ha többször sikerül ez a találkozó és rájössz, ő is ugyanolyan hétköznapi ember, mint te magad. Én a saját munkában csinálom azt, amit ő a színpadon. Ha nem ezt tenné, valószínűleg nem lenne jó színész. Fontos, azonban meghúzni azt a bizonyos határvonalat az egészséges rajongás és a mániákus változat között. Az írónő nem is váltott a veszélyesebb formára, és kibontotta magát ezt a rajongást. Mert Kate, ahogy én is kíváncsi vagyok az emberre a szerep mögött...hogy milyen, mit gondol bizonyos dolgokról. Mit szeret olvasni vagy éppen megnézi-e a kollégákat más filmekben vagy darabokban. Természetes kíváncsiság ez, és Kate nem is vitte túlzásba. Ám, amikor cigizés közben összefut a "nagy kedvenccel" úgy tesz, mint nem ismerné fel...és innen indul az ő kapcsolatuk, pedig írói karrierjének is nagy ihletője az úriember. De szerintem Kate egyáltalán nem csinálta ezt rosszul, nem csapott át őrült rajongóba, és így a srác is tudott hétköznapian viselkedni...megmutatta milyen is valójában. Egyre több titkos cigizés, összefutás és hamarosan barátokká válnak, ám sokkal többet éreznek egymás iránt. Hősnőnk hatalmas változásokon megy keresztül, lassan, de biztosan levetkőzi a félénkségét és a bátortalanságát. És ez igenis nagy szó, nem mindenki karakán és megmondóember....miért baj az ha valaki kicsit visszafogottabb, és nem ragad mint egy matrica. Nekem pont ez a szerénység és visszafogottság volt szimpatikus Katában. Igaz néha túlontúl megijedt bizonyos helyzetektől, na de mindig tanult belőle...és azért nem is alakultak annyira rosszul a dolgok. Kate néha túlagyal dolgokat és igaz túl sok fóbiával rendelkezik, de megpróbál ezek ellen tenni...igaz nem mindig sikerül. Tudom, milyen az amikor valaki félénk, és nem szabad emiatt senkit elítélni vagy elnyomni...nem vagyunk egyformák. A vége felé kicsit furcsálltam a kiakadását, ámbár azért valahol értettem. Nem tudom, én hogyan reagáltam volna hasonló helyzetben. 

És hát Henry Marshall, az ünnepelt színész. Az írónő szőke és kék szemű pasiként írta le, hát nálam egészen más Henry jelent meg, de hát pont ez a jó az olvasásban...mindenkinek máshogy működik az agya, és máshogy képzeli el. A külsőségeket leszámítva egyszerűen imádtam ezt a szerény, nagyon aranyos srácot...aki egyáltalán nem kérkedett ki is ő valójában, vagy játszotta volna az agyát. Egy hétköznapi pasi szeretett volna lenni a szomszédból, aki éppen megismerkedik az új lakókkal. Henry nagyon emlékeztet engem valakire, és ezért még nagyobb lelkesedéssel olvastam, mert sok esetben az ő szavai vagy éppen gesztusai öltöttek alakot az angol hősünk esetében is. Egy végtelenül rendes és udvarias férfi, akinek nem az a célja, hogy megdöntsön minden nőt, hanem hogy végre valaki saját magáért szeresse...azért ami a lelkében van, ami ő valójában. A sztárság és ismertség magával hozza a látszatkapcsolatokat, és persze a rajongókat is. Utóbbiak fontosak egy színész számára, hiszen nélkülük neki sem lenne munkája...és persze, ami még inkább fontos a visszacsatolás. Hogy jó-e az amit csinált, tetszik....tényleg meg tudja csinálni. Szükségük van arra, hogy azt mondjuk "szuper voltál ma is"..még ha szerintem ez nem is tűnik első blikkre nekik fontosnak. Hiszen gondoljunk bele, nekünk is fontos és vágyunk a dicséretre, hogy jó az amit csinálunk, vagy éppen jól végezzük a munkánkat. A látszatkapcsolatok és az érdek, a kihasználás borzasztó lehet lelkileg, és teljesen megértem, hogy nem akarnak magukból sokat mutatni a nyilvánosságnak, mert azt a sajtó és bizonyos emberek is felhasználják. Nekik aztán pokoli nehéz azt elérni, hogy hétköznapi emberként tekintsenek rájuk. Nehéz az ismerkedés is, hiszen biztos megfordul a fejében: magamért szeret vagy azért mert ismert vagyok. És ezek kavarognak Henryben is, aki túl sokszor csalódott már, és testőrre is szüksége van. Aztán egyszer csak összefut Kate-tel, akivel közös bűnük a dohányzás. Lassan, de biztosan kezdi megismerni a lányt, és egyből megteszik neki, hogy nem a hírneve miatt kezd el vele beszélgetni, hanem "csakúgy". Tetszik neki a lány jelleme, a visszahúzódó viselkedése, a magának valósága és hogy abszolút nem kihívó. Egyre többször vágyik arra, hogy beszélgessenek és találkozzanak...úgy érzi előtte végre önmaga lehet, megmutathatja  a valóságban milyen "unalmas" egy ember is ő...bár korántsem az. Henry hősei a képregények jófiújai, a lovagok és próbál ezekhez felnőni és sikerül is neki. Nem ront ajtóstul a házba, és lassan..tégláról téglára építi fel Kate és közötte lévő kapcsolatot, amely egyre mélyebb és mélyebb lesz tele gyönyörű érzelmekkel. Borzasztóan tetszett, hogy az írónő ilyen tökéletes férfikaraktert írt bele a regénybe, mert léteznek de nagyon ritkák...és általában már foglaltak. Bár azért Henry megvillantja a tipikus színészi hisztit is a kötet végén, amit nem nagyon tudtam hova tenni, de hát istenem...színész a lelkem, megértem a féltékenységét Tom Hardyra....rá ki nem az. 

A két főhős mellett volt két mellékszereplő is. Zoé és Ben. Zoé Kate húga, akivel szintén nem egy hasonlóságot véltem felfedezni. A szabadszájúsága és karakán jelleme egy az egyben az enyém volt, nem beszélve a beszólogatásairól. Imádtam, ahogy tudta oltani az embereket. Egy csúnya megcsalás után költözik Londonba a nővérével, és kutyakiállítások szervezőjeként dolgozik. Igazából kiskutyákkal foglalkozik egész nap. Ami nem tetszett az a megfigyelési kényszere. Sajnálom, de ezt nem nagyon tudtam befogadni...azért távcsővel kukkolni a szembe szomszédod, mert a kedvenc színész...hát nekem kicsit sok volt, ahogy az is hogy minden információmorzsára ki volt éhezve. Túlontúl az irányítása alatt akart tartani mindent. Ennek ellenére egy szimpatikus lány volt. 

A másik, pedig Ben, Henry testőre. Első pillantásra egy tipikus pöcsnek tűnik, de aztán kiderül nála is több van a felszín alatt. Zoéval egy kanál vízben meg tudnák egymást folytani, de ugye gyűlöletből könnyen lehet szerelem...és egyszerűen imádtam az ő szócsatáikat. Volt ott adok-kapok rendesen. Remélem a következő részben az ő viszonyukba s jobban belepillanthatunk. 

Mivel romantikus könyvről van szó az erotika is megtalálható benne, és erre én eléggé ki vagyok hegyezve, mivel az alpári és közönséges megfogalmazásokat ki nem állhatom...de az írónő tökéletesen oldotta meg ezt az akadályt. Abszolút nem erre épített, és ez nagyon tetszett. Az érzelmek, és azok fejlődése volt a középpontban. Az erotika is helyett kapott, de pont úgy ahogy az kell. Kiváló szóhasználatokkal élt Gina ebben a tekintetben is. 

Nekem nagyon tetszett a regény, elsőkönyves írónőként szuper történetet kerekített az írónő, középpontba állítva egy nagyon is aktuális és elgondolkodtató témát. Magát a rajongás fogalmát, határait és korlátait. 

Köszönöm a lehetőséget Budai Gina írónőnek és az Álomgyár Kiadónak. 

A könyv innen rendelhető: 

https://alomgyar.hu/konyv/londoni-idegenek

https://www.libri.hu/konyv/.londoni-idegenek.html