Nem tudok elmenni szó nélkül az alapos kutatómunka mellett sem. Ugyanúgy, mint a Füredi sorozat kapcsán, itt is rengeteg információt tudtam meg. Olvasva tanultam. Átütött a lapokon, hogy az írónő beleásta magát a kor történelmébe, szokásiaba. A regény cselekménye Budapesten kezdődik és megismerheti az olvasó a híres Gerbaud cukrászdát. Mindent megtudtam arról hogyan lépett Kugler Henrik helyébe Gerbaud Emil. A cselekményt egy pillanatra sem szakítja meg ez a sok és érdekes információ. Hiszen főhősnőnk Szépkúti Blanka van a regény középpontjában.
Blanka egy nem
mindennapi lány, nagymamájával él Budán, de ugyanakkor érezhető, hogy sokkal
többre vágyik, mint amit egy úrilánynak megengedtek a kor szokásai. Az írónő
nem vitte bele a mai gondolkodásmód morzsáját sem a fiatal lány karakterébe,
azokkal a vágyakkal és álmokkal teremtette meg, amilyenek a XX. század hajnalán
e fiatal hölgyek lehettek. Nemesi származása miatt várható volt, hogy számos
szigorú szabálynak kell megfelelnie és azok keretei vagy béklyói között kell
leélnie az életét…de mint általában az élet itt is közbe szólt. Blanka ugyanis
kénytelen lesz dolgozó lánnyá válni, persze csakis származásának és a korszak
elvárásainak megfelelően. Hiszen ekkoriban még mindig az volt egy lánytól a
legnagyobb teljesítmény, ha jól megy férjhez és persze megörvendezteti a férjét
és a családot gyönyörű gyermekekkel. Karrier itt még nem nagyon volt kilátásban
a gyengébbik nem képviselői számára. Tetszett, hogy Karády Anna nem csinált egy
mai, modern nőt Blankából….hogy nem ruházta fel mai gondolatokkal….ugyanakkor
egy eszes és cserfes lányt alkotott és vetett papírra. Blanka korán
megtapasztalta milyen az árvaság, hiszen édesanyja fiatalon meghalt, apja pedig
elhagyta és nagymamája nevelte. A nagyi kékvérű származása hatására nagyon
nehezen engedte egyetlen unokáját a munka világába, de a megélhetésük miatt kénytelen
volt efölött szemet hunyni. Blanka a híres pesti cukrászdában, a Gerbaudban kap
állást, amelynek követeztében megismerheti az olvasó milyen is lehetett a
századelő kávéházi hangulata. Mit ettek-ittak a boldog békeidőkben, kik ültek
ott vagy éppen milyen szabályok is vonatkoztak a nőkre, ha egy cukrászdában dolgoztak.
És kik is azok a Gerbaud kisasszonyok? Blanka kitartó szorgalmának,
eszességének és roppantmód figyelmességének köszönhetően hatalmas lehetőséget
kap: Fiumébe kell utaznia és felfuttatnia az ottani cukrászdát. Nem kis feladat
lehetett ez a számára, hiszen egyedül kellett nekivágnia az útnak és a hatalmas
felelősség sem lehetett egyszerű. Mégis a fiatalok lendületével vág neki a
kalandnak, és nem is sejti mi várja ott, az Adriai-tenger partján. Anna tökéletesen
jelenítette meg a korabeli kikötővárost, az Adria ékkövét. Szinte ott éreztem
magam a macskaköves sétányokon egy csipkés napernyővel a kezemben miközben a
lágy szellő hozza magával a leanderek bódító illatát. Ám nem éppen indul
zökkenőmentesen ez az utazás. Egy idegen város, ismeretlen emberekkel most is
fokozott óvatosságra ad okot, hát jó száz évvel korábban, egyedül útnak induló
nőként még inkább. Bevallom nem éreztem elég felkészültnek Blankát egy ekkora
kalandra. Nem a tudása miatt, hanem azért mert azelőtt nem nagyon látott
világot…és sajnos könnyen érheti baj. De szerencsére olyan kar nyúlt érte már a
vonaton, amely elzavarta e sötét fellegeket felőlem, miközben olvastam. Azt
hittem összeroppan, amikor nem úgy alakultak a dolgok, de tévednem kellett. Egy
igazán talpraesett lányt nevelt Gerbaud Emil felsége, aki nem kapott hisztériás
rohamot, hanem mintha korunk egyik amazonja lenne, megkereste a megoldást.
Blanka később Fiumébe érve aztán nekilát az cukrászda rendbetételének.
Éleslátásával és hatalmas tudásával napról-napra, hónapról-hónapra hozza
rendbe, rázza fel és állítja helyre a Gerbaud hírnevet az Adria partján.
