Bevallom az utóbbi egy
és másfél évben nagyon kevés időm jutott a könyvekre és az olvasásra. Vagy nem
kötött le az adott kötet vagy sablonosnak találtam. Untam az egy kaptafára
íródott bugyuta romantikus sztorikat, ahol az idealizált férfi főhős enyelgett a
mindenben tökéletes hősnővel és természetesen minden jó és szuper lesz a végén.
Olyan igazi, amerikai happy end. Nehéz manapság egyedi és minden ízében
aprólékos, jól megírt és nem túlzó sztorit találni. Mosonyi Mara írónő könyve, azonban pont ilyen. Mara felkeresett,
hogy elolvasnám e a könyvét és a fülszöveg, a borító, valamint a cím hatására
rögtön igent mondtam. Elég régen nem jelentkeztem új bejegyzéssel és azt hiszem
„A Szirt” tökéletes visszatérés lesz
a számomra.
Korábban már nézegettem
ezt a könyvet, mivel felkeltette érdeklődésemet a fülszöveg és a cím. A címek
nálam ritkán vésődnek be, de ez valamiért ott motoszkált többször is az
agyamban, mielőtt megkaptam a felkérést az írónőtől. Talán az egyszavas
egyszerűsége vonzott. Nem volt túlbonyolítva, nem hangzott megkomponáltan…egyenesen
csak „A szirt”.
A történet szinte
legelején megtörténik a tragédia, amely az egész cselekmény központi
mozgatórugója. Clara Clayton 18 évesen meghal egy balesetben St Chapel
városában egy nagyon elátkozottnak tűnő napon. De vajon tényleg baleset volt
vagy esetleg emberölés történt? Barátai vele voltak azon az estén, de vajon mi
is történt valójában. Mindenki gyanús, mindenki lehet a gyilkos. Majd ugrunk 12
évet és ismét az emberölés helyszínén találja magát az olvasó. A tinik, immár
felnőttek, de még mindig súlyos titkok tudói és nem mindenkinek alakult olyan
fényesen az élete, mint ahogy várták. Mosonyi Mara számos sztereotípiára,
előítéletre, társadalmi problémára és káros családi berendezkedésekre hívta fel
a figyelmet a lapokon.
A regény egyik hőse Mason Maxwell, a jó családba született
fiú. Mason vágya, hogy katonai pályára lépjen, akárcsak az apja, és előtte a
nagyapja. Szinte nincs is más opció a fejében a jövőjével kapcsolatban. Ugyanakkor
gyermekkora óta súlyos migrénben szenved, amely tinédzserkorára majdhogynem
teljesen elmúlik, de időnként azért visszatér. Mason szülei az elit családok
közé tartoznak, és ez illetve a neveltetése kifejezett lenyomatot hagy a
fiúban, majd a későbbi férfiben. A sznob felsőbbrendűséget szinte az anyatejjel
szívta magába, lenéz mindent és mindenkit, aki nem vele egyívású, nem onnan jön,
ahonnan ő. Ez a sznobizmus, azonban nem éppen az előnyére válik. Lekezelő,
közönyös és nem tudja elképzelni, hogy van az elrendezett életen kívül más
lehetőség is. Barátnőt is úgy választ, hogy az a társadalmi rangjának
megfeleljen. Ugyanakkor bizonyos vágyakat és a vonzódását nem minden esetben
tudja elnyomni. Nem látja azt, amivel nem egy barátja küzd és ez a közönye
engem roppant mód idegesített. Az, hogy Mason ilyen lett egyértelműen az anyja
okolható. Ő táplálta belé és táplálja felnőttként a mérgezett szavakat, amivel
a fiát ilyenné formálta. Mason a meggyilkolt lány, Clara Clayton barátja,
szerelme. Ott van azon a borzalmas éjszakán, amikor a lány egy robbanás
következtében az életét veszti, de ő mást is lát, amit talán a többiek nem. És
innentől kezdve nincs nyugta. Hiába telik el 12 év, lesz katona, járja meg a
Közel-Keletet és Afganisztánt mégis visszatér szülővárosába, hogy kinyomozza mi
is történt több mint egy évtizede azon a bizonyos éjszakán. Mason nem volt a
kedvencem, a sznobizmusa nagyon nem volt ínyemre…és a lekezelő stílusa miatt én
lehet többször felképeltem volna. A férfi karaktere szempontjából Mara egy
fontos dologra is felhívta a figyelmet, mégpedig a katonaság kérdésére. Miért
is választja valaki ezt hivatásul? És hogyan számol el magával azon tettei
vonatkozásban, amiket egy háborús helyzetben tett. Milyen következményei vannak
a normál életben? Mi is a poszttraumás stressz? Erre mind választ kaptam, és
nagyon érdekelt Mason hogyan viszonyul ezekhez. Az, ami egy háborúban
megengedett a hétköznapi életben nem biztos, hogy elfogadott. Sőt van, ami
egyikben sem elfogadott. De vannak körülmények, amikor rákényszerül egy katona.
