Pap Éva: Mielőtt újrakezdeném

 Pap Éva új könyvében, a Megbocsátás után visszakanyarodott a Mielőtt lemegy a nap szereplőinek történetéhez. A Mielőtt újrakezdeném Mijo fiának, Markónak az életét meséli el. Az írónő most sem hazudtolta meg önmagát. Ugyanabba a miliőbe tértem vissza, mint pár évvel korábban.

Ámbár a történet Szegeden kezdődik, mégis a néhai Jugoszlávia területén fog folytatódni. Előbb Szabadkán, majd végül Szarajevóban. A bosnyák város nem is lehetne összetettebb, hiszen négy vallás is meghatározza, nem beszélve kulturális sokszínűségéről. A város szinte lüktetett a lapokon. 

Pap Éva zseniálisan mutatta be, akár egy útikönyvben…és mégis közel hozta az olvasóhoz a Balkán eme kis ékszerdobozát. Ebben a részben jobban bepillantást nyertem a 90-es években zajló délszláv háborúba. Ez is adott egyfajta színt a történetnek, egy igen sötét tónust, hiszen a főhősünk éppen e borzalmak elől menekült Magyarországra. Én gyermekként nem sokat fogtam fel ebből a XX. század utolsó évtizedében, igazából egyetemi tanulmányaim alatt szembesültem vele.

 Marko Vujkovic élete egy romhalmaz. A házassága romokban, a felesége jobban ragaszkodik az alkoholhoz, mint hozzá. A fia a kamaszok mindennapi problémáival küzd, és különösképpen a tanulás sem érdekli annyira….szüleivel pedig úgy viselkedik, ami nem kicsit bosszantja azokat. A munkája sem kecsegtet túl sok jóval, és ha ez nem lenne elég, még az édesapját is elveszíti. Marko szabadkai lévén mindig is ingázott a két ország között. Úgy érzi már nem is tudja hova tartozik. Van magyar és van horvát útlevele is….de valójában ki is ő arra még – a történet elején- nemigen tudja a választ. Édesapja temetése megviseli, és felkeresi őt apjának egy közeli barátja Takács Pál, aki egy olyan titoktól rántja le a leplet, ami alapjaiban változtatja meg a szabadkai fiatalember életét. Kiderül, hogy van egy testvére. Egy eltitkolt bátyja, akiről az apja mélyen hallgatott. Arculcsapásként éri ez az információ, főleg, amikor szembesül azzal, hogy a testvére nem más, mint Michael Terzin, a híres bosnyák énekes. Elhatározza, hogy felkeresi, csak még az időpontot nem döntötte el. Ám a történések olyan nem várt fordulatokat hoznak, hogy ezzel hamarabb kell számolnia, mint azt korábban tervezte. Árulás, hazugság és megcsalás lelepleződése után kocsiba ül és meg sem áll Szarajevóig. Itt, azonban minden megváltozik. Közhelyesnek hangzik, de szerintem vannak az ember életében olyan helyszínek és pillanatok, amelyek sorsfordítóak. Amikor tudja valami történni fog, amely megváltoztat mindent. Én hiszek ebben, és szerintem Marko is hitt ebben. Szarajevó a sokszínűségével, az illataival és a sajátos jellegével szinte a férfi részévé válik, ahogy halad előre napról-napra. A lecsúszott, kissé meghízott és a kilátástalansággal küzdő Marko a padlóra kerül, de egyre jobban tornázza feljebb magát. Mintha hatna rá az az erős varázs, amely körbe öleli ezt a várost. Szinte vágytam oda, pedig sajnos még nem volt szerencsém a saját szemmel látni…de megfogadtam, hogy ezt pótolni fogom.

Marko tipikusan az a figura a regény elején, akinek semmi nem sikerül. Beleszürkült a mindennapokba, a harcokba, a küzdelmekbe. Nem vette észre azt, hogy hülyét csinálnak belőle, hogy nem szeretik. És ő hiába szeretett…a viszonzatlan szerelem egy idő után felemészti saját magát. Szarajevo viszont beszivárgott a sejtjeibe. Az írónő ebben a regényben nem kevés témát járt körül. Nem kevés családi drámával cifrázta főhősünk életét, amely akár a miénk is lehetne. Talán eddig nem látott testvére is helyrebillent a férfiben valamit, és veszi a fáradságot és nem utolsósorban a bátorságot, hogy megkeresse. Ám nem minden alakul, úgy ahogy azt elsőre tervezi. De olykor a sors kiszámíthatatlan. A kötet végére, pedig egy teljesen új Marko Vujkovic jelenik meg a lapokon, aki gyökeres változáson esett át és kezébe vette végre a sorsát.

 

Mihael Terzin, aki Mijo és Meda fia hallani sem akar biológiai apjáról és hirtelen felbukkanó féltestvéréről. Éppen elég boldogság neki a felesége, akivel együtt élnek szinte idilli szerelemben. Ám semmi nem az, ami elsőre annak tűnik. A férjet és feleséget is megtépte a múlt, a háború. Ám a hirtelen felbukkant öccse számára is egy új tavaszt hoz. Egykeként – saját tapasztalat is- az ember nem tudja, milyen testvérek között felnőni. Sok mindent máshogy látunk, és a reakcióink is különbözőek. A férfi tudott erről a családi titkokról, de dacból, dühből…később, pedig már az élet mindennapi történései következtében eszébe se jutott megkeresni örökségének másik felét. Terzin karaktere felnőttfejjel kap egy testvért, és mutathatja meg milyen is egy báty. Megtapasztalja a testvéri szeretet, a kötődést…hogy milyen az, amikor van egy testvéred. Nem számít hány éves is vagy, a vér nem válik vízzé és örökre összeköt két embert.

 És végül Esma. Marko alfája és omegája. Nem is értettem miért tette vele, amit tett. Jó értem, hogy a háború elől menekült…de élete igaz szerelmét hagyta maga mögött a délszláv pusztításokkal együtt. Esma egy életigenlő, határozott nő, aki szintén újraépítette önmagát. Az ő tekintetében is egy nagyon fontos, napjainkban kiemelt téma áll a középpontban: az abúzus. A bántalmazó kapcsolat. Hogyan kerül bele ebbe egy nő és hogyan szabadulhat. Borzasztó, hogy a XXI. században, mintha ez a kapcsolati minta virágkorát élné. Ahogy leírtam a hideg is kirázott. Semmi nem háborít fel jobban, mint amikor egy férfi testi erejét felhasználva rettegésben tart egy nőt…nem elfogadható, piros zászló minden tekintetben. Esma valahogy mégis kimászik ebből a pokolból…és újraépíti önmagát. Roppant szimpatikus volt a könnyed, laza viselkedése. Okos, figyelmes és érzékeny nő. Igazi példakép volt számomra. Egy független, erős 40-es nő, aki megéli az élete minden pillanatát. Nem fél megragadni a boldogságot, amikor az újra kopogtat.

E három ember sorsa olyan szövevényesen fonódik össze ebben a regényben. amely szinte kicsomózhatatlan halmazt eredményez. Veszteségekkel teli sorsok lelnek ismerőst egymásban és találják meg a másikban a kapaszkodót. Ez a regény tényleg maga az újrakezdés. Mert mindig újra lehet kezdeni, akármennyire nehéz is, vagy éppen kilátástalan a helyzet. Igaz hatalmas nagy akarat, erő és bátorság kell hozzá...és nem utolsósorba család, illetve baráti segítség. De, aki inkább sínylődik a rosszban, az meg is érdemli a sorsát. Pap Éva ezt a gondolatot megerősítette bennem. Olyan igazságokat vetett papírra, ami rengeteg olvasónak adhat támpontot vagy éppen segítséget. Szóval aki éppen ezen gondolkodik, mindenképpen vegye kezébe az írónő könyvét, mert hatalmas segítséget nyújt az első léptek megtételében.

 

 Mintha minden karakter esetében megfigyelhető lenne egy ciklikusság: az újrakezdés. Senki élete sem tökéletes, és Pap Éva pontosan ezt jelenítette meg. Nem egy habos-babos, rózsaszín gazdag lány-szegény fiú sztorit kapunk, tele erotikával, domináns vonásokkal, magukat alárendelő nőkkel….hanem hús-vér szereplőket, akik minden nap megküzdenek a démonaikkal. Mernek újat álmodni, mernek újrakezdeni és boldognak lenni. Hiszen mi is a boldogság? Pillanatok összesssége…hiszen egyfolytában senki sem lehet boldog, de amikor azok vagyunk nem éljük meg teljesen, és nem tesszük a részünkké akkor elveszítjük…és olyan lesz, mintha nem is lettünk volna azok…soha. Ha csak kesergünk, min kéne változtatni, de nem teszünk semmit elszáguld mellettünk az élet, anélkül, hogy éltünk volna. Engem erre tanított meg ez az irodalmi alkotás.

Mindent összevetve el kell, hogy mondjam Pap Éva eme könyve tetszett a legjobban. A legkiforrottabb műve tele gyönyörű lírai gondolatokkal, fontos problémákkal. Igaz, hogy ez a leglíraibb könyve. Valóban így éreztem én is. Ebben érzelmek milliói csúcsosodtak ki. Egyaránt játszódik a jelenben és visszatekint a múltba. A történetvezetés könnyen követhető, helyszínekkel és évszámokkal dokumentálva. Így érthető meg egészen ez a gyönyörű regény.

A borító egyszerű mégis figyelemfelkeltő, és illeszkedik az előzményhez, amellyel ezáltal létrejött a „Szerelmek a Miljacka két partján” sorozat. A Mielőtt lemegy nap, mint első rész új köntösben és bővített kiadásban fog megjelenni. És a második rész lesz a Mielőtt újrakezdeném. Április 30-án fognak érkezni a könyvesboltok polcaira. Nagyon kíváncsi leszek az új, átdogozott kiadásra. Meda nagyon nagy kedvencem, így remélem ismét elvarázsol Szarajevó sokszínű világa.  Pap Éva a kulturális sokszínűség bemutatásának mestere, amely most is érezhető volt.

 Úgy érzem ugyanakkor, hogy nem mehetek el szó nélkül a lírai vonulat és a kifogástalanul megfogalmazott elbeszélések, leírások mellett. Legyen az egy szépséges cica vagy a kávé elkészítésének menete. Pap Éva számomra az újjászületett Jókai Mór, csak női változatban. Az írásmódja magával ragadott, és szinte azt éreztem, hogy a történet részese vagyok. Hogy izgulok Markoval, sírok Esmával és örülök Mihaellel. Mintha én is ott sétáltam volna Bosznia szívének utcáin a februári hóesésben egy forró kávét kortyolgatva.

A másik, amit még ki szeretnék emelni az a gasztronómia. Legközelebb kedves Éva egy receptmellékletet is csatolj a történethez, mert nem egyszer éheztem meg vagy korgott a hasam, ahogy olvastam a sok ínycsiklandozó finomságot majszoló főhősök kalandjait. 

Ez a kötet nem más, mint egy igazán megrendítő családregény, tele érzelemmel, drámával, titkokkal, hazugságokkal, fájdalommal, örömmel, szerelemmel boldogsággal és brutálisan kemény mondanivalókkal, illetve életre szóló üzenetekkel.

 

Köszönöm a lehetőséget Pap Éva írónőnek és az Álomgyár Kiadónak a bizalmat és, hogy ismét előolvasó lehettem. 

A kötet az alábbi linkekről előrendelhető:

https://alomgyar.hu/konyv/mielott-ujrakezdenem

https://www.libri.hu/konyv/pap_eva_362.mielott-ujrakezdenem.html