Gárdonyi Géza: Ida regénye

 Már régóta érdekelt az Ida regénye, és amikor megtudtam, hogy film készül belőle, akkor el is határoztam hamarosan sort kerítek rá. 2022 sajnos olvasásban nem azt hozta, amit vártam. Jóval kevesebbet olvastam, mint ahogy terveztem...de végül Idával töltöttem a karácsonyt. Egy csúnya megfázás is leterített, így leginkább aludtam és pihentem idén a szeretet ünnepén. Valahogy az utóbbi években mindig elkap valami betegség vagy nyavalya ebben az időszakban...így kicsit az olvasás is lassabban ment. Ám december 23-án tűzte műsorra a Duna tv Goda Krisztina alkotását, az Ida regényét. Gárdonyi regényének filmváltozatát. A főszerepekben: Mentes Júlia Virginia, Rohonyi Barnabás, Ember Márk, Bata Éva, Kovács Lehel és Hevér Gábor főszereplésével. Bevallom ez a film egy csoda volt, lélekemelő kis finomság, amely visszarepített az egyik kedvenc korszakomba, a boldog békeidőkbe. Amikor az illem még mindenkinek fontos volt. Ezt követően automatikusan nyúltam a regényért a könyvespolcomon...de sajnos csalódtam. A film sokkal jobban tetszett, mint a könyv. Ritkán fordul velem elő ilyen, de most ezt kell mondanom. Az éhezők viadala óta mindig előbb az adaptációt nézem meg, és utána olvasom a regényt...így nem ér csalódás egyikben tekintetében sem....hát most sajnos nem így lett. 

Gárdonyival nem ápolunk jó barátságot, mivel én már az Egri csillagokat sem szeretettem tőle...de gondoltam most teszek egy lépést, hátha összebarátkozunk, mivel a Láthatatlan embert is szeretném elolvasni...bár ezek után, nem vagyok benne teljesen biztos. Gyerekként, 12 évesen találkoztam Gárdonyi Gézával és egyszerűen nem tudtam befogadni. Azt hittem felnőtt fejjel talán könnyebb lesz, máshogy fogom látni a dolgokat. Igaz, sokban tetszett...de mégsem kaptam azt a katarzist, amit Karády Anna köteténél éreztem. Nagy kedvenceim a történelmi romantikus regények....ez pedig ízig-vérig az volt, de valahogy nem fogott meg. És tudom is az okát, a főszereplő miatt. Idát egyszerűen nem tudtam megkedvelni, míg a filmben a színésznő szerethetővé tette számomra a karaktert, addig a regényben egy rideg-hideg, érzéketlen nőnek tartottam...holott átéreztem a helyzetét, és mégsem egy Hangay Emma vagy Mili jelent meg lelki szemeim előtt, hanem egy tipikus Jégkirálynő.

Ugyanakkor Gárdonyi tökéletesen mutatta be az adott korszakot, hiszen benne élt. Arról írni, pedig mindig a legkönnyebb. A boldog békeidők hangulatát teljesen visszaadta a könyv, és a társadalmi berendezkedés tipikus jellemvonásait vagy éppen az adott kor sajátosságait. Így ezek tökéletesek voltak, ezek emeltek a regény színvonalán...ezért könnyen én is oda tudtam képzelni magam. Tetszett, hogy több helyszínen játszódik, és azokat mind tűpontossággal festette le az író. A nyelvezet nem okozott nehézséget, de néha a fogalmazásmód igen. Sokszor túlontúl belemerült az író barokkos körmondatokba, és volt hogy már nem tudtam hova fogunk kilyukadni. 

A regény három részből áll: az első a férfi főhős: Balog Csaba szemszöge, a második Ó Ida- a női főhős, a harmadik pedig úgynevezett közös szemszög volt. 

Balogh Csaba, aki a kötet férfi főhőse. Nem tudom miért éppen ő kapta az első részt...gondolom a férfiúi mivolta miatt. De a lényeg, hogy nekem ő volt a legszimpatikusabb karakter az egész történetben. Csaba egy nemesi családból származó ifjú, aki roppant tehetséges festő és ezzel is szeretné keresni a kenyerét. Ám családi problémák miatt kénytelen újságíróként dolgozni, mindaddig, amíg meg nem látja az újságba a házassági hirdetést. Először teljesen megbotránkozik rajta, és kineveti saját magát amiért megfordult a fejében az  a képtelen ötlet, hogy jelentkezik rá. De a családjának, lánytestvérének szüksége van a segítségre. Sajnos rosszul választott férjet, aki a birtokot veszélybe sodorta kártya-és szerencsejáték függőségével. Csaba ezért testvéréért megteszi, és végül ő veszi el Ó Ida kisasszonyt. Az esküvő után Münchenbe utaznak, ahol majdnem egy évig élnek házaspárként. Csaba nehezen alkalmazkodik, de napról napra jobban ragaszkodik a lányhoz. Látja és meghatja a gondoskodás, és az iránta való törődése. A férfi ugyanakkor a legtiszteletreméltóbban bánik a kisasszonnyal. Annyira tetszett a figyelmessége és az udvariassága. A modora egy kiváló úriemberé, Ambrózy báró is tanulhatna tőle. Nem egyszer kerül alkotói válságba, és nem tudja hogyan is lábaljon ki belőle...amelyből végül is a felesége mutatja meg a kiutat. Nem akarja kihasználni a lányt, kizsákmányolni. A végsőkig tisztességes, és becsületes férfi...aki még egy párbajt is képes vállalni. Csabába azt hiszem, nem lehet nem beleszeretni. Bevallom, nekem elég hamar sikerült. És ami megfogott benne az úri becsületszava, a viselkedése és a modora. Még ha hűsös és távolságtartó volt, akkor is érződött az, hogy törődik, hogy neki fontos, hogy a lány biztonságban legyen. Megpróbálta megadni mindazt a jólétet, amit érdemel. És azt hiszem a férfiban hamarabb indulnak virágzásnak az érzelmek, aminek számos esetben jelét is adja. Néha sután, nem pontosan...de próbálkozik...és ezért nem lehet hibáztatni. Azok az apró gesztusok, amelyeket a történet vége felé haladva egyre inkább megtesz...mind-mind erre engednek következtetni. Egyszóval Balogh úrba én visszavonhatatlanul beleszerettem, és megismerhettem a lelki vívódásit is. Hatalmas szeretet lobog benne a testvére iránt, és hogy megmentse saját magát is képes volt feláldozni. A boldogságát, amelyet azért Ida mellet nem éppen könnyű megtalálni.

A regény második része, pedig Ó Ida kisasszony szemszögét mutatja be. Nos hát vegyesek az érzéseim vele kapcsolatban. Próbáltam megszeretni és megérteni...de nem sikerült. Mindaddig valamennyire szimpatikus volt, amíg férjhez nem ment, de utána...egyre több ellenszenvet váltott ki belőlem. Ida korán nélkülözni kényszerül a családi otthon melegét. Édesanyja halála után, apja klastromba adja, ahol apácák nevelik...és az ő részében ezt részletesen meg is ismerhetjük. Azt is micsoda hideg és érzelemmentes nevelésben részesült, szeretetben nemigen. Ez is hozzájárult, ahhoz amilyen lett hősnőnk. Apja mintha nem is szeretné, sőt véleményem szerint nem szereti, csak koloncként tekint rá...akitől mielőbb szabadulni akar. Még azt is javasolja a lánynak, álljon apácának, de Ida családra vágyik és egy szeretetteljes otthonra. Ugyanakkor minden olyan neveltetést megkapott, amit egy korabeli úrilánynak kell. Idánál az vágja ki a biztosítékot, amikor apja újra nősülni készül, és a vele egyidős gyerekkori barátnőjét készül feleségül venni a gazdag borkereskedő. A fiatal úri hölgy kinyilvánítja nemtetszését is, és ekkor cselekszik az apja és adja fel az újságban a hirdetést, amelyben férjhez adná a lányát. Micsoda apa az ilyen, aki kiárusítja a saját gyerekét. Borzalom, az, amit Ida érzett, amikor ezt megtudhatta…szavakkal leírhatatlan. Az a fájdalom, hogy őt senki nem szereti, senkinek kell félelmetes és szörnyű lehetett. Apja csak a bankókat vagdossa hozzá, de apai szeretet nem osztogat. És hát végül is ezért megy bele Ida ebbe a házasságban, hogy egy év múltán úgyis szabadul és a maga ura lesz. Megértettem azt is, hogy ilyen érzelmi sivársággal a lelkében is nehezebben szökkentek szárba az érzelmek, és azt is hogy emiatt volt annyira rideg és hideg. Valószínűleg én is az lennék, ha egy ilyen közegből jönnék vagy ilyen neveltetést kaptam volna. Nehezen csiszolódnak össze Csabával, de a férfi folyamatosan próbálkozik. Igyekszik a kisasszony kedvére tenni, a kedvében járni és apró figyelmességekkel kedveskedni neki...de Ida ezeket úgy söpri el, mint jégeső a nyári meleget. Mintha a lány nem tudná ezeket értékelni, nem tudja, miként reagáljon erre. Fagyos megjegyzéseivel nem segíti, hogy barátiabbá váljon közöttük a viszony, hiszen ő ragaszkodik ahhoz is, hogy férjével mindvégig idegenek legyenek egymásnak. Lehet ez az adott korszakból eredeztethető, de igazából ez nem volt számomra szimpatikus. Maximálisan átéreztem Ó kisasszony helyzetét, azt a szeretetéhséget, amit érzett a lelkében...de nem látta meg azt, amit adni akartak neki. A jeges viselkedésével csak újabb falakat emelt, holott valami már motoszkált a szívében, de nem nagyon engedett teret neki. Ida persze hozza a tökéletes feleség szerepét, és a kor szokásainak megfelelően gondoskodik és törődik a férjével is. Ám személyiségében túlontúl nagy nyomot hagyott az apácák nevelési módszere. A túlzott vallásosság, és hogy római katolikusként följebb hordta az orrát, mint más vallású embertársa. Ahogy haladtam a regény vége felé, és már csak pár oldal volt hátra...nagyon vártam, hogy Ida végre megmutatja az érzelmeit, de nem úgy tette, ahogy arra számítottam.

Történelmi romantikus lévén nagy szerepe volt az érzelmeknek a regényben. Mondjuk úgy egy kényszerházasság szülte helyzetből kellett építkeznie a szereplőknek. Nagyon nehéz egy ilyen helyzetben, de az hogy elhatárolódom teljesen a másiktól szerintem nonszensz. Persze kötöttek a felek egy megállapodást, de én úgy éreztem Csaba hamarabb kezdte ezt megszegni, és fokozatosan szerette meg Idát...míg a lány szinte sértésnek érezte ezt. Nem tudom, de Ida jeges viselkedése eredezhet a kor sajátosságaiból, de több érzelmet vártam tőle. Igaz a végére kicsúcsosodtak és bekövetkezik a "happy end", bár engem nem ragadott magával, úgy mint mondjuk Ambrózy és Mili története. Természetesen csókról szó sem volt a regényben, maximum kézfogásról...de az is csak kivételes volt...de bevallom nem is hiányzott. Az érzelmi fejlődés, és skála tökéletesen elég volt a kapcsolat dinamikájának megértéséhez. 

Ida regényét a 2021-es Libri díszkiadásban olvastam el, amely illusztrált is volt egyben. Keménytáblás, védőborítóval ellátott könyv. Tökéletes minőségű lapokkal, könnyen forgatható. Nem törött a gerince olvasás közben, és a védőborítót levéve pompás barackszínben pompázott a könyv fedele. 

Mindent összevetve nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt kifejezetten tetszett...de mégis csalódtam. A filmváltozatban Idát sokkal, de sokkal jobban kedveltem. Ott is egy hideg nő volt, de képes volt érzelmekre és fel sem merült bennem, hogy ellenszenvet érezzek iránta. A könyves karakter viszont sajnos ezt kiváltotta belőlem. Mindazonáltal egy tökéletes történelmi romantikus az előző századelőről, amikor is még tudott egy férfi udvarolni. Tudták mi az illem, az udvariasság, és hogyan viselkedik egy igazi úrinő és egy úriember. Jólesett a lelkemnek ebben a korban időzni, hiszen ha így is, de megtapasztalhattam milyen hihetetlen helyeken is ki tud bontakozni a szerelem, még ha nehézkesen is.