Hiszen ember, aki parancsot hajt végre. A férfi, viszont olyat tett, amely
számomra elfogadhatatlan. Értettem a körülményeit, a szervezete harcát a
külvilág viszontagságaival, de nem…nálam ez piros zászló, és érthető is volt, hogy
ez egy feldolgozatlan trauma számára, hiszen nem tud megbocsátani saját
magának. Tudja, hogy amit tett elfogadhatatlan. Szimpatikus volt, hogy vállalta
ezért a felelősséget és nem bújt ki alóla. A szerelmi életére is kihat ez a
dolog, és hát a férfiasság kérdésére is. Csak az igazi érzései, amit valamiért
nem akar felismerni segítenek ezen és persze Maddie. Aggódik érte, figyelemmel
követi és nem tud tőle szabadulni. Szereti, ám sokáig nem ismeri be magának.
Mason jó pár terhet cipel magával és azt hiszem megtalálta a boldogságát, de
nem ismerte fel azt a pillanatot, amikor igazán az övé volt.
Clara
Clayton az, aki körül az egész történet összpontosult.
Szintén egy elit családból származó elkényeztetett úrilány, aki szintén csak a
hasonszőrűekkel barátkozik. Jogi egyetemre készül, mivel az ő családjukban ez a
követelmény. De a lány nem bírja a nyomást, nem bírja a stresszt és végül a
drogokhoz fordul. Tipikus történet nem igaz? Nem is értem miért kell a
szülőknek ráerőltetni az akaratukat a gyerekre? Miért kell az a pályát választania,
amit anyuka vagy apuka választott? Ha nincs meg hozzá a képessége, nem bírja
fizikailag vagy lelkileg nem fog sikerülni. Számos ilyen példával találkoztam
az egyetemen én is…és vagy nem sikerült abszolválni a feladatot vagy sikerült,
de abban sok köszönet nem igen volt. Clara nem bírja a nyomást, a
beskatulyázott életét ezért olyanok társaságát keresi, akik ezt megértik. Mason
iránt sem érez igazi szerelmet, pedig az agya azt súgja ideális pár, de a szíve
mélyén tudja, hogy nem azok. És egy olyan fiúban találja meg amit keres, aki
nem is lehetne távolabb tőle.
Felix,
a város peremén él, szegénységben egy lakókocsiparkban és nem mellesleg Clara
dílere. Felix szabados életfelfogása, és szabad életmódja ragadja magával a fiatal
lányt és kezdenek egyre közelebb kerülni egymáshoz. Felix nem kis hátrányból
indul. Nagybátyja és felesége neveli, az iskolát nem fejezte be, és a helyi
kocsmában pultos. Másodállásban, pedig metamfentamint főz és értékesít a helyi
elit gyerekeinek. Micsoda véletlen, hogy pont ők értik meg egymást. Mosonyi
Mara tipikusan olyan karaktereket alkotott, akik akár a szomszéd városban is
szembe jöhetnek velünk. Arra is tökéletes hangsúlyt fektetett milyen terhet rak
egy fiatalra a megfelelési kényszer. Mihez vezet és milyen későbbi sérelmek
származnak belőle. Felix saját üzletét rontva megsajnálja a lányt, és próbál
neki segíteni, hogy ne merüljön el a hallucinogének világában. Clara, pedig
végre rájön milyen is az, amikor valaki törődik vele, rá kíváncsi, arra milyen
démonokkal küzd is valójában. Felix beleszeret és a tragédia éjszakáján kvázi
ultimátumot ad neki, de minden rosszul végződik. 12 évvel később sem tud ezen
túllépni, és bosszút forralva tér vissza St. Chapelbe hogy kibogozza mi is
történt valójában. Mindennek ellenére
Clara nem volt a kedvenc karakterem: az elkényeztetett stílusa, a sznobizmusa,
a felsőbbrendűsége, a gonoszkodása miatt nem tudtam vele azonosulni. Ugyanakkor
számomra Félix volt a szerethető férfi karakter. Aki bátran vállalta a szabados
életfelfogását, és meglátta a tökéletes életek mögött húzódó megannyi hibát.
