DoktORINA Blogja

   Nagyon nagy hibának érzem, hogy én csak most kezdtem el Bán Mór Hunyadi ciklusát olvasni. Nem is értem, hogyan maradhatott ki ez eddig nálam, aki imádja a történelmet, és nagy kedvencei a történelmi regények. Ugyanakkor voltak ebben a zsánerben íródott könyvek, amelyek inkább elvették a kedvemet, hogy újabbakhoz nyúljak. Ám korábban láttam egy interjút, amit Bán Mór készített a kedvenc írónőmmel, Karády Annával és akkor elhatároztam beszerzem a Hajnalcsillag fényét. Ám akkor nem álltam neki olvasni, csak pár hete….amit egy író-olvasó találkozónak köszönhetek. Én még ilyen könyvbemutatón nem voltam. Ritkán tapasztalok olyat, hogy egy író, ilyen szenvedéllyel beszéljen egy korszakról, amelyben a történetei játszódnak. Egyszerűen annyira magával ragadott Bán Mór, hogy még aznap este levettem a polcról a Hunyadi sorozat első részét, és el is kezdtem olvasni. Azóta nincs megállás. A szabad perceimet ugyanis a XV. században töltöm és szinte fáj kiszakadni onnan, visszatérni a va...

 -előolvasói vélemény-   Baráth Viki, a Főnök, az Igazság trilógia és megannyi szuper könyv írója ismét egy lágyabb, jóval romantikusabb történettel érkezik majd a nyári hónapokban. Legújabb könyve: az Egy év Provence-ban az Egy év Rómában mintáját követi.  Viki könyve igazi nyári olvasmánynak számít: Provance és Franciaország. Mi is kell még? Aki olvasta és szerette az Egy év Rómában annak ez a könyv is nagy kedvence lesz, nekem kicsit vegyes érzéseim vannak. Néha túlontúl emocionális volt az én hideg racionalitásomnak.   A történéseket a főhős, Lili Laurent szemüvegén keresztül ismerhetjük meg. Az elbeszélés E/1 személyben íródott. Leginkább a jelenben játszódik, de visszautal a múltra, így áll össze a végére a kirakós minden darabja. Hősnőnk fiatalon elveszíti a férjét és vele együtt az egész világát. A gyász időszakában éli mindennapjait. Szinte csak vegetál és nem is érdekli semmi. Persze, ez érthető is…hiszen élete legboldogabb pillanataiban húzta ki alól...

 Pap Éva új könyvében, a Megbocsátás után visszakanyarodott a Mielőtt lemegy a nap szereplőinek történetéhez. A Mielőtt újrakezdeném Mijo fiának, Markónak az életét meséli el. Az írónő most sem hazudtolta meg önmagát. Ugyanabba a miliőbe tértem vissza, mint pár évvel korábban. Ámbár a történet Szegeden kezdődik, mégis a néhai Jugoszlávia területén fog folytatódni. Előbb Szabadkán, majd végül Szarajevóban. A bosnyák város nem is lehetne összetettebb, hiszen négy vallás is meghatározza, nem beszélve kulturális sokszínűségéről. A város szinte lüktetett a lapokon.  Pap Éva zseniálisan mutatta be, akár egy útikönyvben…és mégis közel hozta az olvasóhoz a Balkán eme kis ékszerdobozát. Ebben a részben jobban bepillantást nyertem a 90-es években zajló délszláv háborúba. Ez is adott egyfajta színt a történetnek, egy igen sötét tónust, hiszen a főhősünk éppen e borzalmak elől menekült Magyarországra. Én gyermekként nem sokat fogtam fel ebből a XX. század utolsó évtizedében, igazábó...

  Bevallom az utóbbi egy és másfél évben nagyon kevés időm jutott a könyvekre és az olvasásra. Vagy nem kötött le az adott kötet vagy sablonosnak találtam. Untam az egy kaptafára íródott bugyuta romantikus sztorikat, ahol az idealizált férfi főhős enyelgett a mindenben tökéletes hősnővel és természetesen minden jó és szuper lesz a végén. Olyan igazi, amerikai happy end. Nehéz manapság egyedi és minden ízében aprólékos, jól megírt és nem túlzó sztorit találni. Mosonyi Mara írónő könyve, azonban pont ilyen. Mara felkeresett, hogy elolvasnám e a könyvét és a fülszöveg, a borító, valamint a cím hatására rögtön igent mondtam. Elég régen nem jelentkeztem új bejegyzéssel és azt hiszem „A Szirt” tökéletes visszatérés lesz a számomra. Korábban már nézegettem ezt a könyvet, mivel felkeltette érdeklődésemet a fülszöveg és a cím. A címek nálam ritkán vésődnek be, de ez valamiért ott motoszkált többször is az agyamban, mielőtt megkaptam a felkérést az írónőtől. Talán az egyszavas egyszerűsé...

  Ismét abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy előolvasója lehettem Karády Anna hamarosan megjelenő, legújabb könyvének…a Zserbó második részének, amely A háború tengerén címet viseli. Bevallom hónapok óta nem olvastam intenzíven, és nem tudom az okát. Új bejegyzéssel is ezért nem jelentkeztem, de Anna könyve kirángatott ebből a posványból. Valahogy mostanában nem vonzanak a napjainkban játszódó, felszínes, leginkább erotikus vonalakat felvonultató történetek…egyszerűen nem kötnek le. Sokkal mélyebb érzelmeket szeretnék átélni olvasás közben. Mert az olvasó annyi életet él meg, ahány könyvet elolvas…mondta bölcsen a mi George R.R. Martinunk. És én most Szépkúti Blanka voltam a századelőn Abbáziában. A háború tengerén szinte ott folytatódik, ahol az első rész befejeződött. Ámbár a cím nem kis riadalomra adott nekem okot. Tudtam, hamarosan vége lesz a napsütésnek és beköszönt a sötétség, avagy a Nagy Háború. Mindig tartottam attól, hogy az első és második világégésről ...