Lehengerlő volt látni, ahogy bevillannak az új ötletei, és meg is valósítja azokat
tűzön-vízen át. Nem ismeri azt a szót, hogy nem. Bravúrosan gyors a
helyzetfelismerő képessége, tudja mi kell a vásárlóknak és közben nem rest
keresni a nagy lehetőséget, amellyel megalapozhatná délen is a hírnevét a nagy és
neves cukrászcsaládnak. Ezt sikerül is végül összehoznia, és a jutalom nem is
marad el. A nyár legelőkelőbb partiját szervezi meg, ahova csak úgy özönlik az
előkelőség…hiszen a sikk az sikk.
De persze a munka
mellett a szíve sem pihen. A szerelem is kopogtat az ajtaján: talán egy korábbi
pesti udvarló vagy egy adriai tengerész képében jelenik meg végül? Hát Annát
ismerve itt sem egyszerű helyzetbe sodorta hősnőnket. A szerelmi szál miatt
érzetem mindvégig azt, hogy Jane Austen újra megszületett, ismét tollat ragadott
és alkotott egy új Mr. Darcyt…csak éppen jelenleg Karády Annának hívják és a
Büszkeség és balítélet helyett a Zserbót írta meg. Mr. Darcy helyett egy magyar
nemes, egy igazi öntörvényű tengerész jelent meg a lapokon…Hollósy Ármin
személyében. Blanka egy igai Lizzy Bennet, csak sokkal finomabb kiadásban. A
fiatal lány fokozatosan ismeri meg mi is az a szerelem, és rájön, amit eddig
annak hitt az a nyomába sem ér a valódinak…..az igazinak. A vonzalom, a
szenvedély csak úgy izzik közöttük, és persze számos esemény árnyalja is ezt a
kapcsolatot. Mire azt hinnénk minden rendben lesz és bekövetkezik a boldogság,
közbe szól az élet és kegyetlenül arcul csapja a Gerbaud kisasszonyt. Bevallom
mindenre számítottam csak erre nem. Én nem biztos, hogy ilyen higgadt tudtam
volna maradni, de persze nem egy korból származunk. Blanka a nagy magasságok
után a mélységeket is megtapasztalja. A szerelem napos és sötét oldalát is átéli.
Ha már szerelem: annyira szépen mutatta meg ezt az írónő. Apró jelek, hosszan,
egymáson felejtett pillantások, rövid egymásba kapaszkodások. Titkos
összebújások. Semmi vad erotika, vagy szenvedély. És ez sokkal nagyobb
betekintést engedett abba, hogy milyen lassan és szépen vert gyökeret ez az
érzelem a két fél szívében. Hogyan szökkent szárba és bontotta ki a virágát
sziromról-sziromra. Nem felületes, állatias vad kielégülés, hanem bimbózó
románc. Blankának meg kell küzdenie a fájdalommal is, amit akkor érez az ember,
ha becsapják, és nem könnyű…de hősnőnk sem éppen gyenge virágszál. Annyi csalódás
és fájdalom érte már, de amikor sebes szíveden újabb vágás keletkezik….akkor
néha már nem annyira könnyű a gyógyulás. Néha azonban a szerelem a
legváratlanabb utakon találja meg lehetőségeket, és ezt Blankának is fel kell
ismernie.
Nos, hát
Oroszy Mihály
után következzen egy újabb Karády Anna-hős. Báró Hollósy Ármin. Bevallom,
amikor először felbukkant, mindenre számítottam vele kapcsolatban csak egy
nemesre nem. Akarva-akaratlanul is összehasonlítottam Mihállyal és meg kell
állapítanom, nagyon is kijönnének egymással. Mindkettő erős, karizmatikus
férfi, akik tudják, mit akarnak. Nem jöttek egyszerű családból, de tudják mi a
kötelességük és mi teszi őket boldoggá. A szívük és a lelkük, pedig…hát egy
csoda. Ámbár Ármin kicsit rosszfiúsabb, mint Mihály. De pont emiatt szerettem
bele az első pillanatban. Igazi tengerész, akinek egyetlen szerelme van, az
pedig a tenger. A csodálatos Adria, amelyről olyan átéléssel tudott beszélni a
regényben, hogy a szemem is könnybe lábadt. A csodáját, a szépségét mutatta meg
olyan szavakkal, amelyektől a szívem facsarodott össze. De persze azért
lovagunk igazi tengeri medve, nem veti meg a nőket…és ahogy a mondás tartja,
minden kikötőben várja egy szerető. Ármin számomra elsőre egyszerre tűnt nagyon
vonzónak, merésznek és zárkózottnak. Sokszor próbálta elterelni magáról a szót,
ilyenkor általában a tengerről beszélt. Áradt a mondataiból az odaadás és a
tisztelet. Lassan nyílt meg, és mutatta meg milyen is ő valójában. Sokáig úgy
éreztem nem ismerem, nem tudom kiismerni. Érzetem, hogy több van a felszínen,
mint amit mutat…de olyan volt, mint egy kagyló. Hiába feszegettem, még jobban
bezárkózott….aztán végül megmutatta micsoda igazgyöngy is lapul meg a lelke
legmélyén. Le kellett ásni érte, többször alámerülni…de megérte.