Annak ellenére, hogy drogot árult jobban törődött az ügyfeleivel, mint azok
állítólagos gyerekkori barátai. Az ügyfelei a barátaivá váltak. Ő, a kinézett
szegény srác is végre tartozott valahova, és ami miatt a kedvencem volt, az az,
hogy mindenkin segíteni akart.
A másik női karakter,
aki Clara szöges ellentéte volt az Madeline
Milkovits, az Ukrán lánya. Micsoda jelző, az „Ukrán lánya”. Tipikus
megbélyegzés. Hiába volt Madeline avagy Maddie családja vagyonos, a város
elitje nem fogadta be. Nem ott született csak egy bevándorló…ukrán felmenőkkel,
ráadásul az apja kétes üzletekből szerezte a vagyonát. Maddie Felixhez
hasonlóan gyűlölte az elit gyerekeit, akikkel kénytelen volt egy gimnáziumba
járni. Közönségesnek és stílustalannak tartották, holott azért minden fiú
vágyálma volt. Nem félt kimutatni mit érez, mit gondolt. Nem játszotta meg
magát, ám tudjuk milyen gonoszok tudnak lenni egymással a tini lányok. Maddie-t
ugyanakkor nem érinti túl keményen a Clara félék viselkedése, ámbár sokszor
nagyon is rosszul esik neki, mivel pont olyan fiú iránt dobban meg a szíve, aki
szintén e körben mozog. Mason Maxwell és Maddie között izzik a levegő, és ezt a
fiú is érzi. Közelebbről is megismerkednek egymással és itt jön elő Mason
sznobizmusa, mivel tudja csak a vágyait elégítette ki, használja majd eldobja a
lányt és a saját körében nézelődik komolyabb barátnő iránt. Maddie ezt 12 évvel
később sem tudta feldolgozni. Neki nem kellett törni magát azért, hogy jogász
legyen ám karrierjét feláldozza azért, hogy jó feleség és anya legyen. A
tragédiában nem kis szerepe van, amiért bűntudta gyötri, de a teljes igazság
számára is homályba vész. Maddie több mint egy évtized után találkozik újra
Maxwellel. Még mindig szereti, holott már más felesége. Mason sem közömbös
iránta. Továbbra is ott van közöttük a szikra, amely lángra is kap. Két
különböző világból jönnek, de mégis egymáshoz tartoznak. Maddie-nek igazából a
felnőtt élete sem könnyű…. a szorongás a múltbéli események miatt, a
megfelelési kényszer továbbra is vele vannak minden egyes nap. Mason újbóli
felbukkanása sem segít ezek leküzdésében és ezért nem egyszer nyúl az
alkoholhoz. Ezt is mondhatnánk tipikusnak, bárki tud felhozni erre példát az
ismertségi köréből. A fiatal nő hiába érte el, hogy jogász lett, nem praktizál,
hanem egy protokolláris szerepbe kényszerül férje oldalán, ami nem szól másról
csak a külsőségekről. Arról, amit világéletében gyűlölt és került. És még most
is kinézik, amikor ő a város első asszonya. Múltbéli szellemek is megjelennek
ezért nyúl mind gyakrabban az ital után. Az exkatona, pedig csak olaj erre a
tűzre.
Paul
Bright karaktere az, aki szinte mindenkihez kapcsolódik
valamilyen szinten. Nem éppen egyszerű az ő helyzete sem. Clara és Mason
gyermekkori barátja, felnőttként, pedig Maddie-vel van szoros viszonyban.
Tiniként a dílere Félix volt, akivel szintén szoros viszonyt ápolt. Az írónő
vele kapcsolatban is egy napjainkban sajnos elítélt dologra hívja fel a
figyelmet, amely szintén számos elfojtáshoz, problémához és szorongáshoz,
szerhasználathoz, alkoholhoz vezet. A szüleinek és az elitnek való megfelelési
kényszer vezeti rá a fiút egy olyan útra, ahonnan soha nem fog tudni
visszatérni. Nem tudom elfogadni ezt a szülői mintát, valószínűleg, azért, mert
én egy olyan családból jövök, ahol ennek írmagja sincs. A fiú a folyamatos
megfelelési kényszer áldozata, aki a barátainak is tökéletes akart lenni. De
ilyen nem létezik. 12 év után ő is visszatér szülővárosába immár
üzletemberként. De miért? Miért vágyik pont ő vissza, akinek megannyi fájdalmat
okoztak az itt töltött évek. Sokáig nem értettem ezt vele kapcsolatban. Miért
vágyik valaki oda vissza, ahol bántották? Felnőttként miért akar továbbra is a
szülei rendszere vagy elvei szerint élni.
A regényben egyszerre
volt jelen a romantika és a krimi. Nekem korábban annyira nem voltak kedvenceim
a krimik, de újabban szívesebben emelem le őket a polcról, kiváltképpen, ha a
romantika is helyet kap a lapokon. Teljesen egyensúlyban mozgott a két műfaj és
tökéletesen ki is egészítették egymást. Az írónő tudatosan figyelt, hogyan
vegyítse a kettőt, és hogyan hozza létre azt a kombinációt, amivel ennyire
ütőssé válik a sztori. Az alapos kutatómunka is meglátszik a regényen.
Lélektani vonatkozás tekintetében aprólékosan épültek fel a karakterek és maga
az egész történet olyan szinten csavaros volt, hogy én csak a regény utolsó
harmadában kezdtem gyanakodni egy bizonyos szereplőre…bár volt, hogy Mara
bevitt a susnyásba egy másik jelenettel, de végül jók voltak a megérzéseim a
gyilkossal kapcsolatban. Ugyanakkor az indítékot el sem tudtam volna képzelni,
arra nem jöttem rá. Nagyon leesett az állam, amikor minden kirakós a helyére
került. Zseniális regény született, és egy percig sem vesztettem el az
érdeklődésemet. Végig fent tartotta a figyelmemet, és olyan csattanók voltak
benne, hogy csak pislogtam percekig. Nem összecsapott 300 oldalas sztorit kap
az olvasó, hanem egy társadalmi problémákkal teletűzdelt misztikus romantikus
krimit, ahol senki nem az, akinek látszik.
Bevallom kifejezetten
tetszett, hogy nem az erotikán volt a hangsúly. Azt hiszem az utóbbi időben a
romantikus könyvek elengedhetetlen kelléke lett a túlzott erotika.
Hangsúlyozom, szeretem a romantikus-erotikus történeteket, de amikor kibillen a
mérleg nyelve az már nekem sok. Itt is volt, persze hiszen elengedhetetlen, de
pont kellő mennyiségben és megfelelő időpontban a történet vezetése
szempontjából.
A borító nagyon szép és
figyelemfelkeltő lett. Egyértelműen a kék szín dominál, és két kép, két fő
motívum is helyet kapott rajta: maga a kocsma, ami a Szirt. És egy szőke nő,
csillogós-flitteres ruhában, aki lehet akár Maddie és lehet akár Clara is. Bár
nekem a cím tetszik a legjobba. Az, hogy egyszerű. A szirt. Nem sejtelmes, misztikus, metaforikus. Ez ragadott meg
leginkább.
Ez a történet nem
tökéletes emberekről szól, hanem hús-vér nőkről és férfiakról, akik megannyi
terhet cipelnek magukkal. Mindennapi problémákkal küzdenek, feldolgozatlan
sérelmeket zártak el magukban. Mégis próbálják megtalálni a boldogságot, ha
csak egy rövid időre is.
Köszönöm a recenziós
példányt Mosonyi Mara írónőnek és az Álomgyár Kiadónak, Ha egy jó csavaros és
elgondolkodtató romantikus-krimit akartok olvasni, akkor „A Szirtet” bátran ajánlom.
A kötet az alábbi helyekről beszerezhető:
https://alomgyar.hu/konyv/a-szirt
https://www.libri.hu/konyv/a-szirt.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése