Borsa Brown: Álszemérem

 Nemrég fejeztem be Borsa Brown egyik legújabb regényét, amely 2022 őszén jelent meg. Az Álszemérem merőben más, mint az írónő korábbi kötetei, ugyanakkor tipikusan "Borsás" könyv....mert az olvasó nem azt kapja amire számít, én sem azt kaptam. Azt hittem egy könnyed történelmi romantikus regényt fogok olvasni az újév első napjaiban, de Borsa beledobott a mélyvízbe az első pár fejezet után. Az Álszemérem, ugyanis a XVIII. században játszódik. Az írónőnek ez az első történelmi romantikus regénye, és nagyon, de nagyon kíváncsi voltam rá. Nem is okozott csalódást, mivel nem a klasszikus típusú művet kaptam. 

Az írónő nem történelmi korszakra, királyra, csatára vagy politikai eseményre helyezte a hangsúlyt...hanem megint az emberre, a nőre...aki ugyanúgy élhetne XXI. században is (bár akkor könnyebb dolga lett volna). 

Az Álszemérem 1701-ben játszódik Párizsban. Borsa Brown tökéletesen visszaadta a francia főváros és a kor hangulatát. Annak ellenére, hogy ez az első ilyen típusú regénye nem esett nehezére megelevenítenie az akkori miliőt. A hatalmas abroncsos ruhák, rizsporos parókák világa köszönt vissza a lapokon...de ez csak a körítés volt. A központi téma sokkal, de sokkal súlyosabb volt....mégpedig egy mentális betegség. A többszörös személyiségzavar. Bevallom először skizofréniára gondoltam, de később utána olvastam és gyakori, hogy ezt a betegséget, pont a skizofréniával azonosítják. A disszociatív személyiségzavar az, amikor az egyénnek kettő vagy több személyisége van saját névvel. Gyakori emlékezetkieséssel jár. Nem éppen vidám és egyszerű téma, de Borsa bátor volt és eköré építette fel a cselekményt és helyezte el egy korábbi korban. Így vált történelmi romantikussá. Az írónő maximálisan megugrotta ezt az akadályt is. A XVIII. században erre egyszerűen elmebajt mondtak volna az orvosok, és biztosan olyan intézetbe utalták volna  a beteget, mint a mai elmegyógyintézetek elődei. E korszak nem éppen az elmekutatásáról híres, ám előjelei és gyógyítói már volak...de messze még a XX. és XXI. századi gyógymódoktól. Az írónő tökéletesen feltérképezte ezt a betegséget, hiszen minden tünetet, jellemzőt beleszőtt a történetbe, és azokkal felruházta a hősnőt. A hősnőt, mivel ebben a betegségben nagy többségben nők szenvednek.

A regény váltott szemszögből íródott, egy férfi és egy női oldalt bemutatva. Ugyanis a kötet főszereplője Constance Clavieri és Jean Cottier márki. A fiatal, 18 éves lányt apja mielőbb ki akarja házasítani, mivel a szülők is tudják, hogy "valami nem stimmel vele". Próbálják ezt eltitkolni, illetve homokba dugni a fejüket. A lánynak egy gazdag márkit szemelnek ki, akinek pesze eszében sincs házasodni, de Constance szépsége egyszerűen megbabonázza. Igaz visszatáncolt, de később mégis mindent bevet, hogy elvegye a lányt. Ezt követően kezdődnek csak a bonyodalmak, és derül fény a titokra. 

Constance Clavieri egy nemesi család középső lánya, aki gyermekkora óta tudja valami nincs vele rendben. Gyakorta van rosszul, küzd fejfájással és sok esetben nem emlékszik eseményekre vagy akár napokra. Több nap is kiesik az emlékei közül, szülei ezért nem éppen halmozzák el szeretettel. Rideg és hideg nevelést kap, számos lelki sérülést kell elszenvednie gyermekkorában. Ő mindig rossz, hanyag, lusta és gyenge. Sem anyja, sem apja nem fordít rá figyelmet, és ez vezet a betegsége kialakulásához, mivel gyermekként jelentkeztek nála először a tünetek. A lány csupa bántást és szenvedést kap, középső gyermekként nem igazán törődnek vele. Két lánytestvére van, szülei kedvence a húga. Nővére, pedig a tökéletesség a szülők szemében, míg Constance csak a baj. Nem meglepő, hogy a sok lelki abúzus megtette a hatását, és kialakult nála a többszörös személyiségzavar, amelyet akkor még nem így neveztek...sőt nem is nagyon tudták mi ez. A szülei érzik, valami baj van vele, de nem fordulnak orvoshoz, mivel félnek a megbélyegezéstől, illetve, hogy pletykálnának róluk a párizsi nemesek körében, amely persze a másik két lány férjhezmenetelét is nagyban veszélybe sodorná. Csak a külsőségek számítanak nekik. A lány apját, csak az érdekli, minél előnyösebb frigyet alkudjon ki vagy szervezzen meg a lányai számára. Persze mindenféle érzelem vagy szerelem nélkül, úgy adja el őket, mint marhákat a a piacon. A nemesi származás előnytelen oldala kétségtelenül ez, Constance pedig érzi, hogy őt nem szeretik, csak nővérére támaszkodhat. Egyre gyakrabban van rosszul és vannak emlékezetkiesései, amikor is átveszi felette a hatalmat a"gonoszabb" énje, aki egy ledér és erkölcstelen teremtés, akit igazából Contance azért hívott életre magában, hogy megvédje magát a sok bántástól és fájdalomtól, vagy éppen az ütlegektől. 

A ledér énje imád kacérkodni a férfiakkal és megragad mindenféle lehetőséget, hogy úgymond éljen. A visszafogottabb nem tud e fúria létezéséről, fordítva viszont igen. Akármi rossz vagy fájó dolog történik a lánnyal, a határozottabbat hívja segítségül, egyfajta védelmi ösztönből. A nővére, Florance jön rá, hogy húga beteg és egyúttal több személyisége is van. Nem tudja hogyan segítsen neki, de mindent megmozgat, hogy ezt megtegye. 

Ám Constance életébe a szerelem is hamarosan beköszönt Jean Cottier márki személyében, akibe mindkét személyisége belehabarodik. És ez a férfi lesz talán a segítségére. Számomra borzasztó volt olvasni a lány harcait, küzdelmét...ahogy viaskodik a másik énjével. Hogy az csupa kellemetlen és lelkileg fájdalmas helyzetbe hozza. Nemcsak önmagával küzd, de még Jeannal is, a szerelmét és önmagát is büntetni. Inkább ellöki magától, mert nem bírja elviselni a férfi elutasító viselkedését a gonoszabbik én játékai miatt. Constance a házassága után némi boldogsághoz is jut, de később számos bonyodalommal is kell szembenéznie. És talán szerelme árulása ejti rajta ismét a legnagyobb sebet, ezért kerekedik felül a frivol énje, és veszi kezébe az irányítást. Borsa ismét olyan fordulatokat szőtt bele a regény végébe, hogy pislogni is alig volt időm...szinte magam előtt láttam a jelenetet, ahogy a lányban harcol a két énje, és a jó megpróbálja legyőzni a gonoszt. Ez a betegség nem gyógyítható, abban a korban pedig szinte biztosan nem volt rá még kezelési mód sem...de talán Constance megtalálta a boldogságot amellett a férfi mellett, aki mindennél jobban szereti és számára a felesége a legfontosabb...hiszen minden percben harcolt érte, még ha nem is mindig  a legjobb eszközökkel vagy módszerekkel. 

Jean Cottier márki, a kötet férfi főszereplője, aki Párizs egyik legkapósabb agglegénye. Gazdag, jóképű és fiatal. Több szeretője is van, és esze ágában sincs megállapodni. Élni akarja az agglegények boldog életét...mindaddig, amíg meg nem pillantja Constance Clavieri kisasszonyt. A szépsége megbabonázza, és nem utolsósorban a bájai is. A lány apja hosszasan győzködte, de a márki visszautasította, majd később mégis elveszi a lányt. Határozott, erős akaratú üzletember, aki nem ismeri a "nem" szót. Még gyerekként árvaságra jut, és szülei egyik közeli barátja neveli fel, aki úgy szereti, mint a saját fiát. Különös kapocs alakul ki közöttük, és persze ez a házasság erre is hatással lesz. Jeant először a lány bájai érdeklik, majd ahogy fokozatosan megismeri egyre jobban beleszeret, holott először a ledér Constance-ot ismeri meg, és teljesen belebolondul a lány bujaságába, kacér viselkedésébe és nem éppen erkölcsös magatartásába. Később megtudja, hogy a lány nem egészséges és ennek ellenére is feleségül veszi. Bevallom ez a visszatáncolás, majd hitegetés nagyon sokat levont a márki jelleméből a szememben. Először mindent megtett, hogy övé legyen, utána meg feléje se néz...kvázi szégyenben hagyta. Nem volt éppen úriemberhez méltó viselkedés. Értem én, hogy megijedt a saját viselkedésétől, érzelmeitől...de ez nálam hatalmas fekete pont volt. A házasság megkötése sem ment éppen zökkenőmentesen, de ennek hatására Constance állapotában javulás állt be. A férfi nehezen tud elszakadni tőle, sok időt töltenek együtt és egyre nagyobb hévvel szereti. Az életét is kockára teszi érte, próbál rajta segíteni....mindent elkövet a gyógyulása érdekében. De időről-időre szembesülnie kell a gonoszabb énnel, akiért ugyanakkor szintén rajong. Ő mindkettőt szereti, holott leginkább a szende van már "hatalmon" a házasságuk folyamán, viszont amikor előtör a másik, azt csak a bosszú élteti. Ott sebzi meg a férfit, ahol annak a legjobban fáj, a gyermekkori kapcsolatait zúzza porrá. Jean nehezen tudja elviselni ezt a betegséget, ezt a kettősséget...holott szereti a nejét...ám bosszúból ő is félrekacsint, holott Constance nem tehet a tetteiről. A férfi sok esetben bünteti, és ez is táplálja az erősebbik ént. Mégis annyira szeretik egymást, de nagyon sokat is bántják. Kicsit olyan "Héja nász az avaron". Nehezen tanulják meg kezelni az érzelmeiket. Jean ugyanakkor mindenre képes a feleségéért és ezt imádtam benne. Igazi úriember, aki minden helyzetben tudja mit akar. 

Számos mellékszereplő is színesítette a története, közülük a legkiemelkedőbb Florance, Constance nővére. A legidősebb Clavieri lány mindenre képes volt a húgért, és ez szívet tépő volt. Ő harcolt érte a leginkább, nem a szülők és nem Jean...hanem ő. Igazi támasza volt testvérének, és azért annak nagyon örültem, hogy az elrendezett házasság ellenére is boldog élete volt a férje mellett.

Borsa ebben a regényében egyértelműen ezt a betegséget állította középpontba és azt milyen is ezzel élni, együtt élni, tapasztalni, Mit kíván ez a családtól, a férjtől vagy éppen mivel is jár. Megint csak az embert állította a középpontba. 

A borító valami meseszép, szemkápráztatóan szép. Igazi rokokó stílusú, és megtalálható rajta, minden amivel felhívja magára a figyelmet. Ledér és kacér egyszerre...de mégis titokzatos. Keménytáblás a regény, amely kifejezetten illett hozzá. Olvasás közben is könnyebb volt így forgatni, bár az Álomgyár könyvekre e tekintetben soha nincs panasz. 

Borsa regényeiből nem hiányozhat az erotika sem, és ez most is megvolt. Ám sokkal másképpen, mint ahogy a többi történetben. Igazi francia módra tette a történet részéve, hiszen forrt a levegő számos esetben, szinte izzottak a lapok ahogy olvastam ezeket a bizonyos jeleneteket...és hát Constance egyik énjéhez ezek hozzá is tartoztak. De soha nem közönséges módon, egy történelmi romantikus regényhez illően kerültek bemutatásra. Kellően finom utalásokkal és finom erotikával. 

Az Álszemérem egy nem mindennapi Borsa regény, mindennapi szereplőkkel. Hús-vér emberekről szól, akiknek akkor is megvoltak a maguk álmai, vágyai, fájdalmai és kínjai. Ugyanúgy küzdöttek, mint mi 2023-ban. Csak éppen más korlátok, szabályok között voltak kénytelenek élni és szeretni A rizsporos parókák és fűzők világa mögött a gúzsba kötött nők harca is ez a regény, akik megpróbáltak a lehetőségeikhez mérten kiteljesedni a férfiak uralta társadalomban és megtalálni, amit ma is mindenki keres: az igaz szerelmet. 

Aki nem olvasta mindenképpen vegye fel a listára. Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak! 

A kötet innen beszerezhető: https://alomgyar.hu/konyv/alszemerem