Igazi
kalandvágyó természettel áldotta meg a sors, és egy jó nagy adag bátorsággal.
Matróz lévén nem lehet egy bárgyú, anyámasszony katonája, és ez számtalanszor
meg is mutatkozik. Soha nem dicsekszik azzal mit ért el, ki ő vagy hogy került
oda, ahova. És ezt borzasztóan tiszteltem benne. Nem volt nagyképű, persze néha
hozta az idegesítően „tökéletes férfi vagyok” stílust, de a könyvet becsukva
rájöttem….Ármin egy olyan ember, akire bármikor lehet számítani. Ha segítséget
kérnek tőle, ő ahol tud segít. És
rosszfiús oldala a szerelemben is megcsillant, igaz bolondultam érte…de volt
egy pont, ahol felpofoztam volna. Elég csúnya sebet ejt a szeretett nőn, és
bevallom, ilyen dologról azt hiszem nem értem hogyan tudott megfeledkezni. A
bolondját járatni valakivel és becsapni nem szép dolog. Persze a
kötelességtudata erősebb a saját vágyainál és érzelmeinél, amelynek nemigen tud
parancsolni. Utólag, átgondolva értem én…de akkor is csak nehezen tudtam neki
megbocsátani. De az, ahogy hódít, ahogy kialakulnak a szívében az
érzések…elsöprő volt. Egy igazi, bátor és védelmező szerető…aki a szeretett
nőért bármire képes. És, ami a legfontosabb ki is tudja mutatni mit érez. Néha
majdhogynem elveszíti a fejét, de még időben észbe kap mit is készül tenni…a
hab a tortán, pedig egyértelműen a részeg szerenádja volt. Ugyanakkor vele
kapcsolatban állandó nyugtalanságot éreztem, mintha mindig készenlétbe állna….tudván
valami jön, valami be fog következni és neki készen kell állnia. Mintha érzete
volta mi is fog történni pár év múlva, amelyet első világégés néven nevez majd
a történelem.
A
Zserbó merőben más, mint az írónő korábbi sorozata, de megtalálhatóak benne
mindazon jellemzők, amiért az írónő olvasója lettem. Most is rengeteg
érdekességet tudhat meg a boldog békeidőkről az, aki kezébe veszi Blanka
történetét. Ezek közül számomra is rengeteg volt az újdonság. Maga a korszak és
annak pontos ismerete is érződik a történetet, hiszen tűpontosan vannak
megjelenítve a századfordulós helyszínek, szokások vagy éppen események. Olyan
pompás díszletet alkotva ezzel a fő cselekménynek, ahogy azt Jane Austen tette
a saját történeteiben. De míg Austen a saját korszakát festette le és állította
gyakorta pellengérre, Karády Annának komoly és alapos kutatómunkára volt
szüksége, hogy ilyen tökéletességet nyújtson át ismét az olvasóinak.
A
Zserbóban is számos mellékszereplő bukkant fel, akik közül természetesen voltak
valóságos alakok és fiktívek is. Mind-mind színesítette a történetet és hozzá
is tett a saját is életszemléletével. Akár a Gerbaud házaspár, vagy éppen Ármin
matróz legénysége vagy éppen Brutus és Négus. Mind annyira
elválaszthatatlanokká váltak a történettől, hogy nélkülük nem lenne ennyire
egyedi, ennyire színes…mint maga Fiúme.
A
helyszín pedig Abbázia, mai nevén Opatija és Rijeka. A régi magyar Fiúme,
amikor még a Magyar Királyság, a Monarchia része volt. A magyarok egyetlen kiútja
a tengerre…talán hogy ez az út már nem a miénk a magyar lélek is nehezebb lett,
mert a víz…kiváltképp a tenger sok mindenre gyógyír. Felszabadít és gyógyít
is…és érezzük legbelül… ezt a hiányt. De az a színes kavalkád, amelyet Anna
megmutatott egyszerűen feltöltött ezekben a szürke téli napokban, amikor
olvastam. A nyelvi sokszínűség, az ételek, a kultúra….egyszerűen imádom ezt a
mediterrán egyveleget.
A borító valami csodaszép lett, egyszerűen minden részlete üzen. Letisztult, nőies és kifejező. Keménytáblás a regény, amely méginkább illik a magához a történethez.
Nem
tudok elég hálás lenni Karády Anna írónőnek, hogy előolvasója lehettem az új
regényének, és annyit emlegettem már Jane Austent, hogy azt hiszem bátran
kijelenthetem, hogy Karády Anna a modern kori Jane Austen.
Egy
idézettel szeretném zárni az értékelésemet, amely összefoglalja a regény
mondanivalóját és üzenetetét…és nem mellesleg nekem a kedvencem.
„– A sós és a cukros nem illik össze
– suttogta maga elé Blanka. Annamari megilletődve nézett rá. – Emlékeztetlek,
hogy a te egyik kedvenced a sós karamellás mandula!”
A kötet innen beszerezhető:
https://www.libri.hu/konyv/zserbo